2012. november 18. - Budapest, Akvárium
Most voltam először a Gödörben, mióta nem Gödör. Lássuk.
Miután belépsz a főbejáraton sréhen balra szembekerülsz a jegyirodával. A kisteremben jelenleg nincs semmi, csak fotelek. Szerintem nem is lesz. Mellette ott van a ruhatár. Ez az előtér. Csak így lehet haladni, a régi nagyterem ebből az irányból megközelíthetetlen. A ruhatártól jobbra fordulva egy, az ellenőrző-áteresztő pontokat jellemző lassítóba ütközünk, ami a Volt fesztivált hivatott reklámozni. Itt már sejlik, hogy valami iszonyatos underground helyen járok. Erre jól ráépül, hogy az egész kocsmarész le van fedve plakátokkal, meg újságkivágásokkal, amikkel azt a hatást próbálta kelteni a belsőépítész, hogy ez ilyen kedves, bennsőséges klub. Hát nem jött be neki. Akkora giccs volt ez, hogy majdnem elhánytam magam, de továbbléptem. A bárpult egyáltalán nem nagy, de a régi nagyteremben is van egy, csak az most nem volt nyitva. A koncert a nagyterem mögötti teremben volt, amiben eddig csak egyszer voltam és akkor nem is értettem, hogy miért van ez. Ennyi.
A koncertről. Az első dolog ami feltűnt az a teremin. Gondoltam is magamban, hogy mennyire örülne ennek a Robi, ha látná. A zene az kiváló volt, táncolható, amiben rengeteg ember részt is vett. Igenám, de körülbelül egy órával a kezdés után, hirtelen eluralkodott rajtam az unalom. Mondjuk közrejátszott, hogy egy olyan blokkhoz érkeztünk, amikor a zenekar tagjai elkezdtek crowd surfingelni, és innentől csak olyan zene ment, amire inkább csak rángatózni lehet, úgyhogy ott is hagytam a helyet. Mondjuk az egy rendkívül pozitív dolog volt, hogy elküldték a biztonsági őröket, akik azonnal megérkeztek, mikor a hangulat kezdett a tetőfokára hágni. Aki nem ismerné, annak azért elmondom, hogy a Fishbone a 80-as évek végének és a 90-es évek elejének meghatározó zenekara volt. Az más kérdés, hogy én egy hónappal ezelőtt hallottam róluk először.
