2008. augusztus 15. - Budapest, Sziget

Ebédre gulyáslevest ettem és a Lopunkon kívül ez volt az egyetlen értékelhető dolog a nap folyamán.

Mint minden valamit is magára adó punk, én is alaposan felspanoltam magam, hiszen a mai nap nem akárki látogatott el a Szigetre, hanem a Sex Pistols, amiből, mint megtudtam, csak egy tag nem régi. Úgy látszik csak benne volt becsület, meg tartás.

Az estet a Karaoke bárban kezdtem, ahol épp Demeter énekelte a Tankcsapda Élet a legjobb méreg című számát. Róla azt kell tudni, hogy egy igazi rocker, csak egy kicsit sok benne a lámpaláz. Őt két srác követte egy csodálatos Back Street Boys előadással. Rendkívül tetszettek. Aztán egy csaj még elénekelt egy Guns and roses számot én meg átmentem az A38-hoz, ahol már pogóztak a punkok. A színpadon a Lopunk, az előadás a szokásos. Ők a legnagyobbak.

Utánuk a lehetőségeim igencsak behatároltak voltak, hisz választhattam az URH illetve a Kovbojok között. Az URH-t láttam már a VOLT-on és egynek jó volt, a szarevőkkel meg  nem tudok azonosulni, úgyhogy nem is tudtam mit tegyek. Végül hosszas ide-oda ténfergés után a Világzenei színpadnál kötöttem ki, ahol a Barbaro játszott a jóformán üres nézőtérnek. Kicsit meg is illetődtem, mert azért ilyet itt ritkán lát az ember, de végül csak itt ragadtam, mivel utánuk jött a Transglobal Underground és az valamivel jobban foglalkoztatott, mint a die Arzte. Azért csak sikerült bealudnom rajtuk is. De utána.

Elérkezett a fél tíz és viszonylag szűk ismeretségi körömmel tátott szájjal néztük a színpad bal oldalán, ahogy felcsendül az első taktus és a színpadon megjelenik a legendás Johny Rotten talpig konzevrdobozban. Én sem voltam rest. Dühödt tekintettel két számon keresztül bemutattam neki, majd miközben szidtam ezt a szart, mint a rossz pénzt elmentem aludni. Másnap mondták, hogy látták fergetegesen jól mulattam. De mit mondhatnék. John Lyodonról tudni kell, hogy a Sex Pistols utáni munkássága szart sem ér, és hogy ő csupán egy ripacs fasz, akit egyszercsak vállára kapott a média és nem tud szabadulni tőle. Ő a világ Eperjes Károlya. Még Beaves is megmondta, hogy amit ez a barom a Public image Ltd-ben művelt egy kalap szart sem ért, és ez az alakítás hol van ahhoz a gyerekhez képest, aki jópár évvel korább olyan gecire imponáló volt a para nézésével. Most meg idejön ez a vén fasz, leguggol a színpadon. Szarik egy kellemeset, majd a művét tálcán nyújtja a közönségnek, akik jóízűen megeszik azt és azt mondják közbe: "Hű apám, Johnny Rotten szarát eszem, ez valami isteni!"

Én nem eszem szart.