Egyrészt újjáalakult a Re-G, másrészt dobost keresek, haramdrészt amúgyis itt vagyok szerdánként. Na ez volt az a három indok ami miatt tiszteletemet tettem Trafóban. A harmadik indok nem érdemel több szót. A másodikkal kapcsolatban csak annyit, hogy egy telefonszámmal gazdagodtam és térjünk is rá rögtön az elsőre.
A Re-G újjáalakult és jót is tett neki, meg nem is. Annak idején ők voltak azok, akik a Látlak Afrikájukkal kikergettek a világból. Na ez az idétlenség most megszűnni látszik (hacsak nem volt a koncert végén, mert én akkor épp mély álomba szenderültem a keverőpult előtt). ehelyett kaptunk egy olyan gitárszólóorgiát, amit már a Santananál is utáltam. A frontemberi posztot az új alakzatban egy beszélő srác és egy éneklő lány látja el. A kezdeti stádiumnak köszönhetően még elég sokat kellett puskázniuk, amitől valahol vesztett a produkció az értékéből, node spongyát rá. Ahogy kezdtek, az fergeteges volt. A lány a színpad melletti asztalon ülve ki-kiles a nézőtérre, a srác a földön a papírjaiba feledkezve mondja az igét. Mondtam is magamba, hogy na ez a gyerek aztán beleszar a dologba, dejó. Szimpatikus is lett ám egyből. Aztán fölállt és ahogy fölállt az arca is százszorosára dagadt. Hát amikor Copy-Con magát éljeneztette a színpadon már az is nevetség tárgyát képezte, nemhogy ennek az ismeretlen kis senkinek a tette. Persze meglehet, hogy csak egyfajta jamaicai életérzést akart átadni ezzel, vagy legalábbis megkapni. Márhogy szeressék. Aztán a következő ballépése a "ki szereti a nyelveket?" szexuális célzatú és ebben megerősített felkonfja volt, amire Szaby, a szintis, még rá is kontrázott nem látva be, hogy a poén már eddig sem érte el a kívánt szintet. Számokba ne menjünk bele, mert jók voltak csak a sok gitár volt olykor zavarbaejtő, dehát ez a Santana gyerek is híres, akármennyire is vinnyog. A nézősereg fiatal egyedülálló lányok tömkelegéből épült fel, szal aki akart vadászni az minden további nélkül megtehette. De aki nem akart küzdeni, annak sem kellett sokáig keresni sokáig a prédát, hisz az est bálkirálynője valami ordenáré módon folyamatosan ott vonaglott a pult mellett. Őt meglepő módon senki nem akarta. A WC-n meg is vitattuk, hogy feltehetőleg egy négygyermekes családanyáról van szó, aki eljött picit kirúgni a hámból, de sok volt az eki. Apró érdekesség, hogy míg a lányok (feltehetőleg) azért járnak párban a budira, hogy kidumáljanak ezt azt, addig a férfiak mindezt alkalmi partnereikkel is könnyedén meg tudják tenni. Aztán persze az is lehet, hogy a női WC-ben ilyenkor titkos orgia zajlik. Már csak azért is gondolom ezt, mert mindig felháborodott tekinteteket látok már az előtérben, ha véletlen oda tévedek.
Beszélgetésünkkor csatlakozott hozzánk már az előbb említett énekes gyerek, aki a bálkirálynő szó elhangzása után egyből arcoskodott, hogy fölszedje-e valamelyikünknek, mire én közöltem vele, hogy teljesen rá van izgulva mióta látta a színpadon. Ekkor a harmadik srác beütötte az övön alulit. "Miért, te fönn voltál a színpadon?" "Hát ő volt az énekes." -mondtam. A nagyarcú frontember szomorúan elsomfordált én meg szemtanúja voltam annak, hogy hogyan kell jót tenni a viálggal.
Az est másik fellépője a Riddim Colony három tagja volt Áfonyával kiegészülve, aki egy selector, szal ő pakolta a lemezeket, a srácok meg beszéltek rá. Ebben az a szép, hogy mivel nem lehet érteni csak halandzsázni kell és a közönség őrjöng. Én az M-16 próbáján az általam egyáltalán nem ismert Sepultura - Roots Boody Rootsára tettem ezt fergetegesen jól. A másik roblémám az, hogy nemegyszer előfordult, hogy az előadók föl se mentek a színpadra, csak hagyták, hogy had prögjön a lemez, a közönség meg ekkor is a színpad felé fordulva táncolt, mintegy a nemlétező produkciót figyelve. Az eredmény az lett, hogy a koncertet igazából nem kellett befejezni, mivel a nép lassan, de biztosan kifele fluktuált. Én is.
Beszélgetésünkkor csatlakozott hozzánk már az előbb említett énekes gyerek, aki a bálkirálynő szó elhangzása után egyből arcoskodott, hogy fölszedje-e valamelyikünknek, mire én közöltem vele, hogy teljesen rá van izgulva mióta látta a színpadon. Ekkor a harmadik srác beütötte az övön alulit. "Miért, te fönn voltál a színpadon?" "Hát ő volt az énekes." -mondtam. A nagyarcú frontember szomorúan elsomfordált én meg szemtanúja voltam annak, hogy hogyan kell jót tenni a viálggal.
Az est másik fellépője a Riddim Colony három tagja volt Áfonyával kiegészülve, aki egy selector, szal ő pakolta a lemezeket, a srácok meg beszéltek rá. Ebben az a szép, hogy mivel nem lehet érteni csak halandzsázni kell és a közönség őrjöng. Én az M-16 próbáján az általam egyáltalán nem ismert Sepultura - Roots Boody Rootsára tettem ezt fergetegesen jól. A másik roblémám az, hogy nemegyszer előfordult, hogy az előadók föl se mentek a színpadra, csak hagyták, hogy had prögjön a lemez, a közönség meg ekkor is a színpad felé fordulva táncolt, mintegy a nemlétező produkciót figyelve. Az eredmény az lett, hogy a koncertet igazából nem kellett befejezni, mivel a nép lassan, de biztosan kifele fluktuált. Én is.