Hogy mik vannak?!

Koncertlátogatásokból levont logikus következtetések. Nagyon tanulságos.

Friss topikok

  • Bukócső Edömér: S aztán a pap... (2013.02.12. 14:58) Ana
  • Toma: @Madafaka: Hát nem... Pesterzsébet (2013.02.08. 15:27) Nemzetközi Béla Nap
  • Madafaka: @Csáp: Csáp bazmeg ez kurvanagy :DDDDDD NB I. :D még mindig röhögök :D (2013.01.05. 12:49) Meet Eszter
  • mocc: ja kérem, volt más opció is a 7végére ha jól tudom :P (2012.12.16. 20:29) Nyugdíjas bál
  • sensimilla1: ha van marlboro man, akkor en letrehozhatom az LD Ladyt? (: (2012.12.15. 11:55) Ágy, Asztal, TV

Linkblog

Miért nem látod az erdőt?

Madafaka

2008. február 7. - Budapest, Dürer kert

Mert Elijah Wood.

Az, hogy én szombat este Fish!-re menjek az Andi ötlete volt. Hogy lekéssük a Plastic Bitchet, az már az enyém. Nem is ötlet volt ez igazából, mint inkább adta magát a helyzet, hiszen - mint rendesen - elnyúlt az alapozás, melyet Timivel hármasban intéztünk a Dürer melletti beugrónál, ahol még OTP automata is van. A PB-t amúgy másnap meghallgattam, szimpatikus zenekarnak tűnik. Az est alternatívájaként még egy jó kis Anti Fitness Club koncertlátogatás is felderengett a Ráday Klubban, de drágáltuk a 800 forintos belépőt. Így maradt a Dürer nagyterme ötszázért. A kicsiben HC szólt ezerért. Fishen utoljára az előző (?) lemezük bemutatóján voltam az akkori Süss fel Napban, ahol vásároltam is egy CD-t tőlük az AFC dobosa akkori barátnőjének, aki nem a Tóth Gabi volt. A koncert egyáltalán nem tetszett, bővebben itt. Kimondhatatlanul szörnyű dolog ez a zeneipar, ha azt nézzük, hogy a Fish egykori és mai rajongója egyaránt azon kesereg, hogy ez a zenekar végre megkaphatná már a neki járó sikert és népszerűséget, annak ellenére, hogy a produkciójuk azóta része a Zöld Pardon repertoárjának, mióta a hely létezik, és az valljuk be, nem ma volt. Mindenesetre tekintettel arra, hogy 3 éves kihagyás után voltam először Fish!-en, a régi időkre már névleg sem emlékszem, és hogy az MTV Rock Chartját már egy éve a Keep Yor Secret vezeti, nyugodtan állíthatom, hogy egy új, élőben még soha nem látott zenekar koncertjére mentem, akik előtt fellépett az Óriás, akikről adok is egy rövid jellemrajzot.

Épp az átszerelés alatt érkeztünk meg, a termet ezidőtájt a Rage Against The Machine lágy muzsikája töltötte be, a dobot pedig valami rejtett zugból tolták előre igencsak profi mód. Punkoknál valamiért nagy divat, hogy csak az egyik felső tamot teszik fel a dobra. Az itteni specialitás az volt, hogy ugyan mindkét tam szerepelt a dobos eszköztárában, viszont az egyik valahogy fölülről oldalról lett belógatva, a másik meg közvetlen az állótam mellett foglalt helyet. A zenekar felállását inkább nem részletezem, tekintve hogy az első pár taktus felcsendülése után bealudtam rajtuk, miután a beállás nagyobb izgalmakat rejtett, mint a produkció. Körülbelül a Szájon át című daluknál ébredtem fel, amit én "szálljunk hát"-nak értettem. Valami miatt mindig el akarom hinni, hogy az énekesek azért énekelnek, mert mondani akarnak valamit, hogy van valami üzenet és a szálljunk hát az tök költői, bármi lehet belőle, de a szájon át adj levegőt... hát az geci alter. A közönség , talán mondanom se kell, imádta és Senior Hal is Magyarország második legjobb zenekaraként aposztrofálta a zenekart. Nem értek a lovakhoz.

A Fisht a basszusgitáros lábainál néztem végig - kimondottan tetszett, hogy minden erőlködés, fölösleges ugrálás nélkül fel lehetett ülni a színpadra -, akik egy meglehetősen erős, pörgős koncertet adtak. Kimondottan tetszettek. Mondjuk az Óriás után ez nem volt nehéz, ebből is látszik, hogy az Óriás remek előzenekar. Vannak ugyanis afféle anekdóták, hogy az előzenekarokat direkt szarul keverik, hogy jobban kiütközzék, mennyivel jobb a főzenekar. Hát a keverőnek ezúttal nem kellett ezzel törődnie.

Körülbelül hajnali egy körül érhetett véget a koncert és következhetett a Senior Hal féle disco, amiben szerintem nem ő pakolta a számokat, de ezt csak nagyon kevesen tudhatják, mert a tömeg nagy része ezt már nem várta meg, de mi körülbelül négyig maradtunk.

Szorosan nem tartozik a tárgyhoz, de másnap megéztük a Made In Hungaria-t, a Mammutban. Puskás Péter egyszerűen zseniális, Nagy Ferót megszégyenítő gesztikulálással adja elő a munkásindulókat a május elsejei rendezvényen (micsoda arculcsapás, hogy a film CD-jén tőle egy dal sem csendül fel), Fenyő Iván a Csók király-jal a maga nemében páratlan volt, Szabó Kimmel Tamás és az Eszelős szerelem pedig szegény megboldogult Zámbó Jimmy-t juttatta az eszembe. El is morzsoltam egy könnycseppet.  Egri Péter szerepeltetésével nem voltam egyedül kibékülve, de elkerülhetetlen volt, hisz a mai kor gyermekeinek már Fenyő Miki ciki, de a Mystery Gang király, mert az olyan vad. Ettől függetlenül, vagy pont ezért a film éppen megfelelt az elvárásoknak, a magyar Grease. Pont olyan, mint a magyar narancs

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://madafaka.blog.hu/api/trackback/id/tr21932153

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.