2008. augusztus 30. - Budapest, Vörös - Kék Yuk
Ezen a szombaton egy újabb hagyományosnak tekinthető programon vettem részt a Vörös Yuk-ban, mely az Antiparádé nevet viseli és nem utolsó sorban a hely nyitóbulijának is tekinthető (ami hivatalosan amúgy a szeptember 5-én lesz) a koncertarmada így a nyári fesztiválszezon végeztével.
Ha egy pillanatra visszalesünk a múltba, akkor egyből kiderül, hogy azért valamelyest folyamatosan változott az Antiparádé jellege, hiszen kezdetben ez egy echte punk buli volt, ám mostanra az Üveges Csirkeszemektől eltekintve a Vörös egy ...billy fesztivál jelleget öltött a Kék meg egy hibrid lett. Ráadásul az évek folyamán a Yuk nézőszáma is folyamatosan apadni látszik, ami nem túl jó dolog. Talán most, az új adócsomag hatására mindenkinek több lesz a pénze szórakozásra és újra felvirágzik a pesti underground ezen szegmense is. Egyébként a színpad fénytechnikája is új lett, nekem kifejezetten tetszik.
Az első fellépő a Vörösben a Silver Shine volt, melynek ez volt az első koncertje az új dobossal, Schlekivel, akinél láthatóan követelmény volt, hogy a hagyományt tartva állva doboljon, ami különösen azért mutatott viccesen, mert így a dobos lett a zenekar legmagasabb tagja annak ellenére, hogy ő sem egy nagydarab állat. Mindazonáltal ezáltal nemcsak horizontálisan, de vertikálisan is egy háromszöget alkotott a formáció, igencsak szemetgyönyörködtető látványt szolgáltatva. Az emberek többnyire álltak, olyan 50-en lehettünk. Ezzel egyidőben a Grain játszott a Kékben. Volt egy jó számuk ami szerintem feldolgozás volt. AZtán kiderült, hogy mind az, merthogy ez egy Korn tribute banda.
A Silver Shine-t Schleki új zenekara, a Fit Fat követte, amiben mindhárom tag dagadt és surf rockot játszanak megelehetősen jól. Erről a zenekarról először a Yellow spots zánkai közönségtalálkozóján hallottam és akkor azt hittem, hogy ez egy vicc, és lám nem az. A Kékben a korábban már említett Grain ment ekkor és a Yellow Spots merchstandjánál ezalatt az idő alatt elkelt egy KOC CD. A dolog pikantériája, hogy a vevő nem tudta, hogy mit vesz a kezébe.
A Fit Fat után a Yellow Spots következett még mindig a Schlekivel. Rájuk rendkívül sokan voltak kíváncsiak és ennek megfelelően a hangulat is egészen emelkedett volt. Még az sem riasztotta el a közönséget, hogy a korábban már megénekelt, ám eleddig még soha elő nem adott Pénisz a mennybőllel kezdett a zenekar igencsak merészen, hisz íratlan szabály, hogy nem szabad ismeretlen számmal kezdeni egy estet. Velük egy időben lépett fel a Kékben a Nefogazz!, ami alapvetően egy vicces zenekar és ez volt a lemezbemutató koncertjük. Róluk azt érdemes még tudni, hogy legutóbbi médiaszereplésükkor páros lábbal rúgták ki őket a Swung című MTV műsorból, csak mert a Alexnak (aki egy korábbi műsorában teljesen köcsög bunkó módon bánt el a szerencsétlen Kiszel Tündével) nem tetszett, hogy a zenekar élő adásban kurvaanyáz. Azelőtt se szerettem ezt a pöcsöt, de ezzel végleg elvetette nálam a sujkot. Nem tudja valaki véletlenül, hogy mi volt a zenekarának a neve? Egy klipjük is volt valami bérház belső udvarában asszem és a piros szín dominált benne. Talán azzal a személyi edzővel csinálta együtt a zenekart, aki elcsúfította a barátnőjét, aki ennek ellenére bekerült a playboy valamelyik számába. Persze az lehet hogy az a bang! volt (asszem ez a név) és nekem nem az kell. Vagy igen?
A Yellow Spots-ot az Üveges Csirkeszemek követte, aminek az egyik fő érdekessége az volt, hogy nem a Schleki dobolt benne. A másik meg, hogy pont olyan volt, mint a régi Beatrice vagy az URH és hogy az énekestől eltekintve egyik tag sem tűnt punknak, de ő is csak a rövidrenyírt tarajjelleg miatt. Egyszer voltam Elit Osztagon az A38-on. Hát az is épp így lepett meg. Mindazonáltal arra a következtetésre jutottam, hogy ha a Müller Péter helyett ez az énekes csinálta volna a Szigetet, akkor lehet idén ők játszanak a nagyszínpadon a tömegnek, ezzel szemben most csak pár léhűtő élvezhette a produkciót. Velük egyidőben a Kékbena Testi egyenleg Ska Kollektíva játszott. Ez hiba, mert mindkettő nézésre érdemes zenekar. Ekkor kelt el a második és egyben utolsó CD, amit egy olyan ember vett meg, aki már látta is a zenekart. Így büszkén mondhatom, hogy a hozott árukészletem 50%-a gazdára lelt. Ezt azért nem sok ember mondhatja el magáról.
Ezután áthelyeztem a székhelyem a Kék Yukba, ahol a Los Óbudas nevű vadiúj punk group lépett fel megannyi világslágert feldolgozva, amiből nekem legjobban a Paul Anka féle Diana tetszett, ezüstérmes pedig a Bengalstól a Walk Like An Egyptian lett. A Troggs Wild Thingje csak azért maradt meg, mert Lalinak nemigazán sikerült felvennie a basszustémát, mindenesetre a Los Óbudas méltó ellenfele lehet a Zorallnak, ha akar. Velük egy időben az Vörös utolsó fellépője a Cowabubga Go Go volt, ami ezúttal se tetszett, bár bevallom csak egy fél számot hallgattam meg, de dinamika híján inkább továbbálltam. Tartalmas este volt.
