2007. március 15. - Budapest, Josefina Blue Bell
Március 15-én az ember három dolog között választhat. Vagy megdobálja a Demszkyt tojással majd egy laza foradalmat generál az esti órákban és közben megpróbálja kiszabadítaniTáncsicsot Budaházyt , vagy otthon marad. Na ez idáig kettő, viszont a második eset továbbfejlesztett verziójaként akár a kűrkirályt is megnézheti a Josefina Blues Bellben.
Én nem akartam menni sehova, maximum valami kocsmába, de mikor felvetődött a Beatrice, mint opció nem mondtam nemet. A Ferenc körúton találkoztam a Gyurival, innen a Blaháig villamos. Tovább nem is lehetett már menni, nade nem is kellett. Az Örstől gyalog indultunk a Kerepesi út 97. szám alá, de még útközben betértünk a Zöldike nevű krimóba egy-egy sörre. 9 magasságában értünk a JBB-hez, ahova 2000 volt a beugró. Hát ez el is bizonyított egyből, bár már odaúton fölvetődött, hogy erre a helyre csak úgy lehet bejutni, ha az ember előre asztalt foglal, és állítólag egy korsó sör is vagy 800-ba kerül. Hát bevallom, egyre kevesebb volt a kedv. Megkérdeztük mikor lesz a kezedés. 11. Az még messze van, úgyhogy vissza is mentünk a Zöldikébe mert az annyira jó. Férfiasan bevallom: útközben megpróbáltam a Gyurit lebeszélni a koncertről, de süket fülekre találtam, mondván ha már ennyi utat megtett, akkor már nem fordulhat vissza. Fél 11-kor a hely már teljesen megtelt, amit legjobban egy házban elhelyezett sörsátorként jellemezhetném. Tehát az uszkve 12 sor hosszú fapados aztalok mellett már egyetlen ülőhely sem maradt. Ez ha asztalonként 4*2*4=32 emberrel számolunk, akkor ez 384 embert jelent. Ha ehhez hozzávesszük az álló csapatot és kivonjuk a söntés, asztal közötti folyamatos ingázást, akkor könnyen kiszámíthajuk, hogy kábé négyszázan voltunk lenn. Ez írd és mondd 800.000 forint jegybevételt jelent. Mondomén, hogy megéri ilyet csinálni. A sör ára lényegesen olcsóbb volt. Azt hiszem az üveg Dreher olyan 400 forint lehetett. Én hamarjában kiszúrtam egy nagy tányér rántottsajot, valamint két szelet sült tarját, de Gyuri visszatartott a lejmolásban, mondván nem vagyok én valami Exploitedpunk. Majd a koncert végével eszek. Persze adigra a pincér már elvitte én meg jól hoppon maradtam. Az asztalok mögött volt egy talpalatnyi hely, ahol az állóhelyesek állhattak. Fel is merült bennem a kérdés, hogy ha én ezért 2000-et fizetek, akkor vajon mennyi lehet az asztalfoglalás?
A Feró vagy nagyon rá van kattanva erre a műkorcsolyaszarra, vagy szerződés köti a TV2-höz, hogy promótálnia kell a műsort. Állítólag valami jégtáncvilágbajnok is ült a körünkben. Hát ki nem szarja le?! Ez a téma túlzottan sokszor került szóba, bár szerintem már az egyszeri alkalom is megbocsájthatatlan. A számok közötti átvezető szövegek megpróbáltak a jelen politikai helyzethez igazodni. Most így utólag végiggondolva a Fletó nagyon jól látta, hogy nem történik ebben az országban semmi, mert hiába, hogy a koncert alatt felfordult az Andrássy út, másnapra azért a FKF Rt. lelkes munkatársainak csak sikerült rendbe tennie a környéket. Ebben a mobil világban meg a telefonfülkékért igazán nem kár, hisz valljuk be: nem akkora túristalátványosság, mint londoni megfelelője. Mellettem egy nő folyamatosan minősítette és magában válaszolgatott a színpadon elhangzottakra. Bizonyos értelemben reinkarnációmat véltem felfedezni benne ezen a téren úgyhogy kussoltam és azon gondolkodtam, hogy vajon meghaltam-e, hiszen másképp ez nem fordulhat elő. Az előadást egy rövid szünet szakította félbe, amit én meghosszabbítottam két faoszlop közötti félórás alvással. Állítólag két nagydarab kopasz meg is mosolygott, miután jól megnézték a Gyurit, akinek állítása szerint amíg aludtam volt itt székelyhimnusz meg árpádsávos zászlók, de szerintem csak szivatott. A hely sem alkalmas erre megaztán az sem világos, hogy hova tűnt mindez, mikor felébredtem és önfeledten elkezdtem énekelni azt a dalt ami éppen szólt, miután örömel konstatáltam, hogy nem öntöttem ki az üveg söröm, mikor épp dönteni kezdtem. Szerintem erre riadhattam egyébként föl. Ekkor már néhány ember a színpad oldal-elé is merészkedett.
A zenekar tagjai alapvetően öregek voltak. Abba ne menjünk bele, hogy ez a klasszikus felállás-e mert én ahhoz nem értek, viszont menetközben volt doboscsere. Eleinte csak bemutattak egy tizenéves forma kölyköt, hogy ő a jövő nemzedéke. Lenyomott egy már számtalanszor előadott dobszólót (Ami végülis tök normális, hisz a show részét képzi, bár szerintem fölöslegesen ráadásul éppoly pontatlanul, mint ahogy már korábban hallottam. Erdő ezt jazzesként aposzrofálná. Én idegesítőnek hívom.). Ezalatt az öregurak kifújhatták magukat. A koncert vége felé a srác már végleg beült a dobok mögé. A műsor röpke két órás volt szépen lefogva a zenekar életművét. Rendkívül jól szórakoztam. Még azt is megkockáztatom, hogy megérték a pénzüket. Mikor vége lett az emberek gyorsan oszlásnak indultak. Gyurit kiszúrta pár suhanc én meg tudtára adtam, hogy irigylem ezért, de azért jó buli vele bemenni valami nívós szállodába, mert ő a csúnya punk én meg a jófej konszolidált átlagember és ez a kontraszt szerintem poén. Kiraktak minket mondván, hogy záróra. Hívtam egy taxit, de közölték, hogy erre nem jár taxi, úgyhogy visszasétáltunk a Zöldikéhez, ahol megvártuk az éjszakai járatot. Itt Györgyre rájött a vizelhetnék, úgyhogy a műanyag poharát kiürítette, majd kacsaként használta, egy bukkanó rányomta a bélyegét a kezére meg a nadrágom egy szegletére. A Blahán ketté váltak útjaink és én onnan komótosan hazakocogtam. Hiábano. A Rocky Balboa óta ilyen téren teljesen megtáltosodtam. Ki tudja?! Lehet, hogy a Rambó IV után még embert is ölök.
Március 15-én az ember három dolog között választhat. Vagy megdobálja a Demszkyt tojással majd egy laza foradalmat generál az esti órákban és közben megpróbálja kiszabadítani
Én nem akartam menni sehova, maximum valami kocsmába, de mikor felvetődött a Beatrice, mint opció nem mondtam nemet. A Ferenc körúton találkoztam a Gyurival, innen a Blaháig villamos. Tovább nem is lehetett már menni, nade nem is kellett. Az Örstől gyalog indultunk a Kerepesi út 97. szám alá, de még útközben betértünk a Zöldike nevű krimóba egy-egy sörre. 9 magasságában értünk a JBB-hez, ahova 2000 volt a beugró. Hát ez el is bizonyított egyből, bár már odaúton fölvetődött, hogy erre a helyre csak úgy lehet bejutni, ha az ember előre asztalt foglal, és állítólag egy korsó sör is vagy 800-ba kerül. Hát bevallom, egyre kevesebb volt a kedv. Megkérdeztük mikor lesz a kezedés. 11. Az még messze van, úgyhogy vissza is mentünk a Zöldikébe mert az annyira jó. Férfiasan bevallom: útközben megpróbáltam a Gyurit lebeszélni a koncertről, de süket fülekre találtam, mondván ha már ennyi utat megtett, akkor már nem fordulhat vissza. Fél 11-kor a hely már teljesen megtelt, amit legjobban egy házban elhelyezett sörsátorként jellemezhetném. Tehát az uszkve 12 sor hosszú fapados aztalok mellett már egyetlen ülőhely sem maradt. Ez ha asztalonként 4*2*4=32 emberrel számolunk, akkor ez 384 embert jelent. Ha ehhez hozzávesszük az álló csapatot és kivonjuk a söntés, asztal közötti folyamatos ingázást, akkor könnyen kiszámíthajuk, hogy kábé négyszázan voltunk lenn. Ez írd és mondd 800.000 forint jegybevételt jelent. Mondomén, hogy megéri ilyet csinálni. A sör ára lényegesen olcsóbb volt. Azt hiszem az üveg Dreher olyan 400 forint lehetett. Én hamarjában kiszúrtam egy nagy tányér rántottsajot, valamint két szelet sült tarját, de Gyuri visszatartott a lejmolásban, mondván nem vagyok én valami Exploitedpunk. Majd a koncert végével eszek. Persze adigra a pincér már elvitte én meg jól hoppon maradtam. Az asztalok mögött volt egy talpalatnyi hely, ahol az állóhelyesek állhattak. Fel is merült bennem a kérdés, hogy ha én ezért 2000-et fizetek, akkor vajon mennyi lehet az asztalfoglalás?
A Feró vagy nagyon rá van kattanva erre a műkorcsolyaszarra, vagy szerződés köti a TV2-höz, hogy promótálnia kell a műsort. Állítólag valami jégtáncvilágbajnok is ült a körünkben. Hát ki nem szarja le?! Ez a téma túlzottan sokszor került szóba, bár szerintem már az egyszeri alkalom is megbocsájthatatlan. A számok közötti átvezető szövegek megpróbáltak a jelen politikai helyzethez igazodni. Most így utólag végiggondolva a Fletó nagyon jól látta, hogy nem történik ebben az országban semmi, mert hiába, hogy a koncert alatt felfordult az Andrássy út, másnapra azért a FKF Rt. lelkes munkatársainak csak sikerült rendbe tennie a környéket. Ebben a mobil világban meg a telefonfülkékért igazán nem kár, hisz valljuk be: nem akkora túristalátványosság, mint londoni megfelelője. Mellettem egy nő folyamatosan minősítette és magában válaszolgatott a színpadon elhangzottakra. Bizonyos értelemben reinkarnációmat véltem felfedezni benne ezen a téren úgyhogy kussoltam és azon gondolkodtam, hogy vajon meghaltam-e, hiszen másképp ez nem fordulhat elő. Az előadást egy rövid szünet szakította félbe, amit én meghosszabbítottam két faoszlop közötti félórás alvással. Állítólag két nagydarab kopasz meg is mosolygott, miután jól megnézték a Gyurit, akinek állítása szerint amíg aludtam volt itt székelyhimnusz meg árpádsávos zászlók, de szerintem csak szivatott. A hely sem alkalmas erre megaztán az sem világos, hogy hova tűnt mindez, mikor felébredtem és önfeledten elkezdtem énekelni azt a dalt ami éppen szólt, miután örömel konstatáltam, hogy nem öntöttem ki az üveg söröm, mikor épp dönteni kezdtem. Szerintem erre riadhattam egyébként föl. Ekkor már néhány ember a színpad oldal-elé is merészkedett.
A zenekar tagjai alapvetően öregek voltak. Abba ne menjünk bele, hogy ez a klasszikus felállás-e mert én ahhoz nem értek, viszont menetközben volt doboscsere. Eleinte csak bemutattak egy tizenéves forma kölyköt, hogy ő a jövő nemzedéke. Lenyomott egy már számtalanszor előadott dobszólót (Ami végülis tök normális, hisz a show részét képzi, bár szerintem fölöslegesen ráadásul éppoly pontatlanul, mint ahogy már korábban hallottam. Erdő ezt jazzesként aposzrofálná. Én idegesítőnek hívom.). Ezalatt az öregurak kifújhatták magukat. A koncert vége felé a srác már végleg beült a dobok mögé. A műsor röpke két órás volt szépen lefogva a zenekar életművét. Rendkívül jól szórakoztam. Még azt is megkockáztatom, hogy megérték a pénzüket. Mikor vége lett az emberek gyorsan oszlásnak indultak. Gyurit kiszúrta pár suhanc én meg tudtára adtam, hogy irigylem ezért, de azért jó buli vele bemenni valami nívós szállodába, mert ő a csúnya punk én meg a jófej konszolidált átlagember és ez a kontraszt szerintem poén. Kiraktak minket mondván, hogy záróra. Hívtam egy taxit, de közölték, hogy erre nem jár taxi, úgyhogy visszasétáltunk a Zöldikéhez, ahol megvártuk az éjszakai járatot. Itt Györgyre rájött a vizelhetnék, úgyhogy a műanyag poharát kiürítette, majd kacsaként használta, egy bukkanó rányomta a bélyegét a kezére meg a nadrágom egy szegletére. A Blahán ketté váltak útjaink és én onnan komótosan hazakocogtam. Hiábano. A Rocky Balboa óta ilyen téren teljesen megtáltosodtam. Ki tudja?! Lehet, hogy a Rambó IV után még embert is ölök.
