Hogy mik vannak?!

Koncertlátogatásokból levont logikus következtetések. Nagyon tanulságos.

Friss topikok

  • Bukócső Edömér: S aztán a pap... (2013.02.12. 14:58) Ana
  • Toma: @Madafaka: Hát nem... Pesterzsébet (2013.02.08. 15:27) Nemzetközi Béla Nap
  • Madafaka: @Csáp: Csáp bazmeg ez kurvanagy :DDDDDD NB I. :D még mindig röhögök :D (2013.01.05. 12:49) Meet Eszter
  • mocc: ja kérem, volt más opció is a 7végére ha jól tudom :P (2012.12.16. 20:29) Nyugdíjas bál
  • sensimilla1: ha van marlboro man, akkor en letrehozhatom az LD Ladyt? (: (2012.12.15. 11:55) Ágy, Asztal, TV

Linkblog

Magyar Gárda, Whisky-Cola

Madafaka

2008. július 24. - Debrecen, Campus fesztivál
2008. július 25. - Zánka, Balatone fesztivál
2008. július 26. - Lepsény, Vasútállomás


A hét végén a Yellow Spotsot kísértem háromállomásos turnéján, de Zentát már nem voltam képes végigcsinálni. Így a következőkben betekintést nyerhet az olvasó, hogy milyen is az, ha kilenc ember összezárja magát egy benzingőztől bűzlő kisbuszba. Elöljáróban csak annyit, hogy egy élmény.

Csütörtök délre volt megbeszélve a találkozó a próbaterem elé. Közvetlen Napocska (bőgő) után érkeztem, minket Aberrált (ének) követett kissé dühöngve, hogy a Schleki (dob) még nincs sehol. Mondtam, hogy még nincs dél úgyhogy nincs semmi probléma. A terem a napokban lezajlott gyakori esőzések miatt kissé beázott, de egy fülhallgatón kívül semmi sem szenvedett kárt. Egy óra magasságára sikerült mindent bepakolni és már csak Balázsra (szaxofon) kellett várni. Ekkor Krisztiánnal (trombita) és Jocival (harsona) elsétáltunk, hogy valami ételt vegyünk magunkhoz, mert hosszú lesz az út. Sietni kellett, úgyhogy a kínai étterembe már nem mehettem be. Aztán a várakozás ideje alatt kiderült, hogy nyugodtan bevághattam volna valami kutyahúst. Olyan fél kettő magasságában sikerült is elindulni, hogy tömény három óra alatt megérkezzünk a Campus fesztivál területére. Az első dolog amit észrevettem, hogy szinte csak én iszok. Furcsáltam is a dolgot. Aberrált és Napocska persze az általam adott sörök elfogyasztásában partner volt, de akkoris távol voltunk az ereszdelahajamtól.

A Campus fesztivál bejáratánál az első őr közölte velünk, hogy egy ugyanolyan szart (mellény) viselő ember majd megmondja, hogy merre kell tovább mennünk. Az imént meghatározott személy elmondta, hogy hol vehetjük fel a szarjainkat (PASS-ok), ekkor döbbentem rá, hogy itt minden csupa szar. 16:40-re érkeztünk meg a Friss rádió színpadához, ahol nem volt sem ember, sem csúszás. Ez egy kicsit elkeserített minket, úgyhogy a Gyuri (Aberrált) meghívott egy unicumra. Pontban 5 órakor a Yellow Spots megkezdte koncertjét a színpadon, mely teljesen kiesett a fesztivál területéből, de mint a koncert után megtudtam az előző napokban kizárólag ez a színpad üzemelt, mivel csak ennek volt beton talapzata, úgyhogy elbírta az esőt. Olyan 50-100 fős közönséget sikerült a zenekarnak szóakoztatnia, de ez is szép eredmény, ha figyelembe vesszük, hogy a Naggyszínpadon épp Deák-Bill Gyula adott koncertet. Koncert után kaptunk paprikáskrumplit, de még előtte kezet fogtam a Lecsóval, aki sajnálatát fejezte ki, hogy ő még nem érzi olyen jól magát, mint én. Később még torokfájásra is panaszkodott. A 30Y alatt a helyi sörsátorban azonkívül, hogy Nusi (Schleki barátnője) "véletlenül" leöntött a sörével megtudtam, hogy a III. kerület önkormányzata olyan tökéjre fejlesztette a szesztilalom életérzést, hogy nem csak a boltokban, de a szórakozóhelyeken (konkrétan a Vörös Yukban) sem lehet este tíz után szeszes italt fogyasztani. Persze a Hajógyári szigeten található helyekre ez a szabály nem vonatkozik. Ebből is látszik, hogy a törvények betartatása pusztán pénzkérdés. A Moog énekesével hosszasan elbeszélgettem a magyarországi és külföldi ismertségi fokukról, majd mivel elég hűvös volt az este, így a nadrágcsere mellett döntöttem. de a telefonom elfelejtettem átrakni és minekután én leragadtam a Rezsővel (Kiscsillag basszus) heveny félelemérzet lett úrrá rajtam, hogy itt fogok ragadni, úgyhogy visszamentem a kisbuszhoz. Háromnegyed tíz lehetett és tízkor volt a találkozó. Ezt nevezem tökéletes időzítésnek! Még indulás előtt - nem szándékosan, de -  elhajtottam pár csajt Napocska mellől, majd abban a tudatban távoztam a helyszínről, hogy a Lecsó idő hiányában nem akar velem együtt zenélni. Pedig mondtam neki, hogy nagy szükségem lenne rá, mert jó húzónév.

A szálláshelyre vezető út során csatlakozott hozzánk Péter. Muszáj is volt neki, merthogy nála aludtunk. Utunk során megálltunk a TESCO-ban, hogy vegyünk magunkhoz egy kis sört, de a tíz órás korlát ide is beférkőzött. Ekkor jegyeztem meg, hogy szerintem teljesen abnormális dolog, hogy egy olyan országban ahol büntetlenül lehet tojást dobálni a rendőrre (akkor részeg voltam és dühös, ezért molotov koktélt mondtam, de nincs nagy különbség) nem lehet tíz után szeszes italt vásárolni. A parkolóban miközben Aberrált épp egy fát hugyozott, hozzánk lépett egy gárdista és elégedetlenségének adott hangot, hogy milyen büdös punkok vagyunk és beszennyezzük ezt az országot. Én kifejtettem neki, hogy szerintem helytelen a tíz utáni szesztilalom mert egyrészt nem vagyunk skandinávok, de ez még csak nem is a huszas évek Amerikája, de szerinte teljesen rendben van ez az új rendszer és egyébként is miért akarunk a TESCO-ban vásárolni, amikor az egy zsidó cég. Jó, aláírom. Csak akkor miért zavarta annyira, hogy lehugyoztunk egy zsidó fát?

A szállás egy igen nagy területű lakás volt, a szeszproblémánkat pedig valami házipálinkával illetve az eszünkbe jutott teremből hozott borokkal oldottuk meg. Péterről időközben kiderült, hogy ő tulajdonképp Zoltán, Márk (gitár) pedig alaposan szétszabdalta a Kids Of Cracatau Mekiszerelem című dalát, amire először rá se ismertem, de később amolyan Emil Rulezesen megszólaltattuk a dalt. Érdekes volt. Ezután kidőltem. Mint másnap megtudtam, Balázs hányt is a pálinkától. Szerintem finom volt.

Másnap reggel egy harminc tojásos rántotta előkészületeire ébredtem. Az étel nagyszerűen sikeredett és erőt adott a következő ötórás úthoz, ami Budasten át Zánkára vezetett. Persze az első pihenőig nem volt arany az életem, mert a kialvatlanság és a viszonylag üres gyomor keveredését a hátsó sor nehéz levegőjével igencsak rosszul bírtam, úgyhogy a kábé tízperces szünetet követően felcserélődtek a helyviszonyok. Ezen út során már csak Aberrált és Napocska tudott inni. Én valami ásványvizes palackot majszoltam, aminek szódabikarbona íze volt és ennélfogva egyáltalán nem élveztem. Újpalotán kiderült, hogy kínosan fogy az olajunk, Székesfehérvár határában pedig egy balesetbe futottunk. Ezen okokból Zánkára fél óra késéssel érkeztünk a Yellow Spots közönségtalálkozójáról ahol a zenekart ingyen sörökkel várták. A beszélgetés, illetve a fél nyolcas koncert alatt Aberrált sikerrel vette az akadályt és csupa jó kritikával illette a fesztivál főszponzorát, úgyhogy ide máskor is jöhet a zenekar. A közönségtalálkozóra a legjobb jelző a kínosan izgalmas, mely során Aberrált összerúgta a port egy fiatalemberrel, aki aztán nem vett sört viszont nagyon sokat nevetett.

A Yellow Spots koncert előtt még belenéztem a Malacka és a Tahó Pepsi színpadi koncertjébe, ami közvetlenül a Balaton parton kapott helyet. A Maláta bár beli koncert lényegesen jobban sikerült, mint a debreceni. Ezt leginkább a két és fél órával későbbi játéknak, illetve a kedvezőbb helyszínnek tudom be. Mindenesetre vígan táncolt a nép, bár meg kell hagyni, meglehet kevesebben voltak, mint előző nap. A Yellow Spotsot a Psycho Mutants követte, akik zseniálisan jók voltak, sajnálatos módon azonban a kutya sem volt kíváncsi rájuk. Nagyon sajnálom, hogy legutóbb elaludtam a pécsi koncertjükön. Most is volt egy kósza pillanatom, de a zene ezúttal nagyobb úr volt. Őket a Mysteri Gang követte, akik alatt a Yellow Spots helyszínen ragadt részével a Cool tévé stábja spontán interjút készített, majd összetűzésbe keveredtünk a helyi erőkkel. Történt ugyanis, hogy az asztalra, melynél a részeg Aberrált is helyet foglalt egy hölgy úgy tíz perccel az interjú előtt elhelyezett egy pohár whisky-colát, amit az előbb nevezett fiatalember - teljesen jogosan, mivel ehhez van szokva - úgy értelmezett, hogy ezt ő kapta ám az ital megkóstolása után rájött, hogy az egyáltalán nem ízlett neki. A hölgy korántsem így gondolta a dolgot és bőszen bele is kezdett az osztásba, hogy a Gyuri csak nem képzeli, hogy ő ezek után meg fogja inni az italát. Én hiába magyaráztam neki, hogy ha én elkezdenék azok után az emberek után rohangálni, akik egy fesztiválon beleisznak/kilötykölik az italom, akkor indulhatnék az olimpián maratoni futás kategóriában, ő hajthatatlan maradt. Akár csak a vén fasz pasija(?), aki már-már veréssel fenyegetett. A vitánk kibontakozása alatt érthetetlen módon 4-5 biztonsági őr is odakeveredett hozzánk. Ekkor, hogy enyhítsem a kedélyeket, kérdeztem a picsától, hogy most komolyan ezen az 500 forinton acsarkodik-e? Ő mondta, hogy nem-nem. Itt kérem elvekről van szó. Ekkor odaléptem hozzá és leszámoltam a kezébe 500 forintot, mire ő elégedetten távozott, azaz megvettem a kis kurvát 500 forintra. Igaz nem mónikázott érte és ez kicsit dühít. A dolog pikantériája, hogy velem egyidőben a Krisztián elment italért a sunának, amit az aztán nem fogadott el, merthogy ki lett fizetve, úgyhogy mi ihattuk meg a specialitását. Ilyen szart már régen ittam. Az est nagy csalódása menthetetlenül a Real McKenzies volt. Halálosan untam. Miután vége lett, a zenekar összeszedett része visszament a Malátabárhoz, mely a megbeszélt találkozási pont volt. Olyan három órára Balázs kivételével mindenki befutott. Róla az utolsó információ az volt, hogy mielőtt lemerült a telefonja még elmondta, hogy otthon van. Mindannyian tudtuk, hogy ez hülyeség, úgyhogy értelmetlen keresésbe kezdtünk. Végül Balázs rejtélyes módon a saját lábán érkezett meg a kocsihoz. Zircre menet szerencsétlenségemre mellé kerültem, ő meg valami érthetetlen okból zombinak képzelte magát és a legváratlanabb pillanatokban harapott belém illetve Napocskába, a másik áldozatba. Közben folyamatosan azt hajtogatta, hogy nem akar olyan lenni, mint az Aberrált és hörgött.

Világosban érkeztünk meg a Joci házához (az órámra nézve 5 óra volt) és olyan dél magasságában indultunk tovább Zentára. Nekem ekkorra már tele volt a faszom a rock 'n rollal, úgyhogy Lepsénynél kiszálltam, így nem tudom, hogy vajon a tervnek megfelelően a zenekar szarrá verett-e magát a szerbekkel, hogy kerek legyen a világ.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://madafaka.blog.hu/api/trackback/id/tr72589220

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.