2012. december 8. - Budapest, Kuplung
Az úgy kezdődött, hogy hatkor a Tamással meg Anikóval elmentünk a dobért. A rendszámot még mindig nem adtuk le.
Körülbelül hétre érkeztünk a Kuplung bejáratához. Én elegánsan felparkoltam a járdára, és a Szarhonya egy részével pikk-pakk kilpakoltuk a cuccot, aztán hazavittem a kocsit, és vissza. Mikor visszaértem már a Gábor is ott volt, de nem sokra rá a Tamással elmentek Marlboro Man-re. A Szarhonya már javában állt be, mikor megérkezett a Taki, én meg érzésem szerint nagyon jól elbeszélgettem a technikussal. A szakmázáson kívül például mondtam neki, hogy mi majd nem fogunk annyira beállni, tekintve hogy mi leszünk a végén, feltehetőleg a hangosítás addigra már teljesen rendben lesz és a Szarhonya két gitár, egy basszus, két ének, egy dobja után egy egy gitár, egy basszus, egy dob, egy ének nem lesz akkora probléma. Bízom a tudásában, hisz látom milyen gondosan állította be már a dob mikrofonokat is. Még a beállás alatt találtam a földön pár üvegszilánkot, úgyhogy elkértem egy seprűt meg egy lapátot, mert úgy voltam vele, hogy igazán nem lenne egészséges, ha valaki a nagy pogóban elesne, aztán miután szétloccsan a betonon a feje, még jól meg is vágja magát.
Kezdjük a Timur Lenkkel. Miután a Szarhonya beállt, beálltak ők is. Azt hiszem eddigre már elfogyasztottam a kétszer négy deci Tuborgomat, amivel fel is éltem az előadói támogatásomat, úgyhogy az elkövetkező időkben ennek a többszörösét toltam vissza a kasszába. Csak a miheztartás végett írom ezt le. A Timur Lenk tíz körül kezdett. A koncertjük teljesen jó volt. Találkoztam alatta az El Gauchoval, aminek nagyon örültem. Máskülönben a közönség szempontjából egyáltalán nem volt az a megőrülés, amit én az eddigi TL-eken megszoktam. Nagyon nem is tudtam ezt mire vélni. A közönség és a színpad közötti távolság a koncertek végéig tartotta az 3 métert. Közrejátszhat, hogy ez a 3 méteres terület iszonyatos mértékben volt megvilágítva. Egy számot emelnék ki. A szükségem van rád-ot, ami mellett már a koncert után sem tudtam elmenni szó nélkül. Aki nem tudná, egy disco-slágerről beszélek, ami ezúttal (ám már nem először) élő zenei alapon szólalt meg. Namost az AD Stúdió is akkor lett kiherélve, amikor az Álmaimban Amerikát élőben kezdték játszani. Egy neve elhallgatását kérő személy szintén egyetértett a nézetemmel. Szerintem ekkortájt voltam először WC-n, ami kimondottan kultúrált. Az emlékeimben egyáltalán nem ez élt a Kuplunggal kapcsolatban. Nemhiába.. Megújult. A Szarhonya előtt feltehetőleg a Kegyelemkettes lépett fel pár szám erejéig, ez engem teljesen meglepett. Ezt szintén szóvá tettem. A Juan - hasonlóan a Kék Halálhoz - szintén e-bookból olvasta a szövegek egy részét. Az nagyon cuki volt. Fel is mentem a színpadra, leültem mellé. Erre a technikus meg bazdmeg odajön, hogy fölöslegesen ne legyek a színpadon. Mégis mi a tököm köze van neki ahhoz, hogy én mikor és mit csinálok? Mind a Timur Lenk, mind a Szarhonya vitt fel magával sört a színpadra. A Taki véletlenül többször ki is öntötte a magáét, orbitális feszültséget generálva a kis buznyákban a keverő mögött. Azért arra igencsak kíváncsi lennék, hogy milyen fesztiválokra szokta ez vinni a szaros cuccát? Merthogy még a koncert előtt arcoskodott nekem, hogy nagyon menő ám a cumója és itt csak fél hangerővel tolják, mert papíron nem lehet hangosabban, de nyáron viszi fesztiválokra, például Sziget Kis Színpad... Mi a tököm az a Sziget Kis Színpad? Idén valóban nem voltam kint. Lehet az egy új hely. De oda úgyse mennék. Ott láthatólag nem lehet a színpadon inni... De lehet, csak én vagyok ilyen kiváltságos helyzetben... Szóval jött a KOC. Kezembe ott a Tuborg. Nem volt egy olcsó vétel, ezért féltem őt. Szólnék a mikrofonba nincs hang. Kérdezem ez mi? A technikus vérben forgó szemekkel mutogat a sörömre, hogy addig amíg az a kezembe van, nem lesz hangom. A jó kurva anyádat! Gondolom magamba, majd lerakom. Elkezdem a magamét. Hangom az van kifele, de hogy a zenekarból az égegyadta világon semmit nem hallottam a tücsökciripelésen kívül az hétszentség, pedig volt vagy hat monitor a színpadon legalább. A Himnuszt annak rendje és módja szerint jól el is csesszük. Jönne a Menza. Előtte még váltanék pár szót a közönséggel, na meg innék is egy kortyot, hogy ne száradjak ki a nagy ordibálásban, de ugye azt itt nem lehet. Megint lehúz, úgyhogy lelépek a színpad elé, mert ott már csak lehet sör a kezembe. Vicces amúgy, hogy ilyen balfaszságokkal kell foglalkoznom, de nem csinálok belőle akkora ügyet. Mindenesetre így, hogy leléptem a Menzát egész normálisan le tudjuk adni. Jön az István. És az István végén a technikus már nem csak engem, de az egész zenekart lehúzza és odajön a színpadhoz, hogy vége. Kérdezem, hogy ez most mi? Aszongya ne ott beszéljem meg vele. Követem hát a keverőhöz, hogy akkor ott adjon számot. De ő hátat fordít nekem, és tudomást se vesz rólam. Fölháborodok. Fölborítok egy asztalt, meg újra elhelyezek egy törött poharat a földön, ezzel kiérdemelve a biztonsági őrök figyelmét. Kérdezik, hogy mi a gond. Mondom, az bazdmeg, hogy három szám után lezavarnak a színpadról és nem kapok választ rá, hogy miért. Mondják hogy az üzletvezető utasítása volt. Akkor kerítsék nekem elő. Megtörténik. És jön a válasz. Azért kellett abbahagynunk, mert a közönségből többen mondták, hogy menjünk haza. Jah kérem... Akkor ez esetben minden rendben. Tudod hány olyan koncerten voltam már, ahol elküldtem a zenekart a halál faszára, de mindhiába? Nem. Nem tudod. Nem is tudhatod. De sejtheted! Kismilliárd. És sehol nem húzták le a fellépőt. Nem baj. Mostmár tudom, hogy a Kuplung az más. Hogy itt első a közönség. Ez nagyon becsülendő. Még több ilyet! Másfél óra múlva bezárt a hely.
A lényeg, hogy a Tinker azt mondta, hogy ha az összes buli amin fellépek, ilyen kurvafasza, akkor rá, mint közönség feltétlen számíthatok. Úgy legyen. Január 19. R33. Ha Ferencz is belemegy. CsótányDzsó úgyis lesz..
