2013. január 4. - Budapest, Fogasház
Ferencz első céges haknija.
Úgy vizionáltam, hogy az egész olyan lesz, mint mikor egy lánybúcsúba meghívják a pedo macit, azzal a különbséggel, hogy Ferenczet senki sem szopja le, és igazából nem is tévedtem nagyot, hiszen mikor már Ferencz a következő céges rendezvényen járt, odalépett hozzám Angelika (aki szerint is vicces a Béla név.. ezzel mostanában nagyon sokszor szembesülök), és megjegyezte, hogy ő szentül meg volt róla győződve, hogy itt férfistriptease lesz. Elgondolkodtál már valaha azon, hogy miért van az, hogy a legénybúcsúkon kisifiús ujjongások övezik az aktuális táncoslány megjelenését, a lánybúcsúkon meg valaki (általában mindenki, de a menyasszony az biztos) mindenképp onanizál? Igazából még sose voltam lánybúcsúban, de a filmekben mindig ezt látom.
Ferenczet a megbeszéltekhez híven pontban este kilenckor szabadítottam rá a Free Budapest Walking Tours dolgozóinak karácsonyi partijára. A Nusi külön kérése volt, hogy Ferencz egy karácsonyi szettel készüljön, ennek megfelelően csendült fel, majd tömény nyolc percen keresztül szólt a direkt az alkalomra komponált White Christmas - Santa Claus Is Coming To Town - Let It Snow - Auld Lang Syne megamix, ami szerintem egy kicsit unalmasra sikeredett, de a közönség láthatólag imádta, még vissza is tapsolták, úgyhogy Hallelujah az itt is volt. Ferenczet meghívták egy sörre is. Ez igencsak kedves gesztus. Egy művészettörténész palánta annyit mondott az előadás után, hogy "Ha Ferencz a huszadik század eleji Svájcban élt volna, akkor ma tőle származtatnánk a dadaizmust", ami azért valljuk be: mérhetetlenül nagy elismerés. Amin javítani kell.. Illetve ami újdonság volt a számomra, hogy Ferencz eléggé leminimalizálta a közönséggel történő kontaktálást, ami vagy a megilletődöttségből, vagy a mikrofon-kábel rövidségéből származhatott. Én az utóbbira gyanakszom.
Ferencz után egy hastáncos produkcióban veszhetett el a nagyérdemű, majd hirtelen háromnegyed tíz lett és elvitték a hangosítást, mert kellett lentre a DJ-nek, de ekkor előkerült egy spanyolgitár, úgyhogy a házibuli egy percre sem állt le. Ezidőtájt hívott oda a Nusi az Eszterhez, akiről kiderült, hogy volt egy pank zenekara még a kilencvenes években, amivel fellépett talán kétszer is a Szigeten és aztán vokálozott a Radírban, akiknek van egy 87 telén című száma, majd azt hiszem szünet és most jelentkezett a Yellow Spotsba énekesi posztra, de fogalmam sincs mi lett a dologból, illetve mi nem lett, mert én erről egyáltalán nem is tudtam és ez azért nagyon durva, merthogy én alapvetően mindenről tudok. Ha már ilyen mélyen belementünk a biográfiába, akkor a Schleki nekem is szegezte a kérdést, hogy hát velem meg mi van, úgyhogy elmeséltem én is életem történetét, majd elszavaltam a Kék Halál Belső Mail című számát, merthogy szégyen nem szégyen, de csak ezt tudom fejből. Meg persze eldicsekedtem a Malévval. Alap. Azt hiszem ezután utáltam meg a Madarat, de már nem tudom miért. Hogy őszinte legyek reggel ötkor se tudtam már. Angelikával tudom mi volt a bajom, de az rendeződött is. Ezután jó sokat beszélgettem a Gáborral, majd a Fogaskert egy beugrójában elmagyaráztam egy angolajkú fiatalembernek, hogy milyen szar hely a Kuplung és a lelkére kötöttem, hogy esze ágában se jusson odamenni, és az általam elmesélt történetet adja át a barátainak és azok a saját barátjainak. Megesküdött rá, hogy így lesz és ezt én megköszöntem. Volt egy lány, aki nem tudta, hogy hol van a WC, úgyhogy odavittem, amit a pasija egy mérges nézéssel honorált, úgyhogy én sem voltam rest mérgesen visszanézni. Ezután futott be az Ági, aki nincs Bécsben és én ennek mérhetetlenül megörültem, majdan többször felvetődött, hogy el kéne már indulni, mondjuk átmehetnénk például az Á..-ba, vagy a Vittulába, de nem lett a dologból semmi. Emlékszem én egyszer elindultam, de aztán rájöttem, hogy nincs minden nálam, úgyhogy visszafordultam, végül zárásig maradtunk. Volt tánc is meg a Schlekivel írtunk egy újabb dalt a Vállalhatatlanoknak, ami február 4-én, a Nemzetközi Béla Napon fog újfent fellépni a Szabad az Á..-ban. KOC lesz még meg Kék Halál, meg Fit Fat. A szám címe egyébként "Nagyon jól érzed magad" volt, vagy valami hasonló. Szar dolog mikor 8 percen át üvöltöd ugyanazt a mondatot, és két perc múlva meg már nem emlékszel rá. Öt előtt pár perccel zárt a hely, én ötkor már a Blahán voltam a metrónál, de több elszalasztott leszállás és megannyi várakozás eredményeképp csak hatra sikerült hazaérnem.
Azt mondják a Jedi visszatér a leggyengébb darabja az eredeti trilógiának a kis ewokokkal, meg a rengeteg mesével. De basszus. Ebben a részben derül ki, hogy Luke és Leia testvérek és ezáltal az egész trilógia kishíján vérfertőzésbe fulladhatott volna... Ez egy csapda!
