2007. december 1. - Budapest, Filter
Előszöris köszönöm mindazoknak akik eljöttek. Azt hittem, hogy a Poly klubot már képtelenség túlszárnyalni, de bebizonyítottátok, hogy igenis lehet. És köszönöm a hely vezetőségének a kedvességét. Én eddig is imádtam a Filtert, de ez még tovább fokozódott az este folyamán.
Úgy körülbelül egy éve lehetett, hogy utoljára erre jártunk, ennek ellenére többször kérdezték, hogy mikor lesz végre újra KOC koncert, mert annyira élvezetes showt adtunk legutóbb. Én mindenáron eleget akartam tenni a felkérésnek, így december elsejére kértem is magunknak egy időpontot, ami a kommunikációs gátaknak köszönhetően úgy alakult, hogy csak mi léptünk föl. Persze a tulaj ezt a dolgot cseppet sem bánta.
Az előzetesen megbeszélteknek megfelelően olyan fél kilenc magasságában érkeztem meg és mikor arról érdeklődtek, hogy mégis hány emberre számítunk én mosolyogva feleltem, hogy ha hárman jönnek már pezsgőt bontunk. Már ez felettébb jókedvre derítette hallgatóságom, de mikor közöltem, hogy a legutóbbi koncertünk alatt a húsz fős nézőlétszám ötre apadt már mindenki a hasát fogta a nevetéstől és a tulaj felajánlotta, hogy ha már úgyis ilyen kevés létszámra számítunk, akkor akár lehetne zárt körű a rendezvény és lehúzzák a rolót vagy legalábbis ingyenes a koncert és az italfogyasztásunk pediglen korlátlan. Hát nem kellett sokat gondolkodnunk, hogy rábólintsunk a lehetőségre. Sajnálatos módon azt elfelejtettük lefixálni, hogy ha nem a zenekar valamely tagja, hanem egy megbízott személy megy az italért az is ingyenes legyen, így ebbe a dologba csúszott egy kis hiba, nade spongyát rá. A gesztus a fontos márpedig az megvolt.
Úgy az első söreim környékén történhetett, mikor Attila (a főnök) egy olyan dalba kezdett, hogy "Sok a munka, bassza meg!" majd kérdőn nézett rám, hogy hogyan is van tovább. Én értetlenkedve kérdeztem, hogy "Miért? Ki játsza ezt?", mire azt felelte, hogy mi. Nem értettem, de aztán eszembe ötlött, hogy a múltkorában volt egy improvizációs blokkunk, ahol felhangozhatott az iménti dal, de ez most elmaradt. Viszont volt helyette abszolút előtérbe helyeződött a CASIO SA-20-as - amit többször méltatlanul Csermanek Lakótelepesnek tituláltak, holott tudvalevő, hogy mi is volt előbb - tekintve, hogy kénytelenek voltunk a teljes fúvós szekció hiányát élvezni. Ennek oka, hogy Süninek Sopronban volt jelenése, Violetta meg jól lebetegedett. Sebaj! Majd szól erőből a torzító! Gondoltam.
Jason olyan kilenc fele érkezett meg és a dobok bevitelekor bizakodásra adhatott okot, hogy pár angolajkú személy megkérdezte, hogy mikor fogunk kezdeni és még lent is lézengtek páran, bár a szombati naphoz képest meglehetősen kevesen. Biztos mindenki Tankcsapdán volt a Pecsában, vagy Irie Maffián az A38-on vagy máshol, vagy sehol, mert hiába volt december elseje, mégis fizetési szempontból igencsak hóvégére esett ez a nap.
Aztán pontban kilenc harminckor számlista és közönség nélkül belekezdtünk a koncertbe. Jó. Bevallom. Túloztam, hiszen volt egy barátnő, egy feleség, egy keverő, egy csapos és egy szervező, szóval öten voltak is rajtunk, sőt; az egyik szám alkalmával még négy másik lábat is kivélni láttam, ami ugye azt jelenti, hogy egyszerre hét fő is volt rajtunk, így Toma azon megjegyzését, miszerint szórványos a taps nyugodt szívvel korigálhattam, hogy nem, ez a közönség. Arról nem is beszélve, hogy kint vagy harmincan muszájból kénytelenek voltak végighallgatni minket. A fúvós szekció hiánypótlása céljából rengeteg vokált kaptam, aminek rendkívülimód örültem és mint annak már a koncerten is hangot adtam, remélem a lemezen is hasonló jóval szolgálnak majd zenésztársaim. Furcsamód az a röpke másfél óra, amit zenélésre szántunk irdatlanul hamar eltelt és egy pillantra sem volt olyan érzésem, mint a Szigeten, hogy úristen még mennyi van hátra. Mondjuk itt nem is volt óra amit néznünk kellett.
A koncert után még marasztalásra bírtak ugyan, de nem telt el sok idő, hogy már nem bírtam nagyon ébren tartani magam, mint azt beszélgetőpartnerem tudtára is adtam. Búcsúzáskor megkérdezték, hogy azért még jövünk-e, amire én egyértelmű igennel feleltem, mert ha a tulaj nem bánja ezt a dolgot akkor mi miért is bánnánk, hiszen sikerült újfent egy örök emlékkel gazdagodnunk, bár a számírás sajnálatos módon ezúttal elmaradt.
Mivel a koncert úgy volt mehirdetve, hogy a Masszívval együtt lépünk fel így bátran elmondhatjuk, hogy nekünk is legalább akkora, ha nem nagyobb nevünk van, mint kedvenc zenekaromnak.
Az elméletemet persze nehéz bebizonyítani, ha azt látja az ember, hogy most szombaton a Malacka és a Tahó, a Kingston Cruisers és a holland Palookas társaságában lépnek fel a lebontásra váró Almássy téri Szabadidőközpontban, melynek a helyén majdan egy hotel épül a szcientológiai egyház támogatásában.
Ugyanezen a napon lesz még valahol a városban (asszem After Music) a Gravefruit második búcsúkoncertje, de ebben én már egyáltalán nem hiszek. Amúgy lesz ezen a napon még Kispál és a Borz is.
Keddre meg tudok ajánlani egy olyat, hogy Yellow Spots kontra Vadfruttik szintén az Almássyn. Ide még elépőjegy árat is tudok mondani. 2000 forint.
Csak úgy beböknék ide egy visszajelzést, mert arra aztán végképp nem számítottam, hogy erről is lesz:
Előszöris köszönöm mindazoknak akik eljöttek. Azt hittem, hogy a Poly klubot már képtelenség túlszárnyalni, de bebizonyítottátok, hogy igenis lehet. És köszönöm a hely vezetőségének a kedvességét. Én eddig is imádtam a Filtert, de ez még tovább fokozódott az este folyamán.
Úgy körülbelül egy éve lehetett, hogy utoljára erre jártunk, ennek ellenére többször kérdezték, hogy mikor lesz végre újra KOC koncert, mert annyira élvezetes showt adtunk legutóbb. Én mindenáron eleget akartam tenni a felkérésnek, így december elsejére kértem is magunknak egy időpontot, ami a kommunikációs gátaknak köszönhetően úgy alakult, hogy csak mi léptünk föl. Persze a tulaj ezt a dolgot cseppet sem bánta.
Az előzetesen megbeszélteknek megfelelően olyan fél kilenc magasságában érkeztem meg és mikor arról érdeklődtek, hogy mégis hány emberre számítunk én mosolyogva feleltem, hogy ha hárman jönnek már pezsgőt bontunk. Már ez felettébb jókedvre derítette hallgatóságom, de mikor közöltem, hogy a legutóbbi koncertünk alatt a húsz fős nézőlétszám ötre apadt már mindenki a hasát fogta a nevetéstől és a tulaj felajánlotta, hogy ha már úgyis ilyen kevés létszámra számítunk, akkor akár lehetne zárt körű a rendezvény és lehúzzák a rolót vagy legalábbis ingyenes a koncert és az italfogyasztásunk pediglen korlátlan. Hát nem kellett sokat gondolkodnunk, hogy rábólintsunk a lehetőségre. Sajnálatos módon azt elfelejtettük lefixálni, hogy ha nem a zenekar valamely tagja, hanem egy megbízott személy megy az italért az is ingyenes legyen, így ebbe a dologba csúszott egy kis hiba, nade spongyát rá. A gesztus a fontos márpedig az megvolt.
Úgy az első söreim környékén történhetett, mikor Attila (a főnök) egy olyan dalba kezdett, hogy "Sok a munka, bassza meg!" majd kérdőn nézett rám, hogy hogyan is van tovább. Én értetlenkedve kérdeztem, hogy "Miért? Ki játsza ezt?", mire azt felelte, hogy mi. Nem értettem, de aztán eszembe ötlött, hogy a múltkorában volt egy improvizációs blokkunk, ahol felhangozhatott az iménti dal, de ez most elmaradt. Viszont volt helyette abszolút előtérbe helyeződött a CASIO SA-20-as - amit többször méltatlanul Csermanek Lakótelepesnek tituláltak, holott tudvalevő, hogy mi is volt előbb - tekintve, hogy kénytelenek voltunk a teljes fúvós szekció hiányát élvezni. Ennek oka, hogy Süninek Sopronban volt jelenése, Violetta meg jól lebetegedett. Sebaj! Majd szól erőből a torzító! Gondoltam.
Jason olyan kilenc fele érkezett meg és a dobok bevitelekor bizakodásra adhatott okot, hogy pár angolajkú személy megkérdezte, hogy mikor fogunk kezdeni és még lent is lézengtek páran, bár a szombati naphoz képest meglehetősen kevesen. Biztos mindenki Tankcsapdán volt a Pecsában, vagy Irie Maffián az A38-on vagy máshol, vagy sehol, mert hiába volt december elseje, mégis fizetési szempontból igencsak hóvégére esett ez a nap.
Aztán pontban kilenc harminckor számlista és közönség nélkül belekezdtünk a koncertbe. Jó. Bevallom. Túloztam, hiszen volt egy barátnő, egy feleség, egy keverő, egy csapos és egy szervező, szóval öten voltak is rajtunk, sőt; az egyik szám alkalmával még négy másik lábat is kivélni láttam, ami ugye azt jelenti, hogy egyszerre hét fő is volt rajtunk, így Toma azon megjegyzését, miszerint szórványos a taps nyugodt szívvel korigálhattam, hogy nem, ez a közönség. Arról nem is beszélve, hogy kint vagy harmincan muszájból kénytelenek voltak végighallgatni minket. A fúvós szekció hiánypótlása céljából rengeteg vokált kaptam, aminek rendkívülimód örültem és mint annak már a koncerten is hangot adtam, remélem a lemezen is hasonló jóval szolgálnak majd zenésztársaim. Furcsamód az a röpke másfél óra, amit zenélésre szántunk irdatlanul hamar eltelt és egy pillantra sem volt olyan érzésem, mint a Szigeten, hogy úristen még mennyi van hátra. Mondjuk itt nem is volt óra amit néznünk kellett.
A koncert után még marasztalásra bírtak ugyan, de nem telt el sok idő, hogy már nem bírtam nagyon ébren tartani magam, mint azt beszélgetőpartnerem tudtára is adtam. Búcsúzáskor megkérdezték, hogy azért még jövünk-e, amire én egyértelmű igennel feleltem, mert ha a tulaj nem bánja ezt a dolgot akkor mi miért is bánnánk, hiszen sikerült újfent egy örök emlékkel gazdagodnunk, bár a számírás sajnálatos módon ezúttal elmaradt.
Mivel a koncert úgy volt mehirdetve, hogy a Masszívval együtt lépünk fel így bátran elmondhatjuk, hogy nekünk is legalább akkora, ha nem nagyobb nevünk van, mint kedvenc zenekaromnak.
Az elméletemet persze nehéz bebizonyítani, ha azt látja az ember, hogy most szombaton a Malacka és a Tahó, a Kingston Cruisers és a holland Palookas társaságában lépnek fel a lebontásra váró Almássy téri Szabadidőközpontban, melynek a helyén majdan egy hotel épül a szcientológiai egyház támogatásában.
Ugyanezen a napon lesz még valahol a városban (asszem After Music) a Gravefruit második búcsúkoncertje, de ebben én már egyáltalán nem hiszek. Amúgy lesz ezen a napon még Kispál és a Borz is.
Keddre meg tudok ajánlani egy olyat, hogy Yellow Spots kontra Vadfruttik szintén az Almássyn. Ide még elépőjegy árat is tudok mondani. 2000 forint.
Csak úgy beböknék ide egy visszajelzést, mert arra aztán végképp nem számítottam, hogy erről is lesz:
"a K.O.C. zenekart mindenkinek a figyelmébe ajánlom tök jók"
(Csáp)
(Csáp)
