Mint azt bizonyára tudod, Budapesten a héten kitört a forradalom én meg úgy voltam vele, hogy elég nagy illetlenség lenne a részemről, hogy miközben az ifjúság forrongva menetel és hidat foglal, addig én valami füstös félhomályban meresztem a seggem. Úgyhogy inkább nem mentem sehova, helyette az interneten követtem az eseményeket. Na ezért nem volt eddig cikk. Tegnap ugyan nem volt semmi, ezért akár lehetne is egy friss beszámoló, ám mivel az este az ajtóból fordultam vissza, így mára újfent egy régit rántottam elő, ami ráadásul szerintem még szar is. Tudom, hogy ma esemény lesz a Moszkván, de az már tarthatatlan állapot, hogy nem jártam sehol egy hete, úgyhogy lenézek a Trafikba. Amúgyis Timur Lenk lesz. Őket meg ezer éve nem láttam. Egyébként az alant olvasható estére utaltam rendkívül finoman a Csirkefarhátban. A történet pikantériája, hogy a szóban forgó zenekar nem szűnt meg, csak kiesett a látóteremből, és az előbbi tény igencsak nagy öröm a számomra (mondjuk a myspace oldaluk arra utal, hogy azért 2006-ban volt egy kis törés). A másik meg, hogy láthatóan az idő megszépíti a dolgokat. És hogy hogy találtam a beszámolóra? A forradalom kapcsán elkezdtem kutakodni, hogy hol jártam a 2006-os zavargások idején és azon keresztül jutottam el az alábbi esszémhez, melyből kiderül, hogy abban az időben azt hittem, hogy a folyóbor elkerülése az igényesség netovábbja. Úgyhogy most már azt is értem, hogy hova folyt akkoriban a pénzem. Hála az égnek ez az idők folyamán ez a nézetem finomult. Hiába. Az ember ahogy öregszik, úgy lesz egyre bölcsebb. Nade nem rabolom tovább az időd.
2006. február 4 - Benczúr klub
Valahányszor meghallom a Benczúr nevet mindig valami nívós úrihelyre asszociálok, vagy legalábbis valami nagyhírű, jól bejáratott klubra. Gondolom te is... Ízleld csak meg a szót! Benczúr klub... Ugye hogy ugye? Hát meg kell, hogy mondjam, nem az. Cigit a helyen nem lehet kapni, ugyanakkor van csapolt sör meg rövidekből nem túl bő választék és háromfajta bor. És itt álljunk is meg egy pillanatra. Mármint a boroknál. Mondottam volt, hogy három fajtából választahattam, ami szerfelett jól hangzik, amíg hozzá nem teszem, hogy ez a három mind-mind asztali, márpedig én olyan típusú egyén vagyok aki nem vesz a szájához ilyen posvány szart ha nem muszáj, a minőségit jobban preferálom. Lehet, hogy ez rasszizmus, na de ki nem szarja le. Így kénytelen-kelletlen maradtam a sörnél, holott istenuccse borozni akartam, de tényleg. Volt egy olyan mendemonda is, miszerint az objektum teljes területén tilos a dohányzás, de én azért csak kockáztattam és bejött... Hála a jó égnek.
Az est folyamán három fellépő volt, úgymint a Yellow Spots, a Psychorror, és a Silver Shine. Tök jó, hogy minden psychobilly koncerten van mit szidnom és ez persze ma se volt másképp. A Silver Shine-ból Rolee ugyan egy svédcsavarral könnyedén megoldotta, hogy ne állítsam őket pellengérre ezúttal, mivel megmutatta a felvett hanganyagukat ami gecijó és pont olyan mint ami megfelel az ízlésemnek, ellenben a Psychorror már korántsem volt ennyire szemfüles. Úgyhogy most megkapják amit megérdemelnek.
A Psychorror a nevén kívül semmiféle ötletességet nem tudott felmutatni. Talán még a csókosszájú koponyás molinó volt az, amire azt mondtam, hogy haha. A zenéjük több mint primitív, és igaz, hogy megdobja a színpadképet a koporsóalakú bőgő, viszont a csapnivalóan trágya hangzásának köszönhetően többet vesz mint ad. A legeslegegyszerűbb punk zenén csak a szövegek bénasága tesz túl, mondjuk azok gagyisága valahol azért mégiscsak szórakoztató, de valahogy nem tudnék most idézni egyet sem. Amire emlékszem, hogy volt olyan számuk, hogy Alkesz és ebben a refrén az volt, hogy alkesz, meg volt egy pokol vagy mennyország meg persze valami sátános. Nagyon nem maradt meg, na. Hatalmas ötlet ez a punkabilly, mint stílus, mert ezzel úgy van meggyalázva a bőgő, ahogyan csak lehet. Nem fejtem ki, mert szerintem érthető, max igény szerint legközelebb. Viszont az valahol durva, hogy az egyik tag 200 km-re lakik a másik kettőtől és úgy próbálnak, hogy mindhárman megtesznek 100-100 km-t a próbahelyig. Azért ez mégiscsak szép, na!
Előttük a Yellow Spots hozta a formáját habár most senki nem volt kimaszkírozva, a Silver Shine-t meg nem hallgattam meg, mer hallottam előtte és nem akartam, hogy a fülemben csengő dallamokat elnyomja a koncertes produktum.
A helyen nem mondanám, hogy sokan voltak, de miért is lettek volna, hisz eléggé kívül esik mindentől annak ellenére, hogy a város szívében van.
