2008. május 2. - Budapest, Vörös Yuk
Idén teljesen kihagytam a Tabánban tartott elsejei koncertdömpinggel megfűszerezett családi napot, és annak fényében, hogy az egész esőbe fulladt, nem is szomorkodtam miatta. Hanem a hosszú hétvége mégsem maradhatott koncertlátogatás nélkül, így péntek este megnéztem a bolgár Wickedát, nomeg az előzenekarait.
Talán már években lehet gondolkodni, hogy a hely náci kidobóira és a zenekarok lehúzására hivatkozva a pesti underground pár jeles képviselője a Vörös Yuk bojkottálására szólította fel a lelkes koncertlátogatókat. Ennek következtében mára már alig alig lehet ismerős arcokat felfedezni. Persze ebben a természetes lemorzsolódás is jelentős szerepet játszik és ennek fényében máris egész más a leányzó fekvése. Ráadásul az új generáció megelégszik azzal, amivel a média eteti őt és nem nagyon hajlandó az új dolgok megismerésére, hacsak nem nyomják le a torkukon, mint a spenótot. Bezzeg a régi időben még az első zenekarnak is volt közönsége, most meg már mindenki csak a főzenekarra jön és aztán szét is széled. Ilyesmi dolgokról beszélgettem Sassal, míg a Skaffe fellépésére vártunk. Ekkorra már túljutottam pár sörön, amit Aberrálttal fogyasztottam el a közeli kiskocsmában. Itt meghallgathattam a Yellow Spots legújabb dalát, a Pénisz a mennybőlt, ami nagyon kellemesen szvingesre sikerült. Aberrált mesélt a két héttel korábbi Fehér törvény - Archívum koncertről. A félreértés elkerülése végett elmondom, hogy ő nem volt lent. A koncerten egyébként közel 400-an jelentek meg nácinak öltözve. Akadt, aki még horogkerszetes karszalagot is viselt. Azért ilyenkor elgondolkodok azon, hogy vajon ezek a fiatalok is pózolnak a tükör előtt a bulira készülve, hogy ők legyenek a legcsinosabbak? Meg mi játszódik le bennük ilyenkor? Ezen felül megtudtam, hogy a a múlt heti Flash koncerten Fényfehér István (Büdösök) Hitlernek öltözve jelent meg és sajnálattal ecsetelte, hogy hiába mentek Csermanek Csabival Antal Imre temetésére, ugyanis elhajtották őket. Schlekitől a Skaffe alatt megtudtam, hogy a múlt heti Kalipunk koncertsorozat nem Vörös Yuk szervezés volt. Mondtam neki, hogy akkor érdemes lenne lereagálni azokat a köpködéseket, amelyeket egyes személyek az adott eseménnyel kapcsolatban a hely irányába intéznek, mert átverve érzik magukat. Mondjuk vidékiekről van szó, úgyhogy érthető, hogy nem tudják mi is a dörgés.
A Skaffe-ra már egy viszonylag nagyobb nézőszám verbuválódott össze, bár igencsak szellősen voltunk egész este. Mondjuk ez lehetőséget adott a kényelmes táncra és azért ez mégiscsak jó dolog, bár a szervező várhatóan negatívan zárja a bulit. A zenekart alapvetően teljesen szétesettnek találtam. Egyetlen daluk tetszett csak, de arról is kiderült, hogy feldolgozás. Őket a Testi Egyenleg követte, akik szokásosan jók voltak. Hihetetlen mennyire elsöpró erejű zenét játszanak. Komolyan bámulatos. Utánuk jött az est sztárzenekara, a Wickeda, akik Paul Anka Diana-jával kezdtek és a Rage Against The Machine Killing in the name-jével zártak, hogy aztán aludni térjenek a Kerepesi úti munkásszállóban bérelt ágyaikba. Nem emlékszem tőlük sok mindenre, de hogy fergetegesen jók voltak, arra igen. Érdemes volt lemenni.
Idén teljesen kihagytam a Tabánban tartott elsejei koncertdömpinggel megfűszerezett családi napot, és annak fényében, hogy az egész esőbe fulladt, nem is szomorkodtam miatta. Hanem a hosszú hétvége mégsem maradhatott koncertlátogatás nélkül, így péntek este megnéztem a bolgár Wickedát, nomeg az előzenekarait.
Talán már években lehet gondolkodni, hogy a hely náci kidobóira és a zenekarok lehúzására hivatkozva a pesti underground pár jeles képviselője a Vörös Yuk bojkottálására szólította fel a lelkes koncertlátogatókat. Ennek következtében mára már alig alig lehet ismerős arcokat felfedezni. Persze ebben a természetes lemorzsolódás is jelentős szerepet játszik és ennek fényében máris egész más a leányzó fekvése. Ráadásul az új generáció megelégszik azzal, amivel a média eteti őt és nem nagyon hajlandó az új dolgok megismerésére, hacsak nem nyomják le a torkukon, mint a spenótot. Bezzeg a régi időben még az első zenekarnak is volt közönsége, most meg már mindenki csak a főzenekarra jön és aztán szét is széled. Ilyesmi dolgokról beszélgettem Sassal, míg a Skaffe fellépésére vártunk. Ekkorra már túljutottam pár sörön, amit Aberrálttal fogyasztottam el a közeli kiskocsmában. Itt meghallgathattam a Yellow Spots legújabb dalát, a Pénisz a mennybőlt, ami nagyon kellemesen szvingesre sikerült. Aberrált mesélt a két héttel korábbi Fehér törvény - Archívum koncertről. A félreértés elkerülése végett elmondom, hogy ő nem volt lent. A koncerten egyébként közel 400-an jelentek meg nácinak öltözve. Akadt, aki még horogkerszetes karszalagot is viselt. Azért ilyenkor elgondolkodok azon, hogy vajon ezek a fiatalok is pózolnak a tükör előtt a bulira készülve, hogy ők legyenek a legcsinosabbak? Meg mi játszódik le bennük ilyenkor? Ezen felül megtudtam, hogy a a múlt heti Flash koncerten Fényfehér István (Büdösök) Hitlernek öltözve jelent meg és sajnálattal ecsetelte, hogy hiába mentek Csermanek Csabival Antal Imre temetésére, ugyanis elhajtották őket. Schlekitől a Skaffe alatt megtudtam, hogy a múlt heti Kalipunk koncertsorozat nem Vörös Yuk szervezés volt. Mondtam neki, hogy akkor érdemes lenne lereagálni azokat a köpködéseket, amelyeket egyes személyek az adott eseménnyel kapcsolatban a hely irányába intéznek, mert átverve érzik magukat. Mondjuk vidékiekről van szó, úgyhogy érthető, hogy nem tudják mi is a dörgés.
A Skaffe-ra már egy viszonylag nagyobb nézőszám verbuválódott össze, bár igencsak szellősen voltunk egész este. Mondjuk ez lehetőséget adott a kényelmes táncra és azért ez mégiscsak jó dolog, bár a szervező várhatóan negatívan zárja a bulit. A zenekart alapvetően teljesen szétesettnek találtam. Egyetlen daluk tetszett csak, de arról is kiderült, hogy feldolgozás. Őket a Testi Egyenleg követte, akik szokásosan jók voltak. Hihetetlen mennyire elsöpró erejű zenét játszanak. Komolyan bámulatos. Utánuk jött az est sztárzenekara, a Wickeda, akik Paul Anka Diana-jával kezdtek és a Rage Against The Machine Killing in the name-jével zártak, hogy aztán aludni térjenek a Kerepesi úti munkásszállóban bérelt ágyaikba. Nem emlékszem tőlük sok mindenre, de hogy fergetegesen jók voltak, arra igen. Érdemes volt lemenni.
