2013. február 23. - Budapest, Bem Mozi/ Mentha terasz
Mivel a Discharge lekéste a repülőjáratát, így nem mentem az este a Dürer kertbe, mert a GBH-t már láttam és amúgyis volt két másik dolog ami érdekelt.
Nyolc óra harminc, de mindinkább háromnegyed kilenc magasságában érkeztem meg harmadmagammal a Bembe, miután ittunk pár sört a Bambi presszóban, aholis két dolgot állapítottam meg. Az egyik, hogy a dominó az egy mérhetetlenül hangos játék, illetve, hogy a virágáruslányok indokolatlanul korán kezdik a műszakot. Tíz előtt esély sincs a bevételszerzésre.
Az Új Látásmód Fúzióról előzetesen csak azt az információt kaptam, hogy az énekes előtt ugyan van egy szintetizátor, amit látszólag használ is, ezzel szemben a valóság az (mondjuk a látszólaggal már ezt el is árultam), hogy az előadása félplayback alapokon nyugszik. Továbbá azt is megtudtam, hogy kezdetben egyedül lépett fel, ám később csatlakozott hozzá egy gitáros, aki csak rontott az összképen. Hát most volt még egy elektromos dobos is... később megtudtam, hogy ő is régi tag. A zene nagyrészt a Depeshe Mode-ot juttatta eszembe, csak sokkal szarabb volt annál, illetve az énekes orgánuma egy az egyben Megyeri Feri. A WC-n kékre festettem a pisám a tisztító kockával. Talán ez volt az este fénypontja. Voltak táncoló/sikongató lányok, meg a koncert egy pontján a Csermanek Csabi elfeküdt a földön és leöntötte a félig előkerülő fanszőrét sörrel. Azt hiszem ezelőtt volt két viszonylag jó szám, melyből az egyik a Pí-ről szólt. Illetve amit még mindenképp meg kell említenem, az egy olyan dal, amit állítólag egy színésznek írt a frontember és emiatt sokáig nem is lehetett játszani. Ez a történet nekem nem volt annyira tiszta, de tény, hogy a kilencvenes évek derekán az ilyen Koltay-félékben megfogalmazódott, hogy szar zenére énekelnek szart szarul, szóval el tudom fogadni igaznak az állítást. Ekkor született a Patika.
A koncert végeztével átmentem a szomszédba Népipapára, merthogy azt sem láttam még eddig. A hely tömve volt, a pécsi sörtől meg úgy húsz percet ültem a WC-n, de nem bántam meg, mert a maradék időt meg inkább alvással töltöttem. Rájöttem, hogy olyankor alszom el, ha érdektelenné válik számomra az este és a Népipapa dalai olyannyira egysíkúak, hogy két szám után már tudtam, hogy semmi újat nem fogok kapni tőlük. Később úgy jellemeztem őket, hogy a Népipapa kaki-pisi-punk olyanoknak, akik sose járnának kaki-pisi-punk koncertre... Nem pont így jellemeztem, de ezt akartam mondani.
Egykor már otthon is voltam. Őrület.
