A minap újrahúztam a gépem és gondoltam rendbeteszem a könyvtáraimat. Így akadtam korábbi koncertbeszámolóim népes táborára. Az uborkaszezonra való tekintettel a csapás a múltból sorozat ezekből fog szemezgetni.
Mivel éppen ma indul a NagySkaland így stílusosan mi mással nyithatnám a sorozatot, mint első találkozásommal az ország elsőszámú ska zenekarával, a PASO-val. A dátum 2003. december 19.
2003. XII. 19. Gödöllő, Trafo - II. Punk-Ska Christmas
Rendkívül jó volt a tegnap este. Betegen, viszkető torokkal érkeztem a helyre abban a tudatban, hogy velünk együtt fognak leszállni azok a kopaszok, akik egy másik kocsiba szálltak fel, de nem így lett. A HÉV megállójában még megbontottunk egy üveg bort és Qltival elkortyolgattuk, a végét meg odaadtuk egy gyereknek. Mi ott vacogtunk kint nagykabátban, azt H. Krisztián meg egy szál pólóba flangált.
A Semmi komolyról a késői érkezés miatt lemaradtam, és a Malacka és a tahó végére futottam be, amit meg nem hallgattam meg, mert kibaszott sokan voltak lent és kurva meleg is volt, a ruhatár meg megtelt. Qlti beleerőltette a táskájába a kabátját, a pulóverét, meg az én pulóverem, de a kabátomnak már nem volt hely, de hála az égnek megtaláltuk Edgárt egy asztalnál és oda is adtuk neki a táskát meg a kabátot, hogy vigyázzon rá. Időközben vettem egy VBK-t 400 forintért, ami 80 forinttal olcsóbb, mint a Yuk, de 20-szal több, mint a Rocktogon, ám nem is olyan savanyú, mint az utóbbi. Ennyiért ízlett is. Nosztalgiáztam, hogy az előző tanévben, mikor a Trafóban voltunk, milyen szinten keltett felháborodást bennem, hogy milyen drága a pia, mostanra meg... Aztán elkezdődött a Barackca. Értettem a szövegét, szóval a hangosítás végre jó volt. A számokkal sem ideológiailag, sem pedig esztétikai-művészeti jelleget tekintve nincsenek fenntartásaim. Jót mulattam rájuk. Különösen tetszett "az együtt játszottunk a homokozóban..." vagy valami hasonló kezdetű nóta, ami az állam rabszolgáiról szól. Qltinak mondtam, hogy remélem, lesz az "Ahol megszülettem ott béke volt, és boldogok voltak az emberek..." kezdetű, mert az a kedvencem és mit ad isten?! hát ez lett az utsó. Volt a "mondd miért?" is, ami szerda reggel óta a fejemben van (a metrón ugrott be, azt dudorásztam). Az átvezető szövegek nagyon frappánsak, az alkoholosnál nagyon úgy tűnt, hogy már hallottam. Táncoltam a Barackcára, mert tetszett. Aztán jött az Inerdzia. A múltkor nem jött be, most igen. Volt egy szám, amiben néhol csak dob volt. Na az kurvajó. Nem tudok olaszul, de megvettem a Barackca új cédéjét és van a hátoldalán egy elírás a neked nincs semmid angol címénél. /Mi vaaaan? :) - Dan / Mivel sötét volt, ezért nem tudtam tüzetesebben áttanulmányozni. Aztán jött a Jan feat USSDR vagy mi. Hát ez geci jó volt. Tetszettek a témák, meg minden, épp ezért táncoltam is rá. Végül a PASO. Már többször láthattam volna őket, ám mivel mindig elaludtam idő előtt, így ez elmaradt. Így utólag azt kell mondjam, jobb is így. Hihetetlen unalmas volt az egész. A Deadbeatsből ideszakadt gyerek konferansziénak csapnivaló, és ráadásul az ártatlan pofikájához abszolút nem illik az a rekedtes hang, amit kiprodukál. Legalább nézne brutálisan vagy valami. A másik két énekesből semmitse láttam, mert oldalról néztem, azt volt az útban egy oszlop. Hát azt szereltessék le. Ott volt még a Meskalinból a hosszú hajú gyerek. Az vitte a fúvós szekciót, a többiek elég háttérbe voltak szorítva. Táncoltam, mert olyan kibaszott hangos volt, hogy nem tudtam tőle nyugodtan aludni. Meg így egyébként is gyorsabban telt az idő, hogy elcsípjük az első hévet.
