VV.u. 0. 0. 1. - Budapest, Könyvtár klub Dürer kert
Lord Starkkal este nyolckor találkoztam a Ferenciek terénél és megbeszéltük, hogy beülünk egy sörre a Könyvtárba. Nekem úgyis ott volt dolgom. Stark még beteg volt kicsit, úgyhogy pálinkáztunk is.
Nekem a csapos lányok valami 55 fokos szilvát kínálgattak, de azon kívül, hogy az első büfögésem után már tudtam, hogy a másnapi székletem különösen büdös lesz, egyéb értékelhető eredményt az ital nem tudott felmutatni. A Voodoo Allen előtt sikerült ezúttal a Könyvtárt is pilvaxosítanunk. Beszélgetésünk egyik fő tárgya a ponthatár és a keretszámok közötti nyílt kapcsolat volt, illetve, hogy a vezetésen egyre inkább elhatalmasodik a politikai dilettantizmus, amihez nagymértékben hozzájárul, hogy a Gíró-Szász kiszállt a Századvégből, mert ha a Tanácsadó Rt. rendesen végezné a feladatát, akkor nem jön ki egy olyan papíros, hogy teszemazt a jövő joghallgatói számára nem lesz államilag támogatott hely, ezzel erős felhördülést keltve. Egész egyszerűen csak úgy kellett volna behúzni a ponthatárokat, hogy maximum egy ember kapjon állami támogatást (akit hallgató társai úgyis meglincselnek csókosságot sejtve), ezáltal megvalósul az az illúzió, hogy a kormány nem csinál segget a szájából. Sajnos ez most megint nem jött össze. A Voodoo Allen nagyszerű volt, mint mindig és ezzel Eddard is meg volt elégedve. Miután a politikai kérdést lezártuk sokkal könnyedebb vizekre eveztünk át: a popszakmára. Megvitattuk, hogy micsoda probléma az, hogy nincsenek tematikus helyek, csak tematikus napok és mivel az átlagember egyáltalán nem olyan, mint én, hogy mindennek ad legalább egy esélyt, ezért semelyik helynek sem alakulhat ki törzsközönsége és ezáltal minden üzletvezető azt várja, hogy majd a zenekarok hozzák a maguk sleppjét. Szerintem ez abnormális dolog. Aztán tovább vezettük ezt a gondolatot és arra jutottunk, hogy még a tematikus helyek létrehozása sem lehet tökéletes megoldás, mert az emberek nagy része sajnálatos módon nem egy stílus, hanem pusztán egy zenekar elkötelezett híve, így csak az lehet üdvözítő, ha egész héten mindig ugyanaz a zenekar lépne fel egy klubban. Lehet, hogy az ORI-nak ez volt a lényege? Lehet, hogy az emberek ilyetén beszűkültsége pusztán az átkosból a vérünkbe ivódott népbetegség? Erre eddig nem is gondoltam...
Voodoo Allen után a Schlekivel átmentem a Dürerbe. Volt egy szabad parkolóhely, de oda nem álltunk meg, mert egy törött borosüveg volt ott, amit én mondjuk félresöpörtem, de a Schleki ragaszkodott a bejárat előtti parkoláshoz. A Gabi mondta, hogy sírt mert nem voltam Fegyelmezőn és ez nagyon megindító volt. A Picsát nem néztem meg, mert akkor volt a Spots beállása és ott szorgoskodtam. Pontban fél éjfél előtt pár perccel Ferencz megcsinálta a maga sound checkjét, majd előadta először a Mondd kis kócost, majd a Hallelujah-t, amit a közönség egyes tagjai normál szöveggel énekeltek vele. Ezen meglepődtem. A Spots amúgy szerintem kiváló volt, ha hézagosan is, de azért volt rendesen közönség és ment a tánc is, viszont volt pár figura, aki nem átallott hangot adni annak, hogy hiányolja az Aberráltat. Namost ha nem a Dürerben lett volna a koncert, hanem teszemazt a Kuplungban, akkor minden bizonnyal le is kellett volna állni és addig amíg nem jelenik meg a Gyuri, addig nem lett volna szabad folytatni a zenélést. Hála istennek a Dürer sem annyira szar hely, mint a Kuplung. A koncert alatt történt egy sajnálatos eset. Egy illuminált punk úgy gondolta, hogy ő márpediglen hazamegy, viszont nem volt pénze taxira, úgyhogy úgy döntött kihívja magára a rendőrséget. Ezt úgy érte el, hogy betörte az első szembejövő autó oldalablakát, ami történetesen a Schlekié volt. Úgy a koncert felénél Ferencz eltűnt és a koncert végéig nem is került elő, úgyhogy a ráadás számnál önjelölt Ferenczek hódították meg a színpadot azt állítva, hogy ők az igaziak. Benéztem Prosecturára is, de az se tetszett. Más már nem jut az eszembe, úgyhogy be is fejezem. Boldog karácsonyt mindenkinek.
