2007. március 23. - Budapest, Süss Fel Nap
Feltett szándékom volt, hogy becsajozok, hisz mi mást tehetne az ember egy gólyabálon. De aztán nem így lett. Persze nem is az volt. Mondjuk miért gondoltam, hogy március idusa után az van?! De ez végeredményben teljesen lényegtelen.
Eredetileg még a Buttholesra akartam menni a Yukba. Mondtam is magamba, hogy milyen jó lesz a Buttholesra menni a Yukba, mert már vagy két éve nem láttam őket, de előtte még alszom itthon egy szemernyit. Ez volt a terv, mint mondottam volt, de a macska természetesen keresztül húzta a számításom. Hazaérkeztemkor egy egyáltalán ide nem illő szagra lettem figyelmes. Hát ez bizony jelölés! Ami egy kasztrált macskánál alapvetően nem valami normális dolog. Mivel a helyszínt nem sikerült felfedeznem így komoly szellőztetésbe kezdtem, ami tudvalevőleg szart sem ér. Úgyhogy kénytelen voltam mégiscsak fölkutatni az ominózus gócpontokat, majd ezt követően jól megsikálni a helyet, hogy még írmagja se maradjon a történteknek. Az idő ez alatt csak telt múlt. Gondolkodtam. A Buttholeson és úgy általában a Yukban feltehetőleg kisebb az esélyem, mint egy PASO-n az első mondatom betelejesítéséhez, ahol ugyan az átlagéletkor egyes renitens alakok felháborodására 16 év körül teng, de engem ez egyrészt nem különösebben zavar, hisz a vén kecske is megnyalja a sót, másrészt meg akik háborognak azoknak hogy a fenébe nem tűnik fel, hogy ez a kezdetektől így van, ami meg nem ma volt, csak azóta cserélődött a réteg. Ami meg egy természetes folyamat.
Namost abból kiindulva, hogy a Süss Fel Napban ezúttal egy soha a büdös életbe nem hallott főiskolának, bizonyos Wesley János Főiskolának a bulija volt, ahova az adott suli hallgatói ingyen mehettek be, gondoltam csak csurran cseppen valami a számomra is eme ínséges időkben, felidézve a régi Oldsos hepajokat, illetőleg azt az esetet, mikor egyszer belebotlottam a helyszínen zajló csütörtökönkénti ELTE (?)- s rendezvények egyikébe. Ugyan megfordult a fejemben - és joggal -, hogy ha ez a buli eredetileg zártkörűre volt szervezve, akkor vajon miért nyitotta meg a kapuit végül a külsős közeg előtt potom 1500 forintos áron. Két okból. Az egyik természetesen az üzlet. A másik meg, hogy nagy valószínűséggel a Wesley-s diákokat kurvára nem zsenírozza ez az este. Gondolkodjunk józanul. Mind az Olds, mind a Vásárhelyi, mind a Süsi, mind a Schönhertz, mind a SOTE satöbbi estjei hétköznapokra, többnyire csütörtökre esnek. Ennek fő oka ugye az, hogy a nagyrészt kollegistákra épülő felsőoktatásban részt vevő réteg a hétvégéit otthon tölti, így ilyenkorra bulit szervezni nem lenne valami rentábilis dolog. Egyébként elgondolkodtató, hogy a pestiek miért mennek vidékre tanulni, a vidékiek meg miért jönnek fel székes fővárosunkba. Ezt a feltételezést azzal tudom alátámasztani, hogy a Veszprémi Egyetem hallgatói lényegesen bunkóbbak, mint az ELTE diákjai és tudvalevő, hogy a pestiek a bunkók.
Van még egy dolog ami miatt felvetődött a szervezőkben, hogy csak jó lenne külsősöket is beengedni. Ez az indok pedig nem más, mint az, hogy lehet hogy a PASO egy népszerű zenekar és még egy Világzenei Nagyszínpad előtti teret is képes teljes mértékig megtölteni, hogy még levegőt is alig kapjon az ember, ami egy szabadtéri rendezvényen elég hülyén hangzik, viszont elég leíró. De mégiscsak egy elszeparált csoport a befogadó, bármennyire is népszerű manapság a SKA, mint műfaj. Példának okáért a kezem merném rá tenni, hogy Postás Józsinak lényegesen nagyobb sikere lenne egy fősulis dizsibe, mint a PASO-nak. A Riddim Colonyról (mint első fellépő) nem is beszéve. Ehelyett a Budaörsi Napok még mindig olyan nevektől hangosak, mint a Republic (Jézus, Mária, Szent József! Aki 2007-ben kijön egy olyannal, hogy Ja ljubju Tereskova, hát annak bizisten nincs ki a négy kereke. Node mit várjunk egy olyan zenekartól aki az első albuma óta képtelen valami használhatót a piacra dobni. Bár tény, hogy a Sláger rádió kajálja, de ez meg kizárt dolog, hogy nem a Boros kapcsolat miatt van. Véleményem szerint ezért az ORTT által kirótt 28 milliós bírság még kevés is, mert ha valami, akkor például a Szállj el kismadár "a 12 év alattiak számára még nagykorú felügyelete mellett sem feldolgozható", értsd rémisztően szar, nade minek is fokozzam, hisz értelemes vagy te, szóval tudod miről beszélek. De hogy ez a förmedvény napjában lemenjen vagy ötször... Üdítő színfolt volt, mikor a Bochkor ráakadt az Apa kocsit hajtra. Hát perszehogy nem értette... Röhögött is rajta, mint egy idióta barom, meg fitymálta is a két féleszű.), vagy a fostalicska Belga. Hogy a Kontor Szabó párosról már ne is szóljak. Az Animát hagytam csak ki a szórásból és okkal. A mi gólyabáljainkon még olyanok mentek, hogy Baby Sisters, meg Kozmix playbackről. Hát azok voltak a szép idők! Akkoriban simán leszarhattad a koncertet, hacsak épp nem támadt kedved Baby Klárira recskázni. Mondjuk amikor az Edda lett meghíva, akkor azér enyhe fintorba rándult az arcom. És miért ők? Mert a HÖK elnöke oda volt értük. És vissza is tértünk már a Süsihez. Ez az est nem a Wesley-s diákok estje volt. Ez bizony a Wesley-s szervezők estje volt. Nem véletlen, hogy a Szonda Ipsost megszégyenítő kutatásaim eredményeképp a megkérdezett 5 főből egyet se tudok felmutatni, aki az adott iskola hallgatójaként keveredett le. Az más kérdés, hogy ők mind feliratták magukat, szóval csak én voltam a balfasz.
A legváratlanabb dolog az este folyamán a Bence (aki lehet, hogy kalrinétozni fog nálunk) megjelenése volt, aki a Frappánsból tért át, ahol a Rovátkolt Barom, A Voodoo Allen és a Szeszkór lépett fel, csak az utóbbi, állítása szerint annyira szar volt, hogy muszáj volt angolosan távoznia. Azt mondják egyszer mindenképpen meg kell néznem. Bencével megvitattuk a csajozó módszereket, aminek a végzöngéje az lett, hogy én egyedüli lehetőségként max a faszt a segghez dörgölés fortélyát vetem ma be, merthogy beszélgetni azt nem fogok az tutifix. Persze semmi ilyesmi nem történt. Ehelyett megittam három sört, valamint a PASO-n ugráltam kicsit. (Ilyet se tettem már mittudomén mióta, szóval elmondhatjuk, hogy rég éreztem magam ilyen kellemesen PASO-n), majd aludtam fél órát az előtérben és rohantam a budira, mert egy orbitálisan nagy hányási kényszer vett erőt rajtam, ami azért a WC fölött térdepelve szépen lassan ugyan lecsillapodott, de véglegesen el mégsem múlt. Úgyhogy az est hátralevő részét a ruhatár és a WC közötti lépcsősoron töltöttem, míg három óra magasságában zárási okokból meg nem kértek, hogy távozzak. Már amennyiben képes vagyok rá. Minekután nem láttam a végkimenetelét egy olyan opciónak, hogy nem vagyok rá képes, így értelemszerűen az voltam.
Az éjaszakai buszon találkoztam pár punkkal, akik a Yukból jöttek, úgyhogy ki is kérdeztem őket arról, hogy mégis miről maradtam le. Már csak azért is jobb lett volna odamenni, mert akkor most lenne miről írnom. Aztán a Ferenc körúttól hazasétáltam. Úgy a Klinikák magasságába leszólított egy kurva.
K: "Nem szereted?"
É: "Hát dehogynem szeretem, de most egyáltalán nem vagyok abban az állapotban."
K: "Az nem baj."
Hehe. Kék. Nem baj, bazdmeg? Hát asszem a munka - díj arány, ha belementem volna a dologba, bizony nem lett volna kielégítő a hölgy számára, pedig az az igéző szempár...
Itthon még összedobtam egy laza ham and eggset majd aludtam úgy kábé 10-ig. Rendeltem a netpincéren marhapörköltet, amiből képtelen voltam egy nüansznyit is enni, majd mentem egyre próbálni, ahol az új dobosunknak egyből be is tanítottunk vagy kilenc számot. A nagy come back május 18-án lesz a Vörös Yukban. Ezt azonnal vésd is bele a naptáradba bár addig tuti lesz még reklám.
Este még elmentem a Kultiplexbe szavazni a Descadosra valami tehetségkutatón, meg még megnéztem három zenekart, de aztán muszáj volt hazajönnöm mivel képtelen voltam talpon maradni. A szavazás hihetetlenül primitíven lett megoldva. Ha tetszett a produkció, akkor föl kellett emelned a kezed és két számolóbiztos megszámolta azt. Mindez a helyszínen 1600 forintba került, de a zenekaroktól elővételben 800-ért is hozzá juthatott az ember, ha akart. Namost mivel csupa noname zenekar ment el, egyértelmű, hogy a sleppre épült az egész, tehát az nyert aki több embert vitt. Az ABC tehetségkutatón ez a kérdés legalább úgy volt megoldva, hogy a közönségnek két zenekarra kellett szavaznia a jegyén, így a nagy kedvencen kívül muszáj volt még egy érdemi szavazatot is letenni. Itthon természetesen nem tudtam elaludni azonnal, mivel Seriff befészkelte magát az ölembe. Ez volt az utolsó közös esténk.
Feltett szándékom volt, hogy becsajozok, hisz mi mást tehetne az ember egy gólyabálon. De aztán nem így lett. Persze nem is az volt. Mondjuk miért gondoltam, hogy március idusa után az van?! De ez végeredményben teljesen lényegtelen.
Eredetileg még a Buttholesra akartam menni a Yukba. Mondtam is magamba, hogy milyen jó lesz a Buttholesra menni a Yukba, mert már vagy két éve nem láttam őket, de előtte még alszom itthon egy szemernyit. Ez volt a terv, mint mondottam volt, de a macska természetesen keresztül húzta a számításom. Hazaérkeztemkor egy egyáltalán ide nem illő szagra lettem figyelmes. Hát ez bizony jelölés! Ami egy kasztrált macskánál alapvetően nem valami normális dolog. Mivel a helyszínt nem sikerült felfedeznem így komoly szellőztetésbe kezdtem, ami tudvalevőleg szart sem ér. Úgyhogy kénytelen voltam mégiscsak fölkutatni az ominózus gócpontokat, majd ezt követően jól megsikálni a helyet, hogy még írmagja se maradjon a történteknek. Az idő ez alatt csak telt múlt. Gondolkodtam. A Buttholeson és úgy általában a Yukban feltehetőleg kisebb az esélyem, mint egy PASO-n az első mondatom betelejesítéséhez, ahol ugyan az átlagéletkor egyes renitens alakok felháborodására 16 év körül teng, de engem ez egyrészt nem különösebben zavar, hisz a vén kecske is megnyalja a sót, másrészt meg akik háborognak azoknak hogy a fenébe nem tűnik fel, hogy ez a kezdetektől így van, ami meg nem ma volt, csak azóta cserélődött a réteg. Ami meg egy természetes folyamat.
Namost abból kiindulva, hogy a Süss Fel Napban ezúttal egy soha a büdös életbe nem hallott főiskolának, bizonyos Wesley János Főiskolának a bulija volt, ahova az adott suli hallgatói ingyen mehettek be, gondoltam csak csurran cseppen valami a számomra is eme ínséges időkben, felidézve a régi Oldsos hepajokat, illetőleg azt az esetet, mikor egyszer belebotlottam a helyszínen zajló csütörtökönkénti ELTE (?)- s rendezvények egyikébe. Ugyan megfordult a fejemben - és joggal -, hogy ha ez a buli eredetileg zártkörűre volt szervezve, akkor vajon miért nyitotta meg a kapuit végül a külsős közeg előtt potom 1500 forintos áron. Két okból. Az egyik természetesen az üzlet. A másik meg, hogy nagy valószínűséggel a Wesley-s diákokat kurvára nem zsenírozza ez az este. Gondolkodjunk józanul. Mind az Olds, mind a Vásárhelyi, mind a Süsi, mind a Schönher
Van még egy dolog ami miatt felvetődött a szervezőkben, hogy csak jó lenne külsősöket is beengedni. Ez az indok pedig nem más, mint az, hogy lehet hogy a PASO egy népszerű zenekar és még egy Világzenei Nagyszínpad előtti teret is képes teljes mértékig megtölteni, hogy még levegőt is alig kapjon az ember, ami egy szabadtéri rendezvényen elég hülyén hangzik, viszont elég leíró. De mégiscsak egy elszeparált csoport a befogadó, bármennyire is népszerű manapság a SKA, mint műfaj. Példának okáért a kezem merném rá tenni, hogy Postás Józsinak lényegesen nagyobb sikere lenne egy fősulis dizsibe, mint a PASO-nak. A Riddim Colonyról (mint első fellépő) nem is beszéve. Ehelyett a Budaörsi Napok még mindig olyan nevektől hangosak, mint a Republic (Jézus, Mária, Szent József! Aki 2007-ben kijön egy olyannal, hogy Ja ljubju Tereskova, hát annak bizisten nincs ki a négy kereke. Node mit várjunk egy olyan zenekartól aki az első albuma óta képtelen valami használhatót a piacra dobni. Bár tény, hogy a Sláger rádió kajálja, de ez meg kizárt dolog, hogy nem a Boros kapcsolat miatt van. Véleményem szerint ezért az ORTT által kirótt 28 milliós bírság még kevés is, mert ha valami, akkor például a Szállj el kismadár "a 12 év alattiak számára még nagykorú felügyelete mellett sem feldolgozható", értsd rémisztően szar, nade minek is fokozzam, hisz értelemes vagy te, szóval tudod miről beszélek. De hogy ez a förmedvény napjában lemenjen vagy ötször... Üdítő színfolt volt, mikor a Bochkor ráakadt az Apa kocsit hajtra. Hát perszehogy nem értette... Röhögött is rajta, mint egy idióta barom, meg fitymálta is a két féleszű.), vagy a fostalicska Belga. Hogy a Kontor Szabó párosról már ne is szóljak. Az Animát hagytam csak ki a szórásból és okkal. A mi gólyabáljainkon még olyanok mentek, hogy Baby Sisters, meg Kozmix playbackről. Hát azok voltak a szép idők! Akkoriban simán leszarhattad a koncertet, hacsak épp nem támadt kedved Baby Klárira recskázni. Mondjuk amikor az Edda lett meghíva, akkor azér enyhe fintorba rándult az arcom. És miért ők? Mert a HÖK elnöke oda volt értük. És vissza is tértünk már a Süsihez. Ez az est nem a Wesley-s diákok estje volt. Ez bizony a Wesley-s szervezők estje volt. Nem véletlen, hogy a Szonda Ipsost megszégyenítő kutatásaim eredményeképp a megkérdezett 5 főből egyet se tudok felmutatni, aki az adott iskola hallgatójaként keveredett le. Az más kérdés, hogy ők mind feliratták magukat, szóval csak én voltam a balfasz.
A legváratlanabb dolog az este folyamán a Bence (aki lehet, hogy kalrinétozni fog nálunk) megjelenése volt, aki a Frappánsból tért át, ahol a Rovátkolt Barom, A Voodoo Allen és a Szeszkór lépett fel, csak az utóbbi, állítása szerint annyira szar volt, hogy muszáj volt angolosan távoznia. Azt mondják egyszer mindenképpen meg kell néznem. Bencével megvitattuk a csajozó módszereket, aminek a végzöngéje az lett, hogy én egyedüli lehetőségként max a faszt a segghez dörgölés fortélyát vetem ma be, merthogy beszélgetni azt nem fogok az tutifix. Persze semmi ilyesmi nem történt. Ehelyett megittam három sört, valamint a PASO-n ugráltam kicsit. (Ilyet se tettem már mittudomén mióta, szóval elmondhatjuk, hogy rég éreztem magam ilyen kellemesen PASO-n), majd aludtam fél órát az előtérben és rohantam a budira, mert egy orbitálisan nagy hányási kényszer vett erőt rajtam, ami azért a WC fölött térdepelve szépen lassan ugyan lecsillapodott, de véglegesen el mégsem múlt. Úgyhogy az est hátralevő részét a ruhatár és a WC közötti lépcsősoron töltöttem, míg három óra magasságában zárási okokból meg nem kértek, hogy távozzak. Már amennyiben képes vagyok rá. Minekután nem láttam a végkimenetelét egy olyan opciónak, hogy nem vagyok rá képes, így értelemszerűen az voltam.
Az éjaszakai buszon találkoztam pár punkkal, akik a Yukból jöttek, úgyhogy ki is kérdeztem őket arról, hogy mégis miről maradtam le. Már csak azért is jobb lett volna odamenni, mert akkor most lenne miről írnom. Aztán a Ferenc körúttól hazasétáltam. Úgy a Klinikák magasságába leszólított egy kurva.
K: "Nem szereted?"
É: "Hát dehogynem szeretem, de most egyáltalán nem vagyok abban az állapotban."
K: "Az nem baj."
Hehe. Kék. Nem baj, bazdmeg? Hát asszem a munka - díj arány, ha belementem volna a dologba, bizony nem lett volna kielégítő a hölgy számára, pedig az az igéző szempár...
Itthon még összedobtam egy laza ham and eggset majd aludtam úgy kábé 10-ig. Rendeltem a netpincéren marhapörköltet, amiből képtelen voltam egy nüansznyit is enni, majd mentem egyre próbálni, ahol az új dobosunknak egyből be is tanítottunk vagy kilenc számot. A nagy come back május 18-án lesz a Vörös Yukban. Ezt azonnal vésd is bele a naptáradba bár addig tuti lesz még reklám.
Este még elmentem a Kultiplexbe szavazni a Descadosra valami tehetségkutatón, meg még megnéztem három zenekart, de aztán muszáj volt hazajönnöm mivel képtelen voltam talpon maradni. A szavazás hihetetlenül primitíven lett megoldva. Ha tetszett a produkció, akkor föl kellett emelned a kezed és két számolóbiztos megszámolta azt. Mindez a helyszínen 1600 forintba került, de a zenekaroktól elővételben 800-ért is hozzá juthatott az ember, ha akart. Namost mivel csupa noname zenekar ment el, egyértelmű, hogy a sleppre épült az egész, tehát az nyert aki több embert vitt. Az ABC tehetségkutatón ez a kérdés legalább úgy volt megoldva, hogy a közönségnek két zenekarra kellett szavaznia a jegyén, így a nagy kedvencen kívül muszáj volt még egy érdemi szavazatot is letenni. Itthon természetesen nem tudtam elaludni azonnal, mivel Seriff befészkelte magát az ölembe. Ez volt az utolsó közös esténk.
