2012. december 27. - Budapest, Rockotogon
Ott kezdődött minden bánatunk.
Az előző napi indie koncert totálisan leszívta az agyam. Hétre megbeszéltünk a Robival egy találkozót a 6:3-ba, ahol éppen az Indiana Jones és az elveszett frigyláda fosztogatói ment, aminek igazából Az elveszett frigyláda fosztogatói a címe, mivel ez volt az első Indy film és még nem lehetett tudni, hogy működik-e a franchise és Lucas feltételezem úgy gondolta, hogy az Indiana Jones talán nem lenne annyira ütős, hogy bemenjenek a népek rá a moziba. Jack Hunter már nem szarozott ezzel. Megbeszéltük a Robival, hogy hogy s mint lesz a 30-ai főzés-videozás, merthogy terv szerint megkezdődik a Fit Fat vizuáljának a cseréje. Az első dolog, amit csinálunk az egy szarvaspörkölt lesz.
Miután ezzel végeztünk, átmentük a Rocktogonba. Én simán eltévedtem volna, ha nem a Robival megyek és ez a Robit mérhetetlen büszkeséggel töltötte el. Ezúttal étel gyanánt szimpla párizsis kenyér volt. Nem lett ez nagyon túlgondolva. A vetítés elég fos volt, mert nem volt vászon és a fekete háttér meg több helyen meg volt törve, szóval szerintem semmit nem lehetett látni, de nem is ment úgy, mint máskor, ráadásul a gép is lefagyott vagy háromszor, egyszóval bűn rossz voltam és fáradt. Aztán elszakadt mindkét gitárosnak egy-egy húrja és hogy ne legyen pöcsölés, inkább az utolsó három szám nem ment le. A közönségnek azért tetszett amit látott, a Gomba megint kitett magáért, én egyáltalán nem voltam a magam részével elégedett. Nagyon nem éreztem rá, hogy mit meg hogyan kéne.
Utánunk a V8 jött. Volt pár ember aki táncolt, de nem volt az a hejjdenagy tömeg, engem meg semmi nem vitt rá, hogy csatlakozzak. Pedig a Szifon mindamellett, hogy felhívta a figyelmem, hogy jobban kéne tagolnom a beszámolóimat, meg csináljak bekezdéseket még mulatni is akart. De nagyon nem éreztem. Untam. És száz százalékig biztos vagyok benne, hogy ennek az egyetlen oka a fáradtságom volt, mivel tudom, hogy például Buddy Hollyt kimondottan kedvelem. Példának okáért annak idején a Quarantine nevű csodálatos taxis játék lehetővé tette, hogy saját CD-t hallgathassak a játék alatt és arra jutottam, hogy ha az Every Day szól, akkor sokkal jobb érzés, halomra gázolni az embereket, mintha valami számomra teljesen ismeretlen ausztrál indie zenekar.
