2012. november 24. - Budapest, Kuplung
A Dürer kertben, ha hússzor nem kértem meg az Anselmo Crew frontemberét, hogy írjon fel az ingyenes kuplungos bulira, akkor egyszer sem. Aztán meg nem mentem el.
Az egész úgy kezdődött, hogy reggel, mikor felkeltem és bekapcsoltam a gépem találtam egy levelet, amelyben az állt, hogy elég harmatgyenge lett a spotsos beszámoló, ami természetesen igaz. Úgyhogy el is kezdtem utánajárni, mégis milyen volt az estém, mi mindenről maradtam le. Kezdjük az elején. Kaptam némi infot a Spotsról. Lesz majd video is valószínűleg. Kíváncsian várom. Szóval Spotson kiderült, hogy Ferenczcel lábügyileg vannak bizonyos problémák. Erre utalt, hogy miután zsonglőrködött egy sort a keze ügyébe került székkel, beesett a fúvósszekcióba. Ennek senki sem örült. Ferencz sem. A Máté meg egyenesen azt hitte, hogy eltört a foga, de valószínűsíthető, hogy nem. Ferencz ilyen állapotban körülbelül hat éve volt a Hegyalja fesztiválon. Ferencz ezután azon kívül, hogy egyszer bebukfencezett a közönségbe nem nagyon aktivizálta magát, maximum a koncert végi Hallelujáhnál, de azon is csak félig, mivel feltehetőleg kikapcsolta a mikrofont. Ennyit róla. A Szasza állítólag elfelejtette az egyik szöveget, az Eresz meg megpróbált lerúgdosni valakit a színpadról. Nagyon pank volt ez így úgy tűnik. Az előző posztban bemutatott Adriennel folytatott beszélgetésem első fele nagyrészt kimerült abban, hogy mennyire rossz ez a Hellfreaks (ő ugye a zenekar árusa volt, szóval a legjobb ember, aki megérthet engem), illetve hogy hol van a pasija, Plusz valahányszor elsétált valaki a Big Bunny Hall Swinger Clubból én mindig elmondtam, hogy én őket nagyon utálom. Szerintem csak azért nem hagyott ott, mert nem tehette és ez így azért elég aljas húzásnak minősül a részemről. No ennyit az emlékekről. Aztán délután elmentem kocsit nézni a Pipivel. Találtam egy jó lepusztult Transitot. Azt néztük meg, de élőben kiderült, hogy gyakorlatilag nincs is kocsi, csak kábé a váza. Drága lenne ennek a helyrerakása, úgyhogy hagytam is a fenébe. Elmentem segíteni a Schlekinek visszapakolni a terembe, újabb információmorzsákkal gazdagodva. Jó este volt ez a péntek mondomén. Aztán este fél kilenc körül elindultam a Kuplungba. Körülbelül a metróig jutottam és visszafordultam. Fáradt vagyok én ma ehhez. Cserébe ma is sütöttem.
A múltkori elbaszott bitka után ezúttal sertéslapockával próbálkoztam. A művelet gyakorlatilag dettó ugyanaz, mint akkor, azzal a különbséggel, hogy ezúttal öntöttem alá másfél deci bort is, hogy tutira menjek. Szóval. A római tálat beáztatod (fél-egy napra szoktam ha...), alulra megy a krumpli, a répa meg a hagyma. csak sóztam, összekevertem. Rá a sózott rozmaringozott hús és egyes fokozattal be a sütőbe... Ja! Még előtte öntöttem rá a bort is. Aztán elkezdtem nézni a Loopert. Kábé a felénél azt hittem, hogy a Dumber lesz a főgonosz, aztán SPOILER csalódnom kellett, kiderült, hogy ő teljesen fölöslegesen van a filmben. SPOILER VÉGE. Ránéztem a süttömre. Na ez egy nagy titok. A lassú tűzön sütés alapfeltétele, hogy ne aludj el. Szóval volt még alatta elég folyadék, de én azért biztos ami biztos átforgattam. Aztán a film végén megint ránéztem. Még kapott másfél decit. Vörösborral csináltam, mert az volt bontva.. Amúgy kicsit már savanyú, de mindegy az. Ekkor jutott eszembe, hogy a múltkor raktam bele babérlevelet is, mert a Gyula szarvaspörköltjénél meganultam, hogy az milyen jó. Nameg a répa. Ezért ez a répafétisizmus most. Szóval ezután leszedtem a falról a rászáradt zsírt, meg megtiszítottam a sütőt nagyjából. Ez kábé egy olyan fél órát vett el az életemből. Na itt egy fontos momentum van, mert a sütés vége felé beindul a párolgás, úgyhogy lehet nyugodtan önthettem volna még rá egy kicsit, de nem tettem. Nem lett baj. A babérlevélnek pont annyi értelme van, mint a konyhaművészet szónak. Semmi. Itt a kép.
