2012. december 21. - Budapest Trafik Klub
Ha van Isten, remélem megdöglik a kutyája.
Kezdjük az elején. este nyolckor lementem a Sparba, hogy megnézzem nyitva van-e, és ha így van, akkor vegyek valami harapnivalót. Nyitva volt, úgyhogy vettem dán szalámit, ami amúgy magyar, de ebbe most ne menjünk bele, illetve egy fél kiló kenyeret. Namost ezen kicsit kibuktam, mert szerintem a 179 forint az enyhén szólva szabadrablás. Emlékszem úgy nyolc éve találkoztam egy évfolyamtársammal a tizennégyesen. Kérdezte, hogy mi a helyzet. Mondtam, hogy húsz forint a tojás. Már azon ki voltam bukva.. Ez a kenyérár.. Ez egész egyszerűen megmagyarázhatatlan. A kassza elég döcögősen ment előttem, úgyhogy mögöttem háborogtak is rendesen, dehát nem ráérünk? Úgy voltam vele, hogy pár óra múlva úgyis belénk csap a ménkű, azt majd akkor lesz okunk az idegeskedésre, de addig hagyjuk már... (Ezzel letudtam a beszámolóra nézvest a saját világvége metafóráimat, annak ellenére, hogy még délután kitaláltam egyet, de azt nem tudom hova beilleszteni, meg nem is kell. Pedig vicces volt. Szerintem.) Mikor kijövök a boltból és sétálok hazafele a Szigonyon egyszer csak elém lép két konszolidált suhanc. Kérdezik, hogy tudnék-e segíteni. "Hát hogy a rákba ne tudnék?!" - gondoltam magamban. "Persze" - mondtam hangosan. Az első kérdi: "Meg tudnád mondani, hogy merre van a négyes hatos villamos?" Mire a másik közbevág: "Először inkább azt mondd meg, hol vagyunk!" Mindkét kérdésre megadtam a választ, bár ők kicsit tartottak, hogy átverem őket. Valószínűleg, mert ekkor még csak a szárnyaimat próbálgattam. Itthon miután elköltöttem a vacsorám hív az Andi, hogy "mi az, hogy nincs internetje?" Jó. Igazából nem ezt, mondta, de hirtelen nem tudtam kihagyni, hogy ne csempésszek egy zseniális Kék Halál idézetet az esszémbe.. Két nap alatt másodszor használom ezt a szót, de feltételezem, hogy ezzel nem merítem ki a szóismétlés fogalmát, ugye Mr. T? Mellesleg hazudtam, mert nekem is át kell olvasnom, de ez titok. Szóval Andi most jött haza Hollandiából és már korábban is jelezte, hogy jelezték, hogy akadtak gondok, úgyhogy oldjuk meg. Természetesen ezt az akciót is sikeresen végrehajtottam, majd magamra vettem a kabátom és elindultam a Trafikba. Szállok be a liftbe, ott van négy csaj. Az egyik épp taxit rendel, mert sürgősen el kell jutniuk, a Blahára. Az agyamban egyből megfogalmazódott, hogy a taxival sürgősen bárhová az a legnagyobb oximoron a világon, úgyhogy azt a javaslatot tettem nekik, hogy várjanak meg, én visszamegyek a kulcsokért és elviszem őket. Anikó nem indult pöccre.. Ezen kicsit paráztam, de azért csak megemberelte magát. Az alap, hogy Jolánnal simán lehetett volna csajozni, dehogy Anikóval is, arra álmaimban sem gondoltam volna. Amikor a lányok meglátták éppen csak sikongatni felejtettek el, de szerintem csak azért, mert leesett az álluk. Régen láttam nyáron, hogy egy yuppie egész este (jó ez túlzás, mert ezzel gyakorlatilag magamat minősíteném, hogy egész este a Blaha éjszakai buszmegállójában állok és ezt nézem) egy nyitott cabrioval köröz a Blahán és közben néz kifele a kocsiból, hogy fel tudna-e szedni valami cafkát (biztos vagyok benne, hogy nem csak várt valakit, mert akkor várt volna valakit). Nem jött össze neki semmi. Mert azt nem így megy. A lányokban felvetődött, hogy hagyjuk is ezt a Blaha projectet, inkább kocsikázzunk all night long, de ezt nem lehetett, mert mégiscsak Timur Lenk van ma a Trafikban. Szóval kiraktam őket, hazamentem, leraktam a slusszkulcsot és irány a Trafik. 600 forint kifizetve, egy sör kikérve, Takival beszélve, aki megígéri, hogy nem lesz ma a "Szükségem van rád".
Az első zenekar a a pilisi Abszolút Hallás Blues Band, akik nem csak bluest játszanak. Mondjuk azt is, de például játszanak a frontember állítása szerint gasztro-punkot is, ami engem inkább emlékeztetett a a CsizmáSkandúrra, szóval legyen inkább gasztro-ska. Alattuk egyszer felmentem a cigizősbe, és segítettem valakinek, hogy idetaláljon. Ahogy hallgatom a zenekart egyszer csak bevillan, hogy ez igazából tisztára olyan, mint az Alma együttes csak felnőtteknek. Ezt meg is osztom a Takival, akinek megcsillant ekkor az értelem halvány szikrája a szemében és azt mondta: "Tényleg" Volt egy számuk. A Prosztatatangó, melynek én inkább a Prosztatangó címet adtam volna, mert az költőibb. A Taki szerint a Prosztatatangó az valóban kissé szájbarágós. Érted... Alma... Szájbarágós... Poén... Még egy dolgot tettem ám a koncertjükön. Történt ugyanis, hogy a jegyszedő elment valahova és az Edit ült be a helyére. Hát odamentem segíteni neki, pecsétet nézni, jegyet beszedni ésatöbbi ésatöbbi. Ja! Meg kirántottam egy lányt egy illuminált fickó karmai közül, aki nem a barátja, szemben egy korábbi Dürer kertes esettel, amire mondjuk nem is emlékeztem. Persze ez a lánynak nem tűnt fel, hogy segítenék, mert alapból valamiért mérhetetlenül morcos volt. Körülbelül az utolsó előtti előtti szám az Örömóda volt, hogy egy kis klasszikus zene is menjen. Ez tetszett talán a legjobban. Megígérték, hogy visszataps után még lesz, de nem lett. A dobost azt végig néztem, mert nagyon ismerős volt a számomra (a dobszólón mondjuk a falat kapartam, de ezt tudjuk be annak, hogy iszonytató gyűlöletet táplálok a dobszólók felé úgy általában.. talán csak a kelkáposzta főzeléket utálom jobban), aztán koncert után meg is kérdeztem, hogy honnan. Kiderült, hogy ő a Vibekillaz új dobosa. Ekkor be is ugrott, hogy kurvasokat dumáltunk a Könyvtárnál legutóbb. Amúgy az énekes csaj is ismerős volt valahonnan, de ez csak a Trafikból való távozásom után esett le, hogy ő meg a Vibekillaz új énekese. Az fogaskerekek eme lassú forgását meg is mosolyogtam magamban.
És jött a Timur Lenk. Tudni kell, hogy az első zenekarnál valamiért mindenki tisztes távolságban ült a színpadtól. Mondjuk ez lehet, hogy a blues zenekarok sajátja, mert életemben egyszer voltam az Old Man's Pubban és akkoris mindenki ült, vagy a bárpultnál állt. Ez amúgy Deák Bill koncert volt még a kétezres évek előtt és arra emlékszem, hogy a háromszáz forintos sört kurvára drágáltam, úgyhogy egy korsóval el is voltam egész este. Ketten mentünk akkor oda. Én, meg a Szasza. Ő se költött. Lehet az Imi is lent volt, de a Pogóba már nem vagyok biztos. Szóval a Timur Lenk először benyomott valami disco slágert, szerintem gépről (bár már magam se tudom mit higgyek), majd felcsendült a Jézus sztár, szupersztár Andrew Lloyd Webbertől. Ekkor mondtam Editnek, hogy nekem mennem kell. Kikértem egy sört, átverekedtem magam az ekkor már álló és tényleg tömegen és beálltam a rendezői jobb oldalra, hogy onnan élvezzem a produkciót. Nagyjából a Matek-metálra értem oda, és itt most megkaptam azt, amit a Kuplungban nem, dehát a Kuplung, mint tudjuk, egy szar hely. A TL legutóbbi koncertje után olyan mértékben elszabadultak az indulatok, hogy el is feledkeztem a Skála című számukról, amit ma este nem játszottak, viszont volt egy daluk a közbeszerzésről. Folyamatosan ment a világvégézés, és a Taki megint kiöntötte a sörét, de most ebből nem lett baj, mert a Trafik nem olyan szar hely, mint a Kuplung. És volt szünet, mert a Fisher rá akart gyújtani. Meg a közönség több tagja is, és ugye egy idei intézkedés értelmében ezt már beltérben csak nagyon kevés helyen lehet, és a Trafik nem tartozik ezek közé, annak ellenére sem, hogy a múltideje Dohánybolt. A második blokkban a zenekar Fekete Györgyökké változott, de a hasonulás a Takinak sikerült a legjobban. A Fisher ugyanakkor a cuki hullámos fürtjeivel szakasztott Bródy János lett. Igazából jobban belegondolva ez még az első blokkban történt, mivel ezt kint meg is osztottam vele / velük. És mégis eljátszották a szükségem van rád-ot és a Taki hiába mondta, hogy élőben és hogy most utoljára én mégis megköszöntem neki, mert szentül megvoltam róla győződve hogy fél-playback. Legalább az eleje.. Ugyanis amikor a Taki szöveget tévesztett és mégis akkor lett vége a számnak, amikor kellett, akkor rávetült a nótára a gyanú árnyéka, de elhessegettem, tekintve, hogy nem volt meg az a szar sterilitás, ami a Kuplungra jellemző. Timur Lenk alatt vagy után valaki makarónit hányt az egyik WC-be és még a lehúzót is elcseszte. Őt nem sikerült megmentenem. Azt hiszem az utolsó szám lehetett a Müller Pétert idéző dal, de ez egyáltalán nem volt ezúttal olyan jó, mint mikor először láttam őket, amiről majd a Csapás a Múltból hatodik részében olvashatsz, mert tudnék adni linket, csak nem akarok.
Koncert után még felmentem a színpadra, hogy reflektáljak egy poénra, meg lehetőséget adjak egy rajongómnak, hogy újra írjon rólam, majd átmentem a Lámpásba, mert Ramses Hoppa volt, de mire odaértem már nem volt. Aztán átmentem a Szabad az Á...-ba, ahol azon kívül, hogy mebeszéltük a Gyöngyivel, hogy mekkora szar már a Kuplung és , hogy milyen hozzánemértő az ottani technikus nem volt semmi, és ezen már tényleg felhúztam magam, mert nem így akartam lezárni az estét. Én nem vagyok egy Kázmér, de hogy ennyi jótétemény után csak annyit kapjak föntről, hogy nem kellett várnom az éjszakaira... Hát ez édeskevés.
Ha van Isten, remélem megdöglik a kutyája.
