2012. december 26. - Budapest, Dürer kert
Még nem ért véget a karácsony. Tudom, mert amint kiléptem a lakásajtón egyből megcsapott a töltött káposzta szaga, majd a liftben az elégetett csillagszóróé.
A metróban volt négy huligán, akik kiforgattak a helyükből pár ülést, majd leszálltak ők is a Ferenc körúton. Az egyikük az állólépcsőn szaladt fel, és a tetején jól eltaknyolt a lezárást jelző szalagon, amire az egyik kaller kérdőre vonta, hogy dehát miért nem a mozgólépcsőn közlekedett szegény pára. Ekkor hirtelen heves vita és kakaskodás alakult ki, a fiú még a baseball sapkáját is megfordította. Az inzultusnak a barátok visszatérése és a srác elrángatása vetett véget. A Blaháig egyéb atrocitás nem történt. Az aluljáróban jó sok csöves volt és erről nekem valamiért a Twilight jutott az eszembe. Annak idején a csajom megnézte az első részt és hát dicsérte, hogy milyen szép, úgyhogy úgy voltam vele nekem is látnom kell. Egyáltalán nem tetszett. Bugyutának találtam a sztorit is meg miazhogy csillogó vámpírok meg egyébként is a színészi játék maga volt a pokol. A második részt már együtt kellett megnéznünk és én a székkarfát kapartam nagyjából, de mondtam hogy csináljuk. Feloldozást a harmadik rész sem jelentett, viszont a negyedik első felére beköszöntött a fordulat. Tetszett. Úgy éreztem, hogy Kristen Stewart végre felnőtt a feladathoz. Erre még a második rész eljövetele előtt szakít velem a csajom. Ahogy sétálok az Erste felé az ötlik a fejembe, hogy lehet a negyedik rész első felének dicsőítése után már korántsem tartott maszkulinnak. Úgyhogy ezentúl csak olyan tökös filmeket fogok nézni, mint az Expandables. Amúgy a minap volt szerencsém megnézni a legutolsó Batmant. Nem az a baj az elejével, hogy geci unalmas, hanem hogy annyi coelho lett belesűrítve, hogy le se tagadhatná a rendező, hogy igazából nőknek csinálta. Az, hogy az Éhezők viadala csupán egy báránybőrbe bújtatott farkas, már a kapcsolatunk alatt kiderült. A Roniban vettem egy molnárkát potom 199 forintért és olyan tündérek voltak, hogy még szalvettát is csomagoltak mellé. A trolin nem történt semmi viszont eszembe jutott, hogy ez a Twilight vonal lehet azért ugrott be, mert a Kati ma este az utolsó indie karácsonyra invitált, ami nem kimondottan a zsánerem és felmerült bennem lehet szar lesz, de az esélyt mindennek meg kell adni. Fontos dolog az elfogadás.
Az első ember akivel találkoztam az a Lili volt és neki is az volt az első kérdése teljesen jogosan, hogy "Hát te?", amire én "Hát én."-nel válaszoltam, ezután bementem a terembe, ahol csak valami siralmas nyavajgás szólt és nem is voltak túlzottan sokan. Nem tudom ki lépett fel, de nem is számít. A lényeg, hogy pont az utolsó számra érkeztem meg és amikor visszafordultam láttam, hogy a Kati integet, úgyhogy leültem az asztalukhoz. És elérkeztünk az első fél órás-órás szünethez, ami volt két zenekar között, úgyhogy visszagondolva már értem, hogy repült így el az idő. Ez alatt az idő alatt zene se szólt nagyon, úgyhogy kiváló alkalom nyílt arra, hogy Bálinttal meg a Katival így hármasba megvitassuk a világ dolgait. Aztán azt hiszem jött a következő zenekar és bennem ekkor tudatosult, hogy ma este minden zenekar ismert és kevésbé ismert világslágereket dolgoz fel. Zenekaronként hármat. Hogy mit játszottak, arra nem emlékszem. Utána megint hosszú szünet, a Kati meg ki akart menni cigizni, úgyhogy kikísértem. A dohányzó rész hála az új szabályozásnak kint volt a kertben és számomra érthetetlen módon nem voltak beüzemelve a fűtőtestek, úgyhogy odadtam a Katinak a kabátom, hogy ne fázzon én meg szorosabbra húztam a sálam. Majd visszamentünk. Épp léptünk volna át a jegyszedő vonalon mikoris a semmiből rácsimpaszkodott egy lány a Katira, hogy heló. Ő volt a Zsuzsa akinek nem volt jegye és ha egy kicsit okosabban csinálja a dolgokat (vár) akkor a nagy rohanással meg is ússza a jegyvásárlást, mint az a Csapás a múltból következő részéből kiderül. Mikor visszaértünk még mindig nem volt semmi, aztán megint volt egy zenekar.. Lehet erre előre mentem. Szinte biztos, mert két zenekaron is voltam elől és a másodiknál a zenekarra emlékszem az elsőnél meg hogy ott smárol előttem két szépség. A következő etap előtt gratuláltam a Lilinek, akiről kiderült hogy énekel. Ez engem nagyon meglepett, mert erről nem is tudtam. Miközben vele beszélgettem részese lehettem egy Avatar aktusnak, merthogy egy lány láthatólag szánt szándékkal folyamatosan böködte a könyököm a könyökével. Aztán a Katival megint kimentünk ám ezúttal nem teljesen, mivel úgy tűnt a kevésbé kinti részen is lehet már dohányozni. Aztán a biztonsági őr a tudtunkra adta, hogy nem. Igazából a fedett rész teljesen funkciótlan volt az este. Kint felmerült, hogy azért vannak kevesen mert az indie halott, de én mondtam, hogy ez hülyeség, mert most jött ki a negyedik rész nemrég, és Lucas tervezi, hogy lesz ötödik is meg hatodik is és Harrison Ford is benne van a buliban. Azt hiszem ezután jött az "Ilyenkor hol van a rendőrség" és csak azért jegyeztem meg a nevüket, mert rájuk többszörösen fel lett hívva a figyelmem, hogy jó lesz és valóban az volt. Símaszkban játszottak és a Beastie Boys Fight For Your Right-jával kezdtek, a második számra nem emlékszem, viszont a harmadik az Martin Solveig féle Hello volt kicsit átdolgozva. Az nagyon tetszett. És ekkor jöttem rá, hogy az énekes a Hangmás frontembere, amire később rá is kérdeztem, hogy biztosan igazam legyen. Lent volt a koncerten a Kegyelem Kettes több tagja is, úgyhogy az énekestől meg is kérdeztem, hogy talán ő tudja miért zavartak le három szám után a színpadról a kuplungos koncertünkön, de mondta, hogy nem tudja, mert rajtunk ő épp kint ivott a Candyvel, aki szólt, hogy azonnal induljanak be, mert kurvajó koncertet adok, de csak a végére értek be. Pedig valahol titkon reméltem, hogy miatta volt az egész, de nem. Sajnos továbbra is csak a Kuplungot tudom felelőssé tenni a saját szarságáért. Következett az este sztárzenekara, a Moog, akik eljátszották az I like you-t, amire táncoltam a Katival, tekintve, hogy ez az egyetlen slágerük, amit ismerek, de előtte még lefejeltem, ugyanis volt még egy dal amit ismertem és ahogy hajoltam hozzá közelebb, hogy ezt az örömömet megosszam vele, figyelmen kívül hagytam, hogy ő nagyon rázza a fejét. Igazából ő fejelt le. Aztán volt egy olyan zenekar amiben voltak fúvósok, majd hirtelen nagyon sokan lettek a színpadon. A Kati azt mondta, hogy ha felmegyek, akkor lefényképez, mire én azt feleltem, hogy ha lefényképez, akkor én felmegyek és felmentem. És nem zavartak le, se a biztonságiak (nem is láttam), se a technikus, nem úgy mint a Kuplungban. Ennyivel is jobb hely a Dürer. Az első dal az a Nirvana rape me-je volt, a második pediglen a We are the world, utóbbira már a Katit is felrángattam, hogy tapasztalja ő is meg a színpadon levést. Ezt követően felgyorsultak az események. Kivettem az időközbe betett kabátomat, majd hazahozattam magam a Katival.
Még nem ért véget a karácsony. Mert mikor hazaértem megettem a hazulról hozott töltött káposzta felét.
