2013. február 9. - Nyíregyháza, Romkert Söröző
Az Oszkár nem hülyeség.
Kettőre beszéltük meg a találkozót a teremnél, de én előtte még felvettem két embert a Klinikákon, meg két zacskó gyógyszert, mert azt is le kellett vinnünk. A teremnél elmolyoltunk olyan fél háromig, aztán álltunk úgy egy órát kicsivel arrébb egy TESCO parkolóban, mert a Zsófiék otthonhagyták a fürdős cuccot illetve a harmadik utas sem érkezett még meg. Ezután 100 kilóméterrel később átadtam a Schlekinek a volánt, mert eléggé kimerültnek éreztem magam. Fél hétre értünk a Romkerthez, ahol kidobáltuk a cuccot, ha jól emlékszem, majd páran elmentünk a szállásra a többiekért, akik már vagy három órája vártak minket. A terv az volt, hogy mi a Gombával a helyen alszunk, de az állapotom miatt felmerült bennem, hogy ezt nem így kéne tennem, mert itt mégsincs annyira meleg, mint gondoltam. Mikor visszaértünk kaptunk kihült hagymás sült vért meg aztán meleget is, abból jól bezabáltam. És hogy miért? Hát mert disznóvágás volt az este, meg a tulajnak születésnapja. És ezen a jeles alkalmon lépett fel a Fit Fat és Ferencz, valamint a helyi érdekeltségü Jagged Cut fastcore zenekar, akik szerintem olyan 10 percet játszhattak, de azt is tízkor. Az udvaron egész éjjel ment a feldolgozás, készült a hurka meg a toroskáposzta és a Schlekiék amit csak lehet, rögzítettek. Egyedül a hurkatöltés maradt ki, mert akkor már a Fit Fat játszott, amiben most nem csináltam semmit. Beszélni alig tudtam amúgy. Eleinte el is gondolkodtam azon, hogy hunyok egyet, de aztán mégis a borszürcsölgetés mellett döntöttem. Ja hát meg volt birspálinka. Arról se feledkezzünk meg. Még Fit Fat előtt volt egy negyedórás Ferencz a Hallelujah-ával, hogy legyen a zenekar gyorsan túl rajta, meg punk slágerekkel, illetve a Happy Birthday-jel, de ez meglehet, hogy csak a második blokkban volt. Ezután jött a Fit Fat, amit én több ponton eszméletlenül hosszúnak éreztem, úgyhogy többször ki is mentem róla. Az elején a hangosítás se volt rajtuk a legjobb, de ez viszonylag hamar rendeződött. A koncert alatt volt egy csapat lány, akik eleinte angolul beszéltek egymással, majd átváltottak magyarra. Ezt nem értettem. Majd ismét jött Ferencz és a közönség megőrült. Minden el lett ordítva, amit csak el lehetett és ebben a közönség is lelkesen segédkezett. A nyíregyiek nagyon vágják, hogy mi az, hogy MŰVÉSZET. Apró érdekesség, hogy a tulaj kimondottan Ferencz fan. Ferencz után újra a Fit Fat jött a ráadás számokkal. A Misirlou-t nem átallottam vuvuzelán lekísérni a régi idők emlékére, meg mert mostanában hirtelen megint felkapott lett bizonyos körökben. Nem is értem. Na ez lehet, hogy az estére nézve már kicsit sok volt, de a Surf Riderre ráénekelt Nyíregyháza indulóval azt hiszem kiköszörültem a csorbát, mondjuk azt sajnálom, hogy Tibornak, a böllérnek nem tudtam a kedvében járni azzal, hogy elénekeljem neki a House of the rising sun-t, mert nem tudom a szövegét. A Fit Fat után volt még egy Vállalhatatlanok szerű valami, de ezúttal nem volt az igazi, bár az "A szabolcsi pálinka a sarokba állítva" mulatós eléggé adta magát. Koncert után azért tisztáztuk a kérdést Tiborral, kis számára amúgy nagy meglepetést okozott a zenekar, mivel a Schleki folyamatos interjúi miatt azt hitte, hogy ő valami riporter a Robit meg csak egy kis mitugrászként aposztrofálta.
Fél kettő fele a többiek leléptek a szállásra, a Gomba meg már megint nem hozott hálózsákot. Úgy éreztem tennem kell valamit. Először két helyi lányt szólítottam meg, hogy alhatunk-e náluk, de nemleges választ kaptam. Ezután ahogy telt-múlt az idő kimentem a bárpulthoz, aholis azt hallom, hogy valaki már megint angolul beszél. Oda is léptem rögtön, hogy na majd jól lebaszom, hogy ebben mi a vicces, de aztán Annáról gyorsan kiderült, hogy spanyol. Egyből megragadtam az alkalmat, hogy az alvásom felé tereljem a beszélgetést, mielőtt még útnak indulnak a másik spanyol gyerekkel, Ajtóval, akit a barátai azért hívnak így, mert valamilyen kontextust vélnek felfedezni közte és a Doors énekese között, de szerintem a barátai nem a barátai. Na a lényeg, hogy lefixáltuk, hogy elvileg majd májusban jönnek fel Peste, és majd viszonzom a kedvességüket, de addig írnak és én ezt nagyon ajánlom. A lényeg, hogy Gombát hátrahagyva az olyan 10 főre duzzadt spanyol haddal nekiindultunk a városnak. Szerencsére csak körülbelül 500 métert kellett megtennünk, majd megkezdődött a valóban hosszas búcsúzkodási procedúra. Az egyiküknek meg is jegyeztem, hogy tiszta hülyék, hogy ebben a hidegben nem fogják rövidre, meg amúgyis találkoznak majd holnap. Anna szólt, hogy van egy orosz lakótársa, aki már bizonyára alszik, úgyhogy legyünk halkak. Ez számomra nem okozott problémát, mivel nem volt hangom. Amúgy nagyon otthonos padláslakást bérel.
Másnap reggel mikor hívott a Nusi, hogy hol merre meddig, azt mondta olyan, mintha Darth Vader lenne a vonal másik végén. Visszamentem a kocsmához, Gombával és a többiekkel gyorsan bepakoltunk, majd ő az egyik csapattal Pest felé vette az irányt én meg mentem a maradékért a panzióba, majd olyan egy körül onnan átmentünk a Júlia fürdőbe, ahol pancsoltunk, meg gőzfürdőztünk, meg ami kell. Aztán negyed négy körül megjött a Pestre szállítandó csapat, és útrakeltünk, de előtte ettünk óriás hamburgert.
Az út hazafelé zökkenőmentes volt, Anikó végig tartotta a százas tempót, öröm volt vezetni. Aztán úgy Gyöngyös magasságában összetornyosultak a kocsik, úgyhogy onnan már csak olyan ötvenes átlaggal jöttünk, és még árokba fordult autókat is láttunk. Nyolc körül már itthon is voltam.
Ma este a Castro Bistroban játszik a Kék Halál. A jelenlegi állapotomra tekintettel csak egy dolgot tudok ígérni. Feledhetetlen lesz.
