2010. július 15. - Tokaj, Hegyalja fesztivál

Szóval az előző nap ott hagytuk abba, hogy az est sztárzenekara a Tankcsapda.

Horváth Charlie az utolsó számot eképp konferálta fel: Go! Majd következett egy ballada, ami a végére azért begyorsult, de ettől függetlenül felejthető maradt. A New York New Yorkot azért megkönnyzetem.
A Tankcsapdára teljes egészébben kijózanodtam így ugyanolyan elmével tudtam szemlélni a produkciót, mint bármikor. Lukácsék előadását leginkább a hosszú szünetek jellemezték, amikoris végre kellemesen lejthettünk a jobb oldali bazársorból szűrődő indián ütemekre.
TCS után pizza majd alvás (TCs-n egy csaj akkorát zakózott a sárban, hogy csuda, az ismétlés reményében izzítottam is a kamerát, de a későbbiekben senmmmiféle hasonló volumenű esemény nem történt).

Másnap reggel 8 órás kelés, majd keszeg evés. A keszeg milliárdszor jobb, mint a hekk. Már csak azért is, mert magyar. Úgy egyig a Tiszában áztattuk magunkat, ahol feltehetőleg le is égtem, majd ettünk egy görög salátát és egy gombás pizzát, majd irány a tömött Öreg, ahol helyteremtés után egy kicsit pilledtünk, majd elkezdtünk fogyasztani.
Fűrész ma a kocsiban alszik, úgyhogy megmutattam neki, hogyan kell kinyitni a T3 ajtaját ám előtte szabályosan lehelyeztem a földre egy bekanyarodó rendőrautó előtt a vizipisztolyom. Az anyósülésről kiszűrődő becsmérlést totálisan elnyomta vizelésem intenzív nesze, melyet egy bezárt toitoi bugyrában füleltem közvetlenül az incidens után.