2009. május 13. - Budapest, A38

Régen nem jelentkeztem, mert nem volt miért. Hát most van.

Dr. Ring-Ding-el úgy 4 évvel ezelőtt találkoztam először a Blue River állóhajón. Azon az estén a Polemic volt a főzenekar és a közönség illetlenül kevés létszámban jelent meg, mindenesetre az egy szem selector társaságában szereplő német meglehetősen mély és pozitív benyomást gyakorolt rám, amit teljesen szétcseszett körülbelül egy évvel később, amikor immáron zenekarostul jött el hozzánk kezében egy ukelelével. Rémisztő volt. Aztán 2 éve Százhalombattán a Ladánybene táborban ismét helyrerakta magát az értéklistámon. Hozzá kell tenni, hogy ismételten egyedül lépett fel, úgyhogy nem véletlen, hogy visszás érzésekkel indultam neki a szombat est Dr. Ring-Ding and the Kingston Kitchennek, hisz ez már megint zenekaros project. Ráadásul a háttere a Rotterdam Ska Jazz Essamble állománya, velem meg nem egyszer előfordult már, hogy egy-egy ilyen ska jazz produkción olyan jót aludtam, hogy öröm volt nézni. Gondolkodtam is, hogy megéri-e nekem az 1500 forintot ez a koncert, de a feltehetőleg kevés eladott jegy eredményeként a koncert napjára az A38 a jegyárat 500 forintra redukálta, ráadásul azt is le lehetett fogyasztani (borravalóval egy sör). Ezt a lehetőséget már végképp nem hagyhattam ki.

A koncertkezdés nyolcra volt beígérve, úgyhogy mi kilencre mentünk, a Budapest Riddim feat Krsa tízkor kezdett. A zenekar különlegessége, hogy a Gravefruit hamvaiból azért emelkedett ki, hogy a feltörekvő budapesti MC-ket háttérzenével támogassa. Hát én nem tudom mi van ebben a városban, de hogy a Krsa-n kívül én mást még nem láttam velük az hétszentség. Kivéve az alakuló estjüket, amikor számos más híresség is szerepet kapott. Koncertjük kellemesen telt, nincs nagyon mit mondanom róla, Krsa-nak hála a plusz számok előtt bevörösödött a fülem. Az egyik dalukban felismerhető volt a Megloptak című KOC sláger akkordmenete, amiben semmi meglepő nincs, hiszen én erre a számra írtam meg. Pár nóta erejéig maga Dr. Ring-Ding is szerepet vállalt a produkcióban, hogy aztán egy uszkve 20 perces átszerelés után ismét birtokba vegye a színpadot a meglehetősen vidám zenekarával, melyből külön kiemelendő az örökké vigyorgó elektromos zongorista, akinek eleinte annyira le volt fojtva a hangszere, hogy azt hittük azért vigyorog ennyire, mert örül, hogy elhozták a haverok turnézni. Ennek a fényében a szólóját jól meg is tapsoltam. Az este folyamán a közönség soraiban semmilyen meghatározó dolgot nem tapasztaltam, szemben május 1-i PASO koncerttel, mikor a selector zenéjére táncoló fiatalok között részese voltam egy elsőrandis pár tétlenkedésének, akikről egyszerűen lerítt, hogy legszívesebben mindketten hagynák a fenébe ezt az egész ismerkedősdit, pusztán az illem az ami ezt megakadályozza. A tanácsom az, hogy ilyenkor inkább nyugodtan mondd meg a partnerednek, hogy felejtős a téma, minthogy az egész terem a lazának látszó táncotokon kacarásszon és így nemhogy a másikkal, de mással sem fog összejönni semmi.