2007. január 23-án itt járt nálunk a GBH, amire hirtelen felindulásból ugyan, de elmentem. A koncert a szépmúltú Süss Fel Nap-ban volt.
Az Ági lebetegedett, de volt egy jegye. Fölhívtam a Szaffit, hogy adja meg az Ági számát, aki, mint kiderült, odaadta a jegyét a Barangónak, akivel rövid telefonos egyeztetés után rögzítetttünk egy nyolc huszas találkozót és már vettem is a kabátom, és irány a Süss Fel Nap. Hát így kezdődött. Pedig lett volna jobb dolgom is az estére, de elkapott az ékszíj.
Háromezerhétér még úgyse láttam soha a CPG-t. Kilencig egyet fizet kettőt kap akció volt a pultnál, ezt gyorsan kihasználtam, kilenc húszkor elkezdődött a koncert (bár én azt hittem, hogy tíznél előbb nem lesz semmi, úgyhogy eleinte nem is értettem, hogy hova ez a sietség), majd olyan fél óra elteltével már nem érdekelt, hogy mennyi az idő, csak az, hogy mikor lesz már vége.
Páran pogóztak, de a nagyja csak állt. Vajon volt Erdős Péter, a kurva anyád?
Mert kérték ezt is, de én a Mindenki Tetű alatt kijöttem a teremből, mert úgy éreztem, hogy nekem már semmi pluszt nem adhat ez a zenekar. Nem tetszik ez a gyorsított munkatempó. Ehelyett inkább azzal múlattam az időt, hogy lapozgattam a Süsi flyerét (ami képzavar). Nos ebben olyan finom oltásra leltem, hogy azt egész egyszerűen muszáj szó szerint idéznem: "(...) a Fallenintoashes-t a műfaj kedvelőinek már nem kell bemutatni. Dallamos, ám mégis ultrabrutális mozdonyként száguldó kétlábgépes témákkal ellátott zenéjüket már akkor is játszották, amikor a műfaj nagy nevei még meg sem alakultak." Vajon a GBH történetébe is azért felesleges belemenni, mert már akkor is játszottak, mikor a műfaj nagy nevei még meg sem alakultak? Nem. Nem azért. Hanem mert "aki valaha is kapcsolatba került a punk mozgalommal, ismeri ezt a zenekart". Hát én most megmondom az őszintét. Most hallottam róluk/őket először, ennélfogva nem nyilatkozhatok úgy, hogy a banda már csupán árnyéka régi önmagának, de nem is éreztem úgy, hogy ez ildomos lenne.
Kicsit megijedtem, mikor a 'Ploitedhez hasonlították, és azt állították, hogy még annál is durvább. Felmerült, hogy akkor talán mégse fog tetszeni, de ezzel ellentétben még a szépszámú pogózó ifjak közé is beálltam. Egyébként ez azért is hasznos elfoglaltság, mert a tánctér ezen területén sokkal több a hely, csak nehéz sörözni. A gond az, hogy mi van ha vécére kell mennie az embernek? Illetőleg nem is ez a teher, hanem hogy vajon van-e kedve visszatörnie magát? Hát nekem volt. És ahogy tolakszom előre, az emberek összesúgnak a hátam mögött, hogy "ez a Madafaka". Hát igen. Apám is mondta, hogy kezdünk olyanok lenni, mint a Hungária. Ami a legfontosabb, és egyben a legtanulságosabb: ellentétben más csoportokkal, a punkok tudnak angolul. Hát mennyivel jobb érzés az előadónak is, hogy látja, hogy a közönség nem csak úgy összevissza óbégat, mint a hegyaljai Freestylers-koncerten, ami viszont sajnálatos módon közelebb áll a magyar valósághoz, hiszen az mégsem szubkulturális megmozdulás. Olyan egy óra környékén vége is lett a bulinak. A nép lassan eloldalgott. Szerintem sikerült eladni az összes jegyet, bár hülyeség volt a limitálás. Amúgy se jöttek volna többen. Beszálltam egy gyerek pólóvásárlásába, majd hazajöttem.
