2012. november 23. - Budapest, Dürer kert
Körülbelül egy hete tudom (érzem), hogy a birka nem városi embernek való. Ráadásul ma kint jártam a piacon és kiderült, hogy még olcsóbb is, mint a marhahús.
Tettem egy próbát és elhasználtam egy füstölőt a szag eltüntetésére. Látszólag működött is a dolog. Látszólag. Reggel hatkor, mikor hazaértem, megint éreztem a szagot, de ne szaladjunk ennyire előre.
Mire megvágtam Ferencz koncertajánlóját épp indulhattam is a Dürerbe, mert terv szerint nyolckor kezdett a Cathouse, akinek az énekese nem az a lány, akivel egy hónapja ordenáré módon viselkedtem. Sejtettem, hogy nem ő az, de azért csak bocsánatot kértem. Tényleg nem ő volt. Btw a Cathouse kimondottan kellemes rockabillyt játszik, néhol belassul, pont jó, táncolható, de a felvezető zenekar hálátlan sorsa, hogy a tánc sosem vagy csak nagyon ritkán következik be. Utána a Hellfreaks jött. Egyáltalán nem tudtam megszeretni őket, pedig bizisten megpróbáltam. Számomra túlságosan egysíkú darálás az egész. Sokaknak persze tetszett. Ez ilyen. A Hellfreaks az egy híres zenekar. A Yellow Spotsra jobban belegondolva egyáltalán nem emlékszem, a Gorillára még kevésbé. Az biztos, hogy a Big Bunny Hall Swinger Club alatt már-már elviselhetetlen módon terheltem Adriennt, a Hellfreaks merchstandosát, amihez a zenekar egész kellemes háttérzenét nyújtott. És ezt kivételesen már akkor este tudtam. Márminthogy értettem a jelekből. A hátat fordítás mondjuk elég egyértelmű, pedig addig ejj be sokat nevettünk... Mennyivel jobb így, hogy nem másnap közlik velem, hogy "Béla, ahogy te megélted az estét nem teljesen fedi a valóságot..." Mindenesetre, lekérdeztem a Nusitól, hogy nem tettem-e valami nagyon kellemetlen dolgot, de csak azt mondta el, amit már úgyis tudtam, úgyhogy gond egy szál se. Aztán egyszer csak úton vagyok egy kisebb csoporttal és megyünk át az Á...-ba, ami épp zárt volna, de nekünk azért kinyitottak. Ittam lent még két korsó vizet kábé, úgy fél hatig ökörködtünk, aztán mindenki el.
