2007. május 12. - Isaszeg
Most már le se lehet tagadni, hogy itt a nyár. Túl vagyok a második fesztiválomon, még ha idő előtt hazajöttem is róla, mondván este megyek Balatonlellére, de inkább aludtam.
9 óra 15-kor találkoztunk a keletinél. Minekután már ilyen korán birtokba vették a metrót az ellenőrök, így nekem tennem kellet egy rövid kitérőt a Népstadion irányába, hogy szabályosan, büszkén mehessek majd fel alkalomadtán a mozgólépcsőn. Amúgy úgy két hete már majdnem eljutottam arra szintre, hogy kéne venni egy bérletet. Ebben nagyapám erőteljes ráhatása is szerepet játszott, aki egy Népszabadság cikket tolt az orrom alá, amiben az állt, hogy a bliccelők több milliárdos kárt okoznak a BKV-nak, valamint, hogy minden nap találkozok ellenőrökkel a metróban. Két dolog tartott csak vissza. Az egyik, hogy volt egy fél éves időszakom, amikor bérlettel jártam és egyáltalán nem volt jó. Persze tény, hogy könnyebb az élet a bérlettel. A másik ok, meg hogy a múlt heti A38-as buli végtermékeként olyan 4 óra magasságában lyukadtam ki a nyugatinál. A busz épp akkor indult, mikor én odaértem. Én intettem, hogy fölszállnék, a vezető meg vissza, hogy nem. Jó. Most csúsztattam kicsit. Igazából a zebránál ütköztünk, ami miatt ő megállt, de akkoris. Na ennyit a BKV-ról és rólam.
Előző estém egy részét a Patkóban töltöttem RÁK születésnapjának megünneplése végett, hiszen épp ezen a napon lépett a harmadik X-be. Szöszivel megbeszéltük, hogy iszunk egész este, majd reggel egy kocsmából megyünk az állomásra. Én persze beleegyeztem a dologba, de olyan szörnyűségesen rossz volt a hely légkondícionáló rendszere, hogy miközben patakokban folyt rólam a víz nem tudtam másra gondoli, minthogy én nem bírok itt ki még egy percet. Többször kimentem az épület elé a melegbe, ahol legalább fújdogált valamelyest a szél. Aztán olyan 11 körül hazacsatangoltam. Másnap 5-kor keltem. Ez valami új hóbort nálam. Hétköznap meg 6.30-kor is alig bírok kikelni az ágyból. Szóval kelés, tisztálkodás, gyors reggeli, majd irány a metró. A Spots egy része plusz a Szöszi - szemében a megérdemelt rosszallással, de azért kaptam tőle egy sört - már ott várt a vonatnál. Isaszegig az út úgy negyven perc volt, ahol a Márk apja már várt minket. Mivel csak két turnusban tudott leszállítani minket a fesztivál helyszínére, így én, a Szöszi, a Krisztián meg a Zsolti betértünk az állomás melletti krimóba, ahol ittunk egy-egy vilmost. Itt (és egész Isaszegen) még a 3, illetve 5 centes leosztás dívik, ami nagyon dícséretes dolog. A Szöszi úgy 10 perc alatt a bedobott 1000 forintjából 6000-et csinált, épp mire a kocsi is megjött értünk. Az egykor kezdődő Yellow Spots koncertig sörözéssel, illetve vilmosozással ütöttük el az időt, minek eredményeként addigra már elég jól voltam. Nem mellékesen lejátszottunk két meccset a helyi focis flipperen, melyből én kerültem ki győztesen. Felültem egy mopedra, kipróbáltam milyen egy MZ, még sisakot is húztam a fejemre. Fantasztikus volt. Értelemszerűen egyikkel se mentem semennyitse. Kiskoromban apámnak is volt egy MZ-je, de az ezzel szemben úgy rémlik, hogy zöld (de lehet kék) volt (merthogy ez vagy kiszívott piros, vagy narancs). Mindig azzal járt horgászni és amikor én ráültem, szinte eltűntem a motoron. Olyan két harmad akkora lehettem, mint most, úgyhogy nem is értettem a dolgot, hogy hogyan lehet ez a motor most is ekkora. Aztán a helyi motorosbandától megtudtam, hogy a Simson is MZ, és lehet apámnak az volt. Megnyugodtam. A reggeli viszonylag rossz időnek eddigre már a nyomát sem lehetett látni szóval minen adott volt, hogy a fesztivál nyitányaként felcsendülő Spots dallamok feledhetetlenné tegyék az estét. Többen a koncertet a keverőpult hűs árnyékában, illetőleg a domb oldalában ülve tekintették meg, de akadt egy olyan 20-30 fős társaság, akik meglehetősen jó házi borral felszerelkezve a szórakozás aktívabb formáját választották. A koncert számomra legemlékezetesebb pillanata, mikor az enyhénszólva koordinálatlan mozgású Ferenc, miközben egy lánnyal táncolt beesett a színpad melletti fémtengerbe, ami konkrétan a színpadot volt hivatott tartani. Szerencsére az esetleges külsérelmi nyomokon kívül valószínűleg nagyobb baj nem történt, de ilyet én már mondani sem merek, mióta tavaly a Masszívval elgázoltunk egy őzet, és annak ellenére, hogy elszaladt, mindenki azzal zargat, hogy "de belső vérzése még simán lehet, szal tuti, hogy már nem él". A koncert vége fele a helyi erők veszélyt sejtve megjelentek a színpad előtt. Most konkrétan a két fehérpólós biztonsági őrről beszélek, melyből a nagyobbikkal Ferenc a szerzett partfisa segítségével jelezte ugyan, hogy kézben tartja az ügyet, de ők nem hittek neki, így egy sárga szalaggal egy kisebb úgynevezett árkot hoztak létre a színpad előtt. Persze meglehet, hogy ez már a később következő Ricse miatt történt. A második zenekar teljes mértékben kiesett. Ők a sátorban léptek fel amúgy, merthogy az egész esemény két színpadon bonyolódott le. Gondolom. Mert a kocsmában voltam ekkor. Aztán egyszercsak valahogy kikeveredtem onnan, és a színpad mögött találtam magam. Összenéztem a Feróval, elismerően bólintottam, majd elkaptam a Schlekiéket, akik épp a sátorba tartottak, merthogy ott lehetett enni is, kajabónnal a kezükben. Schleki vett ilyen húsos cumót, meg chilis babot. Én következtem volna, de ekkor kiderült, hogy pénzt itt nem fogadnak el, hanem bónt, amit a bejáratnál lehet kiváltani. Oda én nem mentem vissza, inkább egy csomó kenyérrel felszerelkezve osztozkodtam Schlekivel meg Sünivel a babon. Ebédünköz a kintről beszűrődő Beatrice szolgáltatta a zenét. Amúgy a Zöld Pardon VIP részében is ugyanez a bolondság van, csak annak még van emelett egy hülye neve is, márhogy a használatos pénzfajtának. Ott gumikarikákat lehet vásárolni nem tudom mennyiért. Ilyenben én nem veszek részt. Oda amúgy szerdán keveredtem be, mert meg kellett néznem, hogy a Ladánybene mégis milyen, hisz az A38-as bulin látott két szám alapján mégse vonhatok le messzemenő következtetéseket. A vártnak megfelelően teljesítettek a srácok, bár néhány szólórészt én indokolatlanul hosszúnak találtam, meg a dubos vonal tisztán egyáltalán nem viselhető el, de az ugrálós nóta kifejezetten jó volt. Az egész pardon egy emberként mozdult rá. A VIP részben azonban egyáltalán nincs olyan fergeteges partyhangulat, mint amit az ember elvárna, ehelyett csupán csendesülős beszélgetős este zajlik itt. Volt amúgy ezen a napon az ELTE előtt is egy utcabál, ahol meg csak 250 volt a sör. Érdemes volt megnézni azt is, ahol Noname Boy-jal aka Evil a a WCW-s, illetve WWF-es időszakáról beszélgettem, és hogy milyen jó, hogy néhanapján közvetít a Eurosport pankárciót olyan nagy nevekkel, mint például a Sting. Csak nem tudom mikor.
Ebéd után visszasétáltunk a vasútállomásra. Próbáltam stoppolni, de csak olyan autók álltak meg, akiknél nem volt hely, úgyhogy erőltetett menetbe csaptunk át, hogy még azért elérjük a Pestre induló vonatot, amit az est előszeleként egy az egyben végigaludtam.
Itthon két levél fogadott. Sajnálatos módon a KOC idén nem ment át a rostán, így nem jutottunk be sem Hegyaljára, sem a Balatone-ra. Aki azonban kíváncsi ránk az jöjjön el május 18-án a Vörös Yukba, ahol terv szerint kilenctől játszunk. Előttünk lesz még a Vádlottak, utánunk meg a Club Tequila és a Fekete Teve. A beugró 1000 forintra van tervezve. Üröm az örömben, hogy éppen ezen a napon tartja 4. születésnapi buliját a PASO az A38-on olyan vendégekkel, mint a Tizenhét (akikkel meg augsuztus 31-én lépünk fel a Tűztate-ben), illetve a Kettő Kettő.
Frissítés: Apámnak is MZ-je volt.
Most már le se lehet tagadni, hogy itt a nyár. Túl vagyok a második fesztiválomon, még ha idő előtt hazajöttem is róla, mondván este megyek Balatonlellére, de inkább aludtam.
9 óra 15-kor találkoztunk a keletinél. Minekután már ilyen korán birtokba vették a metrót az ellenőrök, így nekem tennem kellet egy rövid kitérőt a Népstadion irányába, hogy szabályosan, büszkén mehessek majd fel alkalomadtán a mozgólépcsőn. Amúgy úgy két hete már majdnem eljutottam arra szintre, hogy kéne venni egy bérletet. Ebben nagyapám erőteljes ráhatása is szerepet játszott, aki egy Népszabadság cikket tolt az orrom alá, amiben az állt, hogy a bliccelők több milliárdos kárt okoznak a BKV-nak, valamint, hogy minden nap találkozok ellenőrökkel a metróban. Két dolog tartott csak vissza. Az egyik, hogy volt egy fél éves időszakom, amikor bérlettel jártam és egyáltalán nem volt jó. Persze tény, hogy könnyebb az élet a bérlettel. A másik ok, meg hogy a múlt heti A38-as buli végtermékeként olyan 4 óra magasságában lyukadtam ki a nyugatinál. A busz épp akkor indult, mikor én odaértem. Én intettem, hogy fölszállnék, a vezető meg vissza, hogy nem. Jó. Most csúsztattam kicsit. Igazából a zebránál ütköztünk, ami miatt ő megállt, de akkoris. Na ennyit a BKV-ról és rólam.
Előző estém egy részét a Patkóban töltöttem RÁK születésnapjának megünneplése végett, hiszen épp ezen a napon lépett a harmadik X-be. Szöszivel megbeszéltük, hogy iszunk egész este, majd reggel egy kocsmából megyünk az állomásra. Én persze beleegyeztem a dologba, de olyan szörnyűségesen rossz volt a hely légkondícionáló rendszere, hogy miközben patakokban folyt rólam a víz nem tudtam másra gondoli, minthogy én nem bírok itt ki még egy percet. Többször kimentem az épület elé a melegbe, ahol legalább fújdogált valamelyest a szél. Aztán olyan 11 körül hazacsatangoltam. Másnap 5-kor keltem. Ez valami új hóbort nálam. Hétköznap meg 6.30-kor is alig bírok kikelni az ágyból. Szóval kelés, tisztálkodás, gyors reggeli, majd irány a metró. A Spots egy része plusz a Szöszi - szemében a megérdemelt rosszallással, de azért kaptam tőle egy sört - már ott várt a vonatnál. Isaszegig az út úgy negyven perc volt, ahol a Márk apja már várt minket. Mivel csak két turnusban tudott leszállítani minket a fesztivál helyszínére, így én, a Szöszi, a Krisztián meg a Zsolti betértünk az állomás melletti krimóba, ahol ittunk egy-egy vilmost. Itt (és egész Isaszegen) még a 3, illetve 5 centes leosztás dívik, ami nagyon dícséretes dolog. A Szöszi úgy 10 perc alatt a bedobott 1000 forintjából 6000-et csinált, épp mire a kocsi is megjött értünk. Az egykor kezdődő Yellow Spots koncertig sörözéssel, illetve vilmosozással ütöttük el az időt, minek eredményeként addigra már elég jól voltam. Nem mellékesen lejátszottunk két meccset a helyi focis flipperen, melyből én kerültem ki győztesen. Felültem egy mopedra, kipróbáltam milyen egy MZ, még sisakot is húztam a fejemre. Fantasztikus volt. Értelemszerűen egyikkel se mentem semennyitse. Kiskoromban apámnak is volt egy MZ-je, de az ezzel szemben úgy rémlik, hogy zöld (de lehet kék) volt (merthogy ez vagy kiszívott piros, vagy narancs). Mindig azzal járt horgászni és amikor én ráültem, szinte eltűntem a motoron. Olyan két harmad akkora lehettem, mint most, úgyhogy nem is értettem a dolgot, hogy hogyan lehet ez a motor most is ekkora. Aztán a helyi motorosbandától megtudtam, hogy a Simson is MZ, és lehet apámnak az volt. Megnyugodtam. A reggeli viszonylag rossz időnek eddigre már a nyomát sem lehetett látni szóval minen adott volt, hogy a fesztivál nyitányaként felcsendülő Spots dallamok feledhetetlenné tegyék az estét. Többen a koncertet a keverőpult hűs árnyékában, illetőleg a domb oldalában ülve tekintették meg, de akadt egy olyan 20-30 fős társaság, akik meglehetősen jó házi borral felszerelkezve a szórakozás aktívabb formáját választották. A koncert számomra legemlékezetesebb pillanata, mikor az enyhénszólva koordinálatlan mozgású Ferenc, miközben egy lánnyal táncolt beesett a színpad melletti fémtengerbe, ami konkrétan a színpadot volt hivatott tartani. Szerencsére az esetleges külsérelmi nyomokon kívül valószínűleg nagyobb baj nem történt, de ilyet én már mondani sem merek, mióta tavaly a Masszívval elgázoltunk egy őzet, és annak ellenére, hogy elszaladt, mindenki azzal zargat, hogy "de belső vérzése még simán lehet, szal tuti, hogy már nem él". A koncert vége fele a helyi erők veszélyt sejtve megjelentek a színpad előtt. Most konkrétan a két fehérpólós biztonsági őrről beszélek, melyből a nagyobbikkal Ferenc a szerzett partfisa segítségével jelezte ugyan, hogy kézben tartja az ügyet, de ők nem hittek neki, így egy sárga szalaggal egy kisebb úgynevezett árkot hoztak létre a színpad előtt. Persze meglehet, hogy ez már a később következő Ricse miatt történt. A második zenekar teljes mértékben kiesett. Ők a sátorban léptek fel amúgy, merthogy az egész esemény két színpadon bonyolódott le. Gondolom. Mert a kocsmában voltam ekkor. Aztán egyszercsak valahogy kikeveredtem onnan, és a színpad mögött találtam magam. Összenéztem a Feróval, elismerően bólintottam, majd elkaptam a Schlekiéket, akik épp a sátorba tartottak, merthogy ott lehetett enni is, kajabónnal a kezükben. Schleki vett ilyen húsos cumót, meg chilis babot. Én következtem volna, de ekkor kiderült, hogy pénzt itt nem fogadnak el, hanem bónt, amit a bejáratnál lehet kiváltani. Oda én nem mentem vissza, inkább egy csomó kenyérrel felszerelkezve osztozkodtam Schlekivel meg Sünivel a babon. Ebédünköz a kintről beszűrődő Beatrice szolgáltatta a zenét. Amúgy a Zöld Pardon VIP részében is ugyanez a bolondság van, csak annak még van emelett egy hülye neve is, márhogy a használatos pénzfajtának. Ott gumikarikákat lehet vásárolni nem tudom mennyiért. Ilyenben én nem veszek részt. Oda amúgy szerdán keveredtem be, mert meg kellett néznem, hogy a Ladánybene mégis milyen, hisz az A38-as bulin látott két szám alapján mégse vonhatok le messzemenő következtetéseket. A vártnak megfelelően teljesítettek a srácok, bár néhány szólórészt én indokolatlanul hosszúnak találtam, meg a dubos vonal tisztán egyáltalán nem viselhető el, de az ugrálós nóta kifejezetten jó volt. Az egész pardon egy emberként mozdult rá. A VIP részben azonban egyáltalán nincs olyan fergeteges partyhangulat, mint amit az ember elvárna, ehelyett csupán csendesülős beszélgetős este zajlik itt. Volt amúgy ezen a napon az ELTE előtt is egy utcabál, ahol meg csak 250 volt a sör. Érdemes volt megnézni azt is, ahol Noname Boy-jal aka Evil a a WCW-s, illetve WWF-es időszakáról beszélgettem, és hogy milyen jó, hogy néhanapján közvetít a Eurosport pankárciót olyan nagy nevekkel, mint például a Sting. Csak nem tudom mikor.
Ebéd után visszasétáltunk a vasútállomásra. Próbáltam stoppolni, de csak olyan autók álltak meg, akiknél nem volt hely, úgyhogy erőltetett menetbe csaptunk át, hogy még azért elérjük a Pestre induló vonatot, amit az est előszeleként egy az egyben végigaludtam.
Itthon két levél fogadott. Sajnálatos módon a KOC idén nem ment át a rostán, így nem jutottunk be sem Hegyaljára, sem a Balatone-ra. Aki azonban kíváncsi ránk az jöjjön el május 18-án a Vörös Yukba, ahol terv szerint kilenctől játszunk. Előttünk lesz még a Vádlottak, utánunk meg a Club Tequila és a Fekete Teve. A beugró 1000 forintra van tervezve. Üröm az örömben, hogy éppen ezen a napon tartja 4. születésnapi buliját a PASO az A38-on olyan vendégekkel, mint a Tizenhét (akikkel meg augsuztus 31-én lépünk fel a Tűztate-ben), illetve a Kettő Kettő.
Frissítés: Apámnak is MZ-je volt.
