A következőkben a 2002-es Sziget cenzúrázott lenyomatát olvashatod. Büszkeséggel tölt el a tudat, hogy stílusom az elmúlt évek során mitsem változott, de szerencsére a zenekar neveket már nem fonetikusan írom le. Toma szerint ez már akkoris vérciki volt egyébként.
Előre leszögezem, hogy az összefoglalók mindig másnap készülnek, tehát ez is augusztus elsején, de ahhoz, hogy a napló valóban napló legyen egy napot nyugodtan visszaléphetünk az időben. Ez senkit nem fog zavarni.
A Szigetet délután három óra magasságában közelítettük meg Tomával az immáron jól bejáratott útvonalon, ami a hiedelemmel ellentétben nem egyezik meg a sokak által ismert és éppen ezért kedvelt Batthyány tér, HÉV útvonallal. Ezzel szemben a számomra sokkalta kedvezőbb adottságokat mutat az Árpád híd, 106-os busz kompozíció, mert
1: elkerülhető mindenfajta atrocitás a világ legkiválóbb gyorsreagálású ellenőrgárdájával, akik kifejezetten erre a hétre specializálódtak, továbbá
2: mivel senki nem ismeri ezt az útvonalat (vagy csak kevesen), így lehetőség nyílik nyugodt körülmények között, ülve! megközelíteni a "várost a városban". Utazásaink során ezt az irányvonalat fogjuk követni az elkövetkező napokban is, de mivel nem akarok kicseszni veled, többet nem írom le.
Miután megérkeztünk egyszerében elszálltak mindazon rémhírek, miszerint jelentős tömeggel fogunk szembesülni. Ehelyett seperc alatt átjutottunk a különféle ellenőrzési pontokon, és legnagyobb megrökönyödésemre az INKÁLosok nem foglalkoztak táskáink tüzetesebb vizsgálatával és a jól megszokott motozás is elmaradt. Nagyon kevés goást láttunk az első nap, ez egy nagy csalódás, ezzel szemben előkerült az immáron tíz éve befagyasztott söpredék a kjúrosok személyében, akik horribilisen nagy számban vették birtokba a helyet, ám hiába, hisz a Kjúr, mint később kiderült, elmaradt, mivel az énekes túllőtte magát az Astoria Hotel nászutas lakosztályában. Helyette a Depes Mód adott egy fantasztikus koncertet, úgyhogy aki csak azért nem jött ki az első nap, mert rühelli a Kjúrt az csúnyán bebukta.
Gondolom nem árulok el túl nagy titkot azzal, ha bevallom, a történet ezen része erős füllentés volt, de meghatározta az egész napunkat, éppúgy, mint az augusztus elsejei HIM együttes basszusgitárosának halála, aki szívinfarktust kapott, mikor is megtudta, hogy a transzvesztita prostituált, akivel egy csodálatos éjszakát töltött el, nem más, mint a Pulp énekesének a menyasszonya. De ne szaladjunk ennyire előre, hisz ez volt a probléma a VOLT-os naplóval is. Tehát, miután bejutottunk első dolgunk a legremekebb hely megtalálása volt a zsírúj sátrunk felállítására, és ez hol máshol lett volna, mint a német blokk közepén.
Miután lezajlott a második otthonunk sikeres felépítése úgy éreztük elérkezett az idő, hogy a fogyasztói társadalom aktív tagjaivá váljunk, így keveredtünk az első rövid párbeszédünkbe egy idegen ajkú két fős csoporttal, akik a következőt kérdezték, idézem (szabadfordításban): "Hol lehet sört venni?" Kicsit furcsállom, hogy vannak még ilyen tré emberek a Földön, de csalódottan nyugtáztam, hogy ezzel a tudattal kell hátralévő napjaimat leélnem. Nem sokkal ezen incidens után találkoztunk a VOLT fesztiválon már megismert Klárival, és Katával. Mint utóbb kiderült, Klári a Prosectura dobosának a volt barátnője, és hogy ne menjünk előszó nélkül ezen zenekar mellett, meg kell, hogy valljam, az énekes az utóbbi időben nem igazán vigyáz az alakjára, mert finoman szólva is jelentős pocakot eresztett. Ez volt egyébként a második koncert, amit az adott napon láttunk, hisz nyitásnak a Szardzsent Garsziának voltunk fül és szemtanúi kis tánccal vegyítve. Prosectura után irány a nagyszínpad, és Müller Péter, majd mikor ennek vége van elered az eső, úgyhogy Wan2 sátor.
Itt említeném meg, hogy szemben a VOLTos népszerűségi indexem magasba szökkenésével, itt mintha került volna a média, persze ez még csak az első nap. A Wan2 mögött van egy kifőzde. Na ez az amiről beszéltem, hogy hiányzott a másik fesztiválról. Mert igenis jól esett az a makaróni, bár egy kicsit csípősre sikeredett. Miközben magunkhoz vettük a táplálékot asztaltársaságunk megszaporodott négy fővel, akikkel megoszthattam azon elméletem, miszerint mi, azaz Toma és jómagam sokkal magasabb szinten állunk, mint a pórnép azaz határozottan kijár nekünk az Isten titulus, de mindettől függetlenül szóba állunk olyan egyszerű halandókkal is, mint ők.
Furcsamód nem vertek meg, ellenben remekül szórakoztak, bár néhol úgy tűnt, mintha erőltették volna a dolgot. Ezt követően kétfelé szakadtunk, hisz Toma úgy érezte, elérkezett a perc, hogy megtudja, milyen érzés az új, "Múmia" fedőnevű hálózsákjában az alvás, én viszont tudtam, hogy a vízszintes helyzet a jelen állapotomban elég veszélyes, szóval mászkáltam egy kicsit. (még mindig esett) Így eljutottam a Tilos sátorhoz, majd onnan az íze miatt vissza a nagyszínpadhoz, ahol még ekkor is játszott a "főzenekar", de két perc hallgatás után rájöttem, hogy még nem érkezett el az ideje az érvágásnak, úgyhogy inkább megnéztem mi van a WAN2nál, ahol ekkor már javában döngetett a NEO. Rövid mozgás után kis pihi a sarokban, még három decinyi kóla is befigyelt, aztán arra jutottam elég.. irány az ágy.
És ekkor beütött a krach.. ! Kábé másfél órás keresés kezdődött, mivel a sátor kurvára nem ott volt, mint ahol lennie kellett volna, de aztán csak meglett. Toma egyből lehúzott, szerinte égő, hogy nem találtam haza elsőre, de másnap reggel bevallotta, ő is gondban volt az éjjel ilyen szempontból. MOST ÉRKEZETT: Tegnap éjjel az előbb említett személyt hányinger kerülgette, de ügyesen eltusolta a dolgot. Lábjegyzetben megemlíteném, hogy találkoztunk Nyútonnal, meg a Józsa Lacival, valamint az unokatestvérével, akiről most derült ki, hogy létezik és nagyon tetszetős lányzó képét nyújtotta felénk. Ugyanakkor a Sziámi gitárosa megegyezik a Tropical Transform gitárosával, ami a Marci bandája, a srác tanította Tomát az alapokra. Mivel a VOLTon már megfigyelhettük a TOI TOI professzionális WC tisztítási metódusát, így most inkább a Fővárosi Közterület-fenntartó Vállalat kukaürítését tanulmányoztuk, de ezt nagy titok övezi, úgyhogy mélyreható kutatásunk e tekintetben tegnap még korántsem ért véget.
Eddigi tapasztalataink alapján furcsamód ahol a legkevésbé se várná az ember, a Nagyszínpad előtt az E-klubnál van a leggyorsabb kiszolgálás.
2002. augusztus 1.
Reggel nyolckor nagyszabású ordibálásra ébredtünk, ami már körülbelül három órája folyamatosan zajlott. Valszeg ez lesz az idei Sziget divatja. Ezen felbuzdulva elhintettem pár hangos Asslochot valamint 1 azaz egy darab "GERAPPÁT" a régi idők emlékére, amivel osztatlan sikert arattam volt NDK-s barátaink körében. Ezt követően elindultunk Erzsébetre és át kellett élnünk, hogy a tavalyi hétnapos szeméttenger helyett a takarítószemélyzet idén profi szinten kiveszi a részét a munkából. A vasúti hídon áthaladva lettem figyelmes Toma hátsó szemére, amit azonmód jeleztem is neki. A hazajutás zökkenőmentesen zajlott le a fent említett útvonalon, persze fordítva. Ebédre vettünk valami pácolt húst, majd mikor ezen túltettük magunkat egy gyors zuhany, mert adok a higiéniára, majd irány vissza a szokott úton. Mikor megérkeztünk a változatosság kedvéért eleredt az eső, de nem tartott olyan soká, hogy zavaró lett volna, meg aztán ezt az időszakot át is vészeltük az internet sátorban, ahol n! em lehetett kislemezt használni. Nem örültem neki. Toma találkozott réglátott német cimboráival, majd elbaktattunk az Est színpadhoz, ahol egy számomra nóném zenekar játszott. Toma azt mondta, hogy valami király hácé buli van a Wan2nál, szóval átmentünk, ám ott már a Veri bed tingsz játszott, ami nem nyerte el igazán a tetszésünket. Úgyhogy vissza az Est színpadhoz, ahol is Ájdabölemszí. Ez most jó volt, szemben a Sportszigetes szófosásukkal. Mikor ennek is vége lett irány a Nagyszínpad, és a Kvimbi. Mikor megláttam a kis hastáncoslányt elhatalmasodott rajtam a pedofília, de végül sikerült véka alá rejtenem. Asszem nem hazudok, ha azt mondom, a csaj biztos valakinek a lánya volt. A Kvimbi nem mondhatnám, hogy belefér Toma ízlésvilágába, meg aztán tombolni is akartam, úgyhogy bementem középre ő meg el. Megbeszéltük, hogy a következő találkozási pont az Alvinon lesz. Jó. Kvimbin összegabalyodtam egy lánnyal, ám a koncert végén eltűnt, mint a kámfor. Hiába, ilyenek ezek.. a nyúvév meg minden. Tudtam, hogy hamarost kezdődik a Tájfun az Estnél, úgyhogy oda. Itt találkoztam a Szemán Gabival, akivelis helyből meghívattam magam egy sörre, mert jófej vagyok. Mivel még nem ment a koncert, így elmentem a Színház sátorhoz a Vadászatra. Csalódtam. Habár, mivel nem tudtam mit kell várnom, ez így ebben a formában nem igaz. Lényeg, hogy nem fogtam föl semmit a darabból, de mivel a számokat szerettem, ezért ez nem okozott túl nagy problémát, de a Tájfunról simán lemaradtam. Úgyhogy immáron kissé megfáradtan ténferegtem föl, s alá, míg végül a Szímensz környékén benyomtam két zsíros kenyeret, mert már farkaséhes voltam, de a helyzet ezután sem változott igazán. A nap folyamán, mint azt már korábban ígértem, megpróbáltuk több emberben elhinteni a HIM elmaradását, ám ez sikertelen próbálkozásnak bizonyult. Ellenben egy négy fős csoportot sikerült megszopatnom, miszerint az Alvinban összekapott a basszusgitáros és gitáros, szóval veszélyben a koncert. Mintha csak az ördögöt festettem volna a falra, hisz állítólag a lerobbant kocsi miatt, de késtek kemény fél órát, ami elég jelentős időintervallumnak számít egy kiéhezett tömeg számára, úgyhogy a Gerendai biztos őrjöngött, hisz addig minden flottul ment, de ez most nem klappolt. És nem elég, hogy késtek, de még a Freshfabrikos koncertjükhöz képest is alulmúlták magukat, pedig már az is több volt, mint szar. Olyannyira elvette a kedvünket az egésztől, hogy a Fürgerókalábakat már meg sem vártuk. Inkább mentünk aludni. Egyébként az Alvinon (amíg el nem kezdődött) ott volt az Árendás Feri is. A nap folyamán elég sokat ordibáltam csakúgy.
2002. augusztus 2.
Végül megint új vonalon közelítettük meg a helyet, mivel felújítják a Flórián téri felüljárót. Szóval a jelen útvonal a 23-as busz, 1-es villamos, majd HÉV az Árpád hídtól. Ellenőr ezeken a helyeken sincs kihelyezve, úgyhogy minden tökéletes volt. Délután négy óra magasságában érkeztünk meg, és rettentőmód el voltam keseredve, mivel lemaradtam a tarajszépségversenyről. De rövid úton elszállt minden bánatom, mikor is kiderült, hogy az csak vasárnap lesz. A Nagyszínpadon ekkor már ment a Mambo Kurt.
Valamiért háttal ült a nézőknek. Őt már hallottam a VOLTon és tudom, hogy seggrészegnek kell lenni ahhoz, hogy jól hasson, az meg nem voltam. Elslattyogtunk a sátrunkhoz. A kukásautó titkát ugyan továbbra se sikerült megfejtenünk, ellenben a TOI TOI brigád újabb ismeretanyaggal halmozott el takarítás terén, és ezt szeretném most veled is megosztani. A WC tisztítása három részből tevődik össze. Először egy porszívóra emlékeztető tárggyal kiszivattyúzzák az adott alkalmatosságot, majd ! egy, a gépjármű alján elhelyezett tartályból fertőtlenítő folyadékot öntenek a tárolóegységbe.
A közhiedelemben az áll, hogy ez az anyag bizonyos lebontófolyamatot is végez, de ez szerintem minimális. A harmadik, és egyben befejező fázis pedig a toalett vízsugárral való megtisztítása. Ezután a hely ismét befogadóképes. Megismerkedtem egy harmadik típusú WC-vel is, melyben egy kis lépcső segítségével közelíthető meg az ülőke. Véleményem szerint ezen szerkezet használhatósági mutatója a nulla érték felé tendál, hisz a befogadórész átmérője olyannyira kicsinyre sikeredett, hogy az álló helyzetből történő folyadékleadásnak elkerülhetetlen velejárója az ülőke levizelése.
A Világzenei színpadon ekkor már hangolt a Ladánybene. Várható volt, hogy ez lesz az első programunk és így is alakult. A hangosítás úgy volt szar, ahogy kell. Az énekből nem jött le semmi, egyébként minden rendben volt. Nem vártuk végig, hisz időközben a Nagyszínpadon Kurt véget ért, utána meg Kosheen, azt meg me! gakartuk nézni. Ekkor figyeltek fel ránk a Viva Plusz kihelyezett nóném sztárriporterei, akik egy kétperces mélyinterjút végeztek velünk, melyben megosztottam a világgal a K.O.C. internetes elérhetőségének a helyét. Toma állítása szerint ez sose fog adásba kerülni. Ezután egy köszönőviszony erejéig találkoztunk a Náncsival, meg a Katával. Majd Kosheen. Az első három szám után Toma elment sörért, és megbeszéltük, hogy Publon találkozunk ismét. Én a negyedik után hagytam el a színteret, mivel túl szűknek találtam. A Wan2-nál találkoztam Cinnel, Nyúttal, meg egy vegyes baráti körrel, akiből pár arcot azért ismertem (ha jól számolom akkor egyet). Itt kihúztam már a Publoig. Részese lehettem a Kistehén mennyekbe emelkedésének. Féltem, hogy szar lesz, de pozitívan csalódtam. Mivel ismert a zenei ízlésem, tudvalevő volt, hogy itt leszek, szóval állíthatom, hogy Cukorék biztosra mentek, mikor is látogatást tettek nálam a színpad környékén.
Aztán jött a Publo. Ekkorra már befutott At! man meg Orsi is. Seperc alatt megtörtént az átállás, és a jól megszokott új számokat el is kezdték játszani. Egyre többet ismerek ugyan ezek közül, de jó lenne, ha már valamiféle hanghordozónak is a birtokában lennék az adott anyaggal. Publo után átmentünk az Esthez Emil Rulez!-re, amire most, hogy már a Juventus is nyomja, kurva sokan gyűltek össze. Nagyon kellett pisálnom, és ez maga után vonta azt, hogy Orsi, Atman és Toma eltűntnek nyilvánított, de mivel a Cukor féle csoport újra rám talált, és vica verza, így nem kellett egyedül átvészelnem ezt a nehéznek nem igazán nevezhető időszakot. *Toma története a lábjegyzetben* Ugyanakkor semmit nem láttam a koncertből egy gyönyörű fenyőfa miatt, ami szerencsétlen módon pont előttem tornyosult.
Zavarba ejtő viselkedésem eredményeképp a lányok a legegyszerűbb módját választották a lerázásomnak. Ők most a Medzsik Mirorba mennek, ha gondolom tartsak velük. Termesztésen nem mentem. Egy ideig elücsörögtem a főutcán, aztán elindultam a Wan2 felé, ahonnanis ismerős hangok szűrődtek ki, HS7. Kicsit hallgattam, de nem igazán kötött le, meg már kezdtem egyedül érezni magam, szóval el. Ekkorra már több eltévelyedett emberen is segítettem, hogy rátaláljanak a helyes útra. Fölidézve a korábban elhangzottakat a siker reményében föladva mindenfajta nézetemet a meleg sátor felé vettem az utam, de előtte még benyomtam egy nagyadag zöldségesrizst 400 HUFért vacsora gyanánt és ez célt ért. Ám, mint utóbb kiderült, hiába. A csajok seholsem voltak, pedig a zene egész rendben volt, úgyhogy kicsit táncoltam is. Semmi környékezés, szóval királyság.
Mivel sehol semmi ismerős, úgy éreztem a nap akár itt és most véget is érhet, így elindultam a sátor felé. És ekkor belecsöppentem az egyik csomagmegőrző szomszédságában egy igen jónak mondható dramendbéz partiba. Tudni kell rólam, hogy ez a zene ugyan tetszik nekem, mégis max 10 percet tudok károsodás nélkül elviselni belőle. Azonban most ez nem így történt. Ha megbízok az időérzékembe meg merem kockáztatni, hogy kábé két órás folyamatos pörgés volt, és biztos lehetek magamban, hisz mikor elmentem éjjel kettő volt. Attól, hogy néha egy-egy autó elment a táncosok között még föl is dobta a bulit. A most következő idő alatt csupán föl alá járkáltam a Cinetrip meg a Magic Mirror között, de egyikbe se mentem meg. Aztán arra lettem figyelmes, hogy az Afrika sátorban egy háromtagú feka énekescsoport mögött egy szőke basszusgitáros adja a talpalávalót akinek fenemód ismerős az arca. Dzsoliba volt, és a srác pedig a korábban már említett Eged Márton, személyesen. Úgy tűnt ez a koncert a Dzsoliba és a Tropical Tansform fúziójára épül megfejelve a Fekete Vonatos Fatimával. Na itt aztán megint denszeltem egy nagyot.
Az álmosság ekkorra már teljesen kiment a szememből és ez, hogy őszinte legyek, zavart. A koncert után egy olyan információval gazdagodtam, miszerint Toma becsajozott, hisz valami szőkével látták. Ezt az elméletet igazolta az is, hogy mikor elmentem alu! dni, mert akartam, nem találtam a sátorban, és ez a helyzet a reggel hetes ébredésemkor sem változott. De már át is tértünk az augusztus 3-i napra.
*Bíró Ica és a negatív tendenciákat fölmutató hangosítás, valamint a tömeg elüldözött a koncertről, ami mondhatom ezen hibák miatt nem volt rulez. Annyiból azonban mégis szót érdemel, hogy itt egy kisebb keresztúri misszió alakult ki, hisz hozzánk csapódott a Zita, meg az Anita. Valamint a hozzájuk tartozó baráti slepp. Mit volt, mit tenni, átmentünk a Korda-Balázs duettre a Durexbe, ahol is pozitív csalódásként értékelhetem, hogy baszott jót buliztam. Mint utóbb kiderült, Gyuresz is meg volt elégedve a közönséggel.
Ezután a csoport szétszakadt és mindenki ment a maga dolgára. Én speciel ekkor találkoztam az Árendás Ferivel akivel a Dzsolibára mentünk. Itt akár össze is folyhatott volna ismét a történet a Madával, csak épp nem találkoztunk. Ellenben akivel ő igen, azzal mi is. Szóval az egész csak egy hajszálon múlt. Itt állt össze az eddigi legnagyobb keresztúri brancs (Bishop, Szotya (aki épp ekkor ért haza egy féléves hajóútról, ahol is, mint úszómester funkcionált (a szerk! .), Marci, Zsuzsi, Oravecz Exvadember, Feri, Méhész Imi, Csumpa, Tóth Gyula és a tüneményes Petra, és még sokan mások, de tényleg). Három óra körül ezzel a társasággal leültünk sörözni az Afró-Latin kantinhoz, és reggel hét órakor innen minket csak a szemünkbe tűző napsütés zavart el, de az nagyon gyorsan. Megpróbáltam fölkelteni a Madát, de eleve kudarcra voltam ítélve.
2002. augusztus 3.
Toma története, I fejezet*
Ébredésem után hazamentem Erzsébetre, ahol is legnagyobb megrökönyödésemre Tomát a saját ágyában találtam, egyedül, mint a kisujja (ami leginkább azért szembeszökő, mivel a kisujja épp nem is volt egyedül). Jelen pillanatban is az igazak álmát alussza, de majd ha felkel kifaggatom. Van itthon egy állítólag eszméletlenül szar lazannya. Ez lesz az ebéd. A kaja végül a várakozás ellenére szerintem finom lett, bár azt nem tudom, hogy Toma hogyan viszonyult volna a témához, hisz mikor elindultam a Szigetre ő még mindig aludt, pedig aki éjjel legény az legyen nappal is az. Azért mentem ki a korai órákban, mert találkozót beszéltünk meg a Tóékkal. Ugyan 2-án megfogadtam, hogy nem iszok többet, hisz teljességgel fölösleges, mivel nem részekedek le tőle kellőképpen, mégis megtettem. Rájöttem, csak úgy lehet színes a napló, ha megfűszerezem egy csipetnyi TOI TOI eseménynaptárral ami ma sem volt másképp. Ugyanis a cég előhozakodott a pottyantósok legújabb gene! rációjával, ami már a színével fölhívta magára a figyelmem, hisz nem a klasszikus kék színt alkalmazták nála, hanem a pirosat, valamint a szürkét, és ez már magában nagyon kellemes látványt nyújt. Kívülről már számítani lehetett rá a méreteiből adódóan, hogy ez bizony nem középkategóriás klotyó. Ez az elmélet tovább erősödött bennem, mikor is kinyitottam az ajtót, hisz olyan extrákkal van felszerelve, mint például a kézmosó, de a belső tér még így is elég tágasnak mondható. Furcsamód ebből a típusból csupán egyet találtam, de nem is arról szólt a napom, hogy budi szempontból feltérképezzem a Szigetet. Ehelyett elmentünk a Nagyszínpadhoz meghallgatni valami bandát, aztán ott is maradtunk, mivel Stereo MC, majd Anima. Ekkorra már kellőképpen kész voltam csúszva, és innentől csak rontottam. Nem tudom, hogy de egyszercsak befutott a Toma, úgyhogy ki is kérdeztem, hogy mi volt ez az előző éjszakai történet, amiről már a fél sziget duruzsol.
Megosztotta velem, hogy idén a "Lenyalnám a lábadról a koszt." a menő duma, mert ő is így szedett föl nem egy, hanem két luvnyát, és hogy azért volt olyan hulla fáradt, mivel reggelig bulizott. Anima után találkoztunk az Árendás Ferivel és elmentünk az Esthez, mert ott volt a csaja, Zsike, és az ő barátnője, Zsóka. És mit ad Isten?! Hát nem a Sugarloaf koncertezett? De. Persze nem igazán kötött le. Ehelyett inkább Toma arcoskodására lettem figyelmes. Olyan szinten kifordult önmagából, hogy öröm volt nézni. Már majd a mennyekbe emelkedett, csak azért nem sikerült ez neki, hisz nálam elvből nem lehet jobb. Itt tanultuk meg egyébként a hácéugrás technikáját, amit későbbi pályafutásunk során még biztosan kamatoztatni fogunk.
Innen gondoltuk átmegyünk Deák Billre, de akárcsak tavaly, idén is fullra tele volt a Blues sátor, szóval Billy bát max az Old Man'sbe tudom megnézni egy borongós őszi napon. Úgyhogy át is baktattunk az Aranyászokhoz táncolás végett. Itt már voltak olyan pillanataim amikor nem bírtam nyitva tartani ! a szemem, és egy hosszabb bealvásom alkalmával valaki spontán leöntött a VBKjával, persze az is lehet, hogy én voltam. Republicnál úgy döntöttem, hogy nekem aludnom kell.
*Toma története, II fejezet*
*Tehát az ébresztés sikertelenségét követően a Á. Ferenccel elindultunk haza. Utunk során találkoztunk a K-hídon két lánnyal, ahol spontán koszosláb szépségversenyt tartottunk, ahol én vittem el a pálmát, mivel én is papucsban voltam egész nap, mint annyian. Ekkor tettem meg első szexuális felhangú ajánlatomat a lány felé, akit Beának hívtak, miszerint örömest tisztára nyalnám a jobb lábát (gondoltam hátha). Ha láb nyalás nem is, de egy hazakísérés erejéig összejött a dolog, habár esemény nem történt, de megbeszéltük, hogy vasárnap találkozunk a Durexbe egy nosztalgiavonatozásra. Ezután hullafáradtan bedőltem az ágyba, szóval ahol nálam befejeződik a nap, ott a Madánál kezdetét veszi.*
*Miután Mada elment aludni keményen megkörnyékeztem Zsókát, aki akárcsak Petra, szintén tüneményes volt, de ő sem hajlott a szexre, úgyhogy el is ment aludni. Ezután hármasban, Feri, Zsike és jómagam folytattuk a partyt a Cinetrip-Magic Mirror-Fényár Hangár háromszögben. Ezután Feri elment Zsikével a sátrukba valószínűleg kettyinteni egy ízeset, de mint az később kiderült, ez rossz feltételezés volt, mivel nem történt semmi, én meg elmentem haza macskát etetni. Na azért ez se egy rossz program! Előtte azért még vagiztam csajoknak, Mada ébresztgetésével, ám ő ebben nem volt partner.
2002. Augusztus 4.
Reggel hét óra tájt megjelennek a Feriék. Toma jaszkarizik a csajoknak. Bizonygatja, hogy nem lehet engem sehogyse fölébreszteni. Hogy állítását alátámassza egy hatalmasat ordít a fülembe. Kedvem lett volna bemosni egyet, de ez együtt járt volna azzal, hogy föl kell kelnem, és akkor megint hulla vagyok egész nap. Úgyhogy inkább csak némán tűrtem, tudva tudva, hogy hamarost elmennek, és nyugodtan aludhatok még. Így is lett, és én meg nyertem még egy órácskát. Mint utóbb kiderült ezen atrocitás már a végterméke volt Zsike fülembe nyávogásának, amire tényleg nem emlékszem.
Hazaérkezve arra lettem figyelmes, hogy Toma megint elcsatangolt valamerre. Míg utóbb kiderült, Keresztúrra. Itthon nem volt semmiféle étek, úgyhogy lehetőség nyílt egy isteni étkezési sertészsíros kenyér tápanyagként való bevitelére, miután a közeli kisboltban hozzájutottam az alkotóelemekhez. Toma tévedett! A 2-án felvett interjú a mai nap folyamán végre adásba került, mint azt telefonon megtudtam. Így a VOLT fesztiválon elkezdődött médiaszereplésem immáron egy gigantikusabb szférába emelkedett, hisz egy országosan lefedett tévéadó termékévé váltam. Ezen információt Csumpa a Tropical Transform koncertjét megelőzően személyesen is megerősítette. Ezt követően rövid zuhi után a székhelyem visszahelyeztem a Szigetre. 15.30 táján érkeztem az Árpád hídhoz.
Ekkor fogadtam egy hívást a Tótól, miszerint ő a Batthyány-n van, és hamarost érkezik a Szigetre. Ezen felbuzdulva nem is mentem be, hanem a kijáratnál várakoztam. Ez alatt az időszak alatt majd egy év után ismét találkoztam Boszival, de mivel készületlenül ért a dolog, én meg nem vagyok és a spontaneitás nem az erősségem, így a köszönésnél tovább nem jutottunk. Ugyanakkor holnap lehet, hogy összefutunk egy hosszabb diskurzus erejéig. 16.20 fele valami már kezdett gyanússá válni, ezért föl is hívtam, hogy mi a késés oka. Mint kiderült ő még mindig a Batthyány-n van, hogy bevárja a Zsófit meg a Tomát. Türelmetlenségemnek ekkor már nem! tudtam határt szabni, így elhagytam állomáshelyemet folyadék-utánpótlás céljából. Következésképp a találkozás idejére nem értem oda, de végül csak megtaláltuk egymást.
Ezután elmentünk Aurórára, ahol kibaszott meleg volt. Én próbáltam kultúráltan szórakozni, de az ős aurórások ezt nem hagyták. Eldurvultak a dolgok. Mikor izzadtan, mint a ló elhagytuk a színteret (mivel végetért a koncert) utunkat a Banán színpad felé vettük, hála nekem, kis kerülővel, mivel meg akartam nézni pár érdekes plészt, de ezt a többiekkel nem osztottam meg. De egy pillanatra még vissza a Metál Hammerhez. Pirosak ott a budik, de ezek komfortérzete megegyezik a "Blue Classic"-kal. Tehát Banán. Itt kisebb keresztúri bandázás-bratyizás-frenkizés-jaszkarizásba csapott át a dolog, és még egy igazi(!) banán is előkerült csupán emberi fogyasztás céljából. Egyébként a Tropical Transform lépett föl, ezért volt a tömeg. Róluk már említést tettem egy korábbi napon.
Azonban nem maradtunk itt soká, hisz a Nagyszínpadnál kezdődött a Tankcsapda. Jól éreztük magunkat, mosolyogva dobáltuk egymásra a vörösboros poharakat és teli műanyag vizespalackokat. Ezen úri passziók mellett még szemtanúi lehettünk a tiltott "csápolók úsztatása" tevékenységének is. A rendfenntartó erők nem voltak a helyzet magaslatán. Ezután elmentünk a sátorhoz tisztacserére, majd kaja, ahol is ötszáz forintért hozzájutottunk félkiló sült hagymához, aminek a hatása csak másnap érződött, de erről majd később. Hogy ne csak hagymázzunk, így vettünk egy-egy lángost is. Táplálkozásunk során megismerkedtünk egy kedves tarháló lánykával, akit Toma fölszólított egy szájjal való lekönnyítésre a kapott kajáért cserébe, ám a lány csak mosolyogva továbbállt, mint aki nem is érti, miről van szó.
Még egy trécspartit is rendeztünk Hanszékkal kedves jelzőkkel illegetve egymást 10 sátor távolságból. Olyannyira elfajult a dolog, hogy a vége felé az ő gibbonüvöltésükre mi Tarzanjódlival, majd kakaskukorékolással respektáltunk. Idővel úgy éreztem, ideje járnom egyet. Toma már javában húzta a lóbőrt lemondva mindazon muffdömpingről, amit eddig fölhajtott a szigeten (a teljesség igénye nélkül: Klári, Bea, Zsuzsi, A Perverzfejű Pénzsóvár, Zsóka, Anikó). A másodikán megismert csomagmegőrzős partinál kötöttem ki, ezúttal teljesen más csoporttal, és zenével. Itt legnagyobb megrökönyödésemre a drog is megkísértett apró fehér tabletták személyében, amiket egy ijesztő mosolyú fiatalember próbált áruba bocsájtani, de bennem nem akadt emberére, úgyhogy tovább is állt. Meg én is. Elmentem a Cinetripbe, majd vissza, és végül rövid kitérő után a sátorhoz alvás céljából. Ekkor kezdett érvényesülné a korábban említett hagyma, és reggelre enyhe fingszagra lettem figyelmes, ami az egész délelőttömre rátette bélyegét. Most szól Toma, hogy ez már ma volt, úgyhogy ideje dátumot cserélnem.
2002. augusztus 5.
Reggelre enyhe fingszagra lettem figyelmes, ami az egész délelőttömre rányomta bélyegét, valamint fölvetődött bennem a szarás lehetősége is a Szigeten, idén először. De rövid hezitálás után ezt a lehetőséget mégis elvetettem. Ebédre a klasszikus pácolt pulykamell volt, az elkészítésében ezúttal, mint konyhafőnök vettem részt. A munka oroszlánrészét újdonsült segédem, Toma végezte. Három óra magasságában vettük ismét a nyakunkba a lábunk, egy merőben új útvonalon, ami azonban mégsem volt teljesen ismeretlen a számunkra, hisz többször bejártuk már (23-as busz, 4-es ill. 6-os villamos, HÉV). A HÉV megállójában tenyésző ellenőröket könnyedén kijátszottuk a fussunk, mert jön a vonat taktika bevetésével. A Szigeten a Világzenei színpadnál hatalmas médiajelenlétre lettünk figyelmesek, de nem kis megrökönyödésünkre ez nem miattunk volt, hanem valami enyhén kopaszodó fickó miatt, aki valószínűleg a Kistehén reklámembere, hisz ezen pólóban villogott. Körülötte pedig a Müller és a Gerendai ténfergett.
Az is lehet egyébként, hogy ő volt a Sziget arca. Ilyet már láttam a VOLTon is. Gyanús volt ugyanakkor a Népszabadság jelenléte, hisz ez az újság ilyenekről nem szokott cikkezni. Ugyanígy föltűnő volt a megszaporodott biztonsági szolgálat is, és jobban megnézve ezt a kedves fiatalembert, Medgyessy Péter miniszterelnök úr vonásait véltem fedezni. A hét folyamán először ért utól egy jelentős negatív hullám minek köszönhetően körülbelül este nyolcig nem voltam a kedves emberek közé sorolható. Erre utal a fanatikus háerzsé klikknél végrehajtott kellemetlen pofavizit is, melyből nem, mint a jófej srác mintaképe keveredtem ki. Egyetlen reményem a pozitívizmus visszakapására az esti Komár koncert volt (ekkor még úgy tűnt). Ez időtájt találkoztunk Harkonnennel is. A Nagyszínpadnál immáron egyértelművé vált, hogy a falusi srác fölött eljárt az idő. Szabika már nem érdemli meg a Nagyszínpadot.
Ezután elballagtunk a Durexbe, ahol épp a Sokol 403 nevű formáció hangolt. Én itt maradtam, és hogy újra lehessen Tomának önálló története ő továbbállt. Állítása szerint a Jovanotti baszott jó volt, és tovább dobta a buli hangulatát, hogy szemtanúja lehetett, amint Zsóka megnyalogatja nyelvével a saját orra hegyét! A Sokolon megismerkedtem egy Vivien nevű, állítása szerint biszex lánnyal, akinek a barátnője rögtön nekem ugrott, hogy megver, ha a kezemmel följebb megyek a lány térdénél, ami ekkor már teljesen értelmetlen fenyegetésnek bizonyult. A koncert után részesei lehettünk az időközben visszatért Tomával a legendás vizespóló versenynek, majd maga az Isten tette nálunk látogatását Komár Lacika személyében, aki egy jólsikerült fullplébekk koncerttel emelte volna az est fényét, ha nem jött volna közbe egy gikszer, amit nyugodtan nevezhetünk áramszünetnek is, mert az volt.
Nem is maradtunk itt, hanem hűtlen dögök módjára a Wan2 sátorhoz mentünk Korai Örömre, de legnagyobb meglepetésünkre még az előző banda, az angliai székhelyű DreadZone játszott. És egy fergeteges partyhangulatot teremtett. Kicsit sajnálom, hogy csak a végére értünk oda. Itt is tettem több sikertelen csajozási kísérletet. A Korai Örömöt már nem is vártuk meg, inkább mentünk aludni. Ám Toma egy kicsit később, mint én, hisz tett egy rövid kitérőt táplálékbevitel céljából. Ezáltal szemtanújává vált a Durex sátorban a lemezlovas atrocitásának (szópárbaj, majd a keverőpult sörrel való locsolása, a buli leállt, az INKÁL tehetetlen). Mint utóbb kiderült, Boszival végül nem találkoztam. Lehet, hogy ez volt a fő oka az egész napot belengő szplínemnek.
2002. augusztus 6.
Reggel félkilences ébredésünk után (furamód germán barátaink ezen az éjszakán és reggelen szokatlanul csendesek voltak), úgy éreztem, szétszakad a húgyhólyagom, úgyhogy azt tettem, amit ilyenkor minden civilizált ember tenni szokott, és fölkerestem a legközelebbi TOI-TOI-t, ahol is újabb meglepetés ért. Azt hittem, hogy a soproni "kakaóscsiga" ügy után már elmondhatom, hogy már mindent láttam, de csalatkoznom kellett, hisz van még új a Nap alatt.. És ez pediglen nem más, mint a kézmosóban módszeresen, s esztétikusan elhelyezett kula volt. Úgyhogy vizelésem vége felé már erős hányinger is kerülgetett.
Elhagyva a Szigetet az immáron szokott úton mentünk haza, kijátszva két ellenőrbrigádot is. A Borárosnál még beugrottunk egy hambira a mekibe a régi idők emlékére. A nap folyamán az esti koncertekig nem történt semmi említésre méltó. Úgy volt, hogy ki se megyünk, csak hét fele, nehogy az előző napi negatív életérzés újra erőt vehessen rajtunk. Aztán persze nem így lett, hisz minde! nképp meg akartam nézni a számomra teljességgel ismeretlen Ska-P nevű spanyol banda. Annyit tudtunk róla, hogy ska zenét nyomnak, de erre minden segítség nélkül jöttünk rá. És állat jó volt. A nagy táncolás közepette az Aurórán szerzett sérülésem fölszakadt, de nem zavartattam magam miatta, inkább kimostam, meg leragasztottam aztán pörgés tovább. E remek formáció után a magyarországi nu-metál érdekképviselet oszlopos tagja, a Freshfabrik következett. Mivel én szívből rühellem őket, így kettéváltunk Tomával, hisz ő maradt, míg én elmentem régi nagy kedvencemhez, a M.Á.K.-hoz, akiket itt láttam életemben először, és bánom, hogy ez így alakult, hisz fergetegesen jó zenét csináltak, úgyhogy egy kis vidám pogózásra is rákezdtünk. Toma három szám után belefáradt a Freshfabrikba, úgyhogy meglátogatott, de mivel nem tetszett neki a
Megállóhelyek és Átszállási Kapcsolatok, így tovább is állt. A Banán színpadnál találkozott a Zé Plusz Gusztival, akitől is kapott két ingyensör jegyet a Fényárba, amit nagy bizakodva indultunk is beváltani (idővel vége lett a koncertnek). Sejtettük, hogy valami sántít a dologban, hogy valahol van egy számunkra rejtett csapda, amitől az életünk nem lesz olyan csodaszép, mint azt szeretnénk. És kiderült. Sejtésünk nem volt alaptalan. A jegyeket ugyanis csak este tíz után lehet beváltani, akkor meg már csúnyán nem akarunk efelé a hely felé menni. Úgyhogy az ingyensör elúszott. Ekkortájt éreztem elérkezettnek az időt, hogy az immáron hat napja tartogatott kedvezményes vodkavásárlási lehetőségemet immáron foganatosítsam. Így jutottam hozzá egy Moszkva koktélhoz (deci vodka négy deci ájsz tí, csakhogy ne érjen az a számomra szar ízetlen íz), ami a nem tudom má hány sör után meg is tette a hatását.
A Nagyszínpadnál ekkor már a Másfél adta a talpalávalót, akiket most hallottam először. Viszonylagos elázásomnak köszönhetően mozgáskoordinációm jelentős falakba ütközött, minek eredménye nagy területre kiterjedő varázslásba kezdtem, majd mivel zavart a kezemben lévő pia. Így, azt letettem egy lány társaság közelében, akikhez később hozzácsapódtam, és mint az már lenni szokott, okulva az eddigi tapasztalatokból, tovább bonyolítottan az óvatos ismerkedési metódusaimat. Míg végül, de erről nem beszélek, hisz akkor valószínűleg elmaradna az immáron megszokott rajongói levelek tömkelege, amiben is több száz, ha nem több ezer lány érdeklődik, hogy lehetne-e, és mint azt egy igazi sztárhoz illik, természetesen rendre megválaszoltatok az erre szakosodott csoportommal.
Mint az sejthető Tomával megint szétváltak útjaink. Én el a Világzenéhez, ő maradt a Musera egy ideig, majd elbaktatott a PUFra, ami állítása szerint szar volt. A PUF végén futottunk ismét össze, ahol is újfent találkoztunk a korábban már szájra vett Zsikével és Zsókával. Zsike fáradtságot szimulált és távozott. Láttam, hogy zavaró tényező vagyok az ily módon kialakult kicsiny csoportra, így fogtam magam és elmentem aludni, de előtte még benyomtam egy hú! sos rizst a Nagyszínpad környékén. Ekkor már a későbbi vihar előzményeit is látni véltem, és jól láttam, hisz hamarost olyan felhőszakadás lépett életbe, mintha a dézsából öntenék. Tomáék még a PUF után elkaptak egy francia nemzetiségű ugyancsak ska zenekart, majd mivel olyast hallottak, hogy a Ska-P sokadmagával fog dzsemmelni a Banánnál, így odamentek. Ám ez elmaradt, így fél négy fele Toma is lefeküdt aludni. Tóék is kinn voltak az adott napon, csak mivel szét voltak csúszva, azért kontaktusra nem számíthattunk.
2002. augusztus 7.
Először arra ébredtem, hogy szomjas vagyok és még esik. Aztán visszaaludtam. Majd fölébredtem, hogy szomjas vagyok, és esik. De nem tudtam visszaaludni, úgyhogy mártírkodtam magamnak egyet, és elmentem piáért. Ez megtette hatását. Tudtam még aludni. Reggel a nyolc órás sátorbontás zökkenőmentesen zajlott. Nem szaroztunk a szárítással, azt majd inkább otthon. Toma egészen a Margit híd budai hídfőjéig mert jegy nélkül utazni. Ott már megvette az augusztusi bérletét, legnagyobb sajnálatomra, hisz az elmúlt hét folyamán remek tanítványnak bizonyult ellenőrkiszúrás szempontjából. A Borároson bedobtunk egy dögburgert aztán haza majd teregetés. Ezzel véget is ért a hétnapos tortúra, úgyhogy elérkezettnek látszik az idő az összegzésre. Összegzés Jó volt, de fárasztó. A sörnek tuti, hogy van valami trükkje, hisz egyszerűen képtelenség tőle berúgni, hacsak nem ülsz folyamatosan. Azaz lehetséges, hogy a sok mozgás volt a józanság okozója. Mint ahogyan az már az első nap kiderült, az E-klubbosok voltak a legtalpraesettebbek az előre csapolt sörükkel. Tisztaság szempontjában simán túlszárnyalta az idei a korábbiakat, de még mindig szemmel látható, hogy a jobboldali takarítószemélyzet lényegesen jobb munkát végez, mint a bal. Elégedetlenségemnek csak egyetlen egy célpontja van. Ez pedig az általam igen tisztelt és szeretett TOI TOIok állapota, ami nem igazán vitte itt a prímet. Értsd túl hamar megtelt, ugyanakkor ehhez képest ritkán tisztíttatott. Sajnos a kukaürítés elemzésében nem sikerült előrébb lépnünk ezen hét nap során, és tudom, hogy a budi kérdésében is vannak még sötétfoltok. Leginkább, hogy az oldalt elhelyezkedő tasak most kézmosó-e vagy esetleg piszoár. Nem hiszem, hogy ezen kérdések megválaszolásra még egy évi! g várni fogok-e, de hogy egy ideig igen, az biztos. Addig is ha valakinek van közérdekű bejelentenivalója az tegye meg. Igazán nincs mit bővebben összefoglalni, hisz gyakorlatilag idáig is azt tettem. Mindenki vonja le magának a summát.
