2012. december 15. - Budapest, Trafik klub

Ahhoz, hogy megértsd a szombatot, értened kell a pénteket.

Szóval az van, hogy az utóbbi időben egyre inkább azt érzem, hogy csak elengedett gyeplővel rohanok a világba, amiből lehet te annyira nem érzékelsz mindent, mert rendkívül kulturáltan fogalmazok. A lényeg, hogy pénteken megtörtént aminek nem kellett volna és ez ráébresztett bizonyos dolgokra. És ezalatt, most nem azt értem, hogy a Szepe születésnapi buliján többek között megírtuk ezt. Szóval az van, hogy az utóbbi hetekben azt figyeltem meg magamon, hogy az estéim nagy részében indokolatlanul könnyedén kicsúszik a kezemből az irányítás. Tudom, hogy ennek mi az oka, csak azt nem, hogy mi a megoldás. Mindenesetre a szombatomnak körülbelül 4 óra aktív alvással (ma ez háromra redukálódott) sikerült nekimennem, és az iszonytató önmarcangolás eredményeképpen csak egy adag kocsonyát tudtam egész nap letolni a torkomon. Egyébként szerda óta eddigre már túl voltam legalább 4 carte d'ornyin, de furcsamód herótom még mindig nem lett tőle.

Így indultam el a Zappába, ahol rendeltem magamnak valami rántotthúst sültkrumplival, amihez kértem limonádét. Hamar lett asztaltársaságom is, mely nagyobbrészt a Superstarsky tagjaiból tevődött ki, illetve Anitából, akivel megvitattuk, hogy most akkor van-e értelme pszichológushoz fordulni a bajommal vagy nincs. Mondom, hogy mélyponton voltam. Végül a nem mellett maradtunk. Pszichológushoz járjon csak az, akinek nincsenek, vagy akit már nem hallgatnak meg a barátai. Szerencsére én még nem vagyok ebben a stádiumban, és nagyon remélem, hogy nem is leszek. Miután elköltöttem a vacsorám, szóba elegyedtem a Csoszival, és mivel nem állt módomban a születésnapján felköszönteni, így koccintottunk is, majd átmentem a Trafikba. A bejáratnál a jegyszedőknek mondtam, hogy fel vagyok írva. Nem találták a névjegyzéket, de a nevem bemondásával fölcsillant a szemük, hogy igen, többen mondták már, hogy felírnak.. Ez kimondottan jólesett. Lent már javában játszott a Pitstone, akiket igazság szerint a feltöltött videojuk alapján egyáltalán nem akartam megnézni, mert most, hogy ráléptem a változás rögös útjára úgy éreztem nem lenne méltó a megújult Bélához, hogy valakit csak úgy leszidjon,mert mondjuk a szöveg nem szimpatikus. És amit láttam.. Az a szöges ellentéte volt az elvártnak. Az énekeslányból olyan erő sugárzott és olyan iszonyatosan szórakoztatóak voltak az átvezető szövegei (például az örömködés afelett, hogy új próbatermük van), hogy egész egyszerűen nem lehetett nem beleszeretni. Komolyan katartikus élményt nyújtottak a számomra. Kellőképpen mocskosul is beszélt, ha úgy tartotta a kedve, de tökéletesen tartotta a mértéket. A zenekar is fasza volt, a közönség is tombolt, én meg boldog voltam, hogy nem hagytam ki őket. A Megtorló meg meghívott egy sörre, aki nem mellékesen kifejezte gratulációját a brassói aprópecsenyémmel kapcsolatban, illetve a Three Teadies Kung Fu Fighting kapcsán megjegyezte, hogy "a Megtorló szereti a feldolgozásokat". Kedvelem azokat az embereket, akik egyes szám harmadik személyben beszélnek a titkos alteregójukról. Mondjuk ha azt nézzük, szinte minden ilyen figura ezt teszi. Például Peter Parker is azt mondja J. Jonah Jameson-nak, hogy "Főnök! Hoztam egy képet a Pókemberről." nem pedig azt, hogy "Hoztam egy képet magamról." Mindenesetre a Teadiesben két dolog biztosan nem tetszett. Az egyik, hogy nem volt az "Ez nem szerelem", a másik meg hogy a basszusgitáros 60 hertzen játszott, de ez egy olyan belső poén, amit vannak akik nem szeretnek. Amúgy jó volt, de azért felmerült bennem a kérdés, hogy mikor lesz újra egy olyan zenekar, mint a Masszív volt.. Mert a Teadies  szövegeiben voltak erre utaló jelek, csak azokat a dalokat nem játszák. Alattuk érkezett meg egy erősen ittas fiú, aki mindenkit elkápráztatott a táncával. És igen! Volt egy lány, akit mondjuk már az első zenekarnál is észrevettem, hogy milyen gyönyörű mosollyal és őszinte lelkesedéssel tudta nézni a produkciót és ezt a szintet mindvégig tartotta. Teljesen elaléltam tőle. Ha ilyen közönségem lenne, én boldogan halnék meg. A Superstarsky előtt a Csosziék kimentek cigizni és mivel olyan jó zene szólt a szomszédból, így oda mentek át. Én maradtam a Tomával és eljutottam arra a szintre, hogy a Tankcsapda feldolgozást már értem, viszont ettől függetlenül nem szeretem. Amúgy most először láttam azt, hogy teljes mértékben eluralkodik a koncertjükön a házibuli hangulat. Csodálatos volt ez is. Koncert után JD Littlehead szolgáltatta a zenét, de az emberek nagy része ezt már nem várta meg. Azért maradtunk páran, ráadásul a Timi is ekkor futott be a Bencével, mert elbaszták az időt a Vittulában. A Timivel táncoltam nem keveset, de már fáradtam is eléggé. Meg... Bár igyekeztem nem túlzottan kimutatni, de a rossz kedv is mászott rá a testemre, de rendesen. Úgyhogy mikor taxiba szálltunk a Danival, csak arra tudtam gondolni, hogy már megint sikerült túllennem egy elcseszett napon, amihez minden további nélkül hozzá tudnék még dobni legalább kilencvenet. Nagyon remélem, hogy most vagyok az alján.

Na most, hogy sikerült kellőképpen lehúznalak, jöjjön a brassói. A krumplit ne hámozd meg, hanem vágd kockákra (lásd mellékelt ábra), majd az egészet rakd egy tepsibe. Locsold meg olajjal, sózd meg és az egészet keverd össze, majd állítsd a krumplidarabokat sorba úgy, hogy a héjuk legyen alul (az kevésbé ragad le), majd ezt kábé fél-háromnegyed órára tedd be a sütőbe (ha már pirul kívül az jó). A húst én most pulykából csináltam, a szalonnát kihagytam. Szóval olajon megdinszteled a hagymát, aztán rá a hús, amit sózol, borsozol. Amikor a húst már a falapát segítségével ketté  tudod vágni, akkor jó. Ekkor adod hozzá az apróra vágott fokhagymát és azért csak ekkor, mert ha az az elején kerül a húshoz, akkor mire ehhez a fázishoz érkezel, már rég leégett. Ezután nincs más dolgod, minthogy kevés kevergetés után hozzáöntsd a megsült krumplit és összedolgozd őket.