Hogy mik vannak?!

Koncertlátogatásokból levont logikus következtetések. Nagyon tanulságos.

Friss topikok

  • Bukócső Edömér: S aztán a pap... (2013.02.12. 14:58) Ana
  • Toma: @Madafaka: Hát nem... Pesterzsébet (2013.02.08. 15:27) Nemzetközi Béla Nap
  • Madafaka: @Csáp: Csáp bazmeg ez kurvanagy :DDDDDD NB I. :D még mindig röhögök :D (2013.01.05. 12:49) Meet Eszter
  • mocc: ja kérem, volt más opció is a 7végére ha jól tudom :P (2012.12.16. 20:29) Nyugdíjas bál
  • sensimilla1: ha van marlboro man, akkor en letrehozhatom az LD Ladyt? (: (2012.12.15. 11:55) Ágy, Asztal, TV

Linkblog

Török Ádám lehet hogy szar, de legalább pörög

Madafaka

2007. május 1. - Budapest, Tabán

Ha valami, hát akkor a szabadtéri fesztivál az, amire igazán rámondthatom, hogy ereszd el a hajam. Itt aztán azt csinálsz, amit akarsz, oda mész ahova akarsz, nem kell foglalkoznod senkivel és semmivel. Ha épp ahhoz van kedved akkor megnézel egy  koncertet, megiszol egy sört vagy kettőt, ülsz a fűben (Ez amúgy az egyik legsarkalatosabb pontja az egésznek. Mondhatni a csimborasszója. Enélkül meghalt az egész.), és úgy érzed egész életedben nem is vágytál semmi másra. Na a nyárindító fesztiválként kikiáltott Tabán pont erről szól.

Igen. Tudom, hogy a Zöld Pardon kábé két hete nyitva van, de gyakorlatilag mindannyian tudjuk, hogy öszehasonlíthatatlan a kettő, bár meglehet az árrés kábé ugyanaz. Viszont amit a Tabántól nem lehet elvenni az a hely (Ami ergonómiailag a világ legroszabb pontja, tekintve, hogy még beljebb is költözött és már nemcsak az ülőrész, de az úgynevezett tánctér is döntött placcon van. Ráadásul mindez nem is előre, hanem oldalra.) és a hagyomány.

 Mint arról már korábban értesültél, így tudod, hogy az előző napi Suli Dili (Ne röhögj. Tényleg ez a neve.) után   alapvetően egy blues estet kaphatott a látogató ezúttal ingyér, hiszen állítólag detto ugyanaz volt a felállás, mint valami PeCsa bulin, aminek tán a Magyar Rock Nagyjai volt a neve, vagy legalábbis valami igencsak hangzatos izé. Az estének az egyetlen negatív felhangja  Török Ádám volt. Ekkor még ezt hittem.

Az egész a Deák Billlel kezdődött. Amikor megérkeztem lenyomott két számomra telesen ismeretlen számot viszont a második igen jelentős mondanivalóval bírt. A szövegére pontosan nem emlékszem, és hiába érdeklődtem beszélgetőpartnereimtől, egyik sem tudott válaszolni, rá, hogy melyik ez a dal. A lényeg, hogy volt egy ominózus jelenet, mikoris a Gyula arról énekelt, hogy amiben ő hisz, az mindig elbukik és ekkor meglengette a Fradi zászlót. iztos nem volt tudatos, de most magyarázzam?! Amúgy kik nyertek? A Lúzerek vagy az FTC? Ekkor szólítottam fel, hogy talán ideje lenne már slágereket is játszani és imám meghallgattatott. Amikor már éppen azon a ponton voltam, hogy bár sose lenne vége szóltak a kapitánynak (akit, mindenki királyozott, holott tudvalevő, hogy Jimmy a király), hogy ennyi volt, be lehet fejezni, mert már itt vár a prosztó Török meg az elviselhetetlen fuvolája. (Ezt a hangszert egyébként akkor utáltam meg, mikor először megláttam a Budapest TV-n T. Ádám gyöngyöző homlokát, mikoris valami izzadtságszagú mélyinterjút csinált valami ismeretlen sztárral, bár meglehet inkább ő volt az alany, mivel igencsak sokat beszélt, majd eljátszott egy dalt a zenekarával.) Na ekkor további ismerősöket kerestünk Sándorral, akivel még fél négy magasságába találkoztam a Ferencziek terénél és minekután tudtuk, hogy a Tabánban nem lesz olcsó sör, valamint a hídon is át kell kelni valahogy, nagy dilemmánk megoldásra várt. Honnan jutunk italhoz, eme kellemesen meleg tavaszi napon? Ekkor jött szembe három fiatalember, akiktől megtudtam, hogy kezükben szorongatott sörüket a Tescoban vették. Hát mi sem természetesebb ennél?! Kissé elkámpicsorodva, de belevetettük magunkat a Váci utcai forgatagba, ahol az egyik kirakatban ki is szúrtam egy doboz Drehert. A dolog pikantériája, hogy a hely egy étterem volt, így az ár ennek megfelelően 490 forintban volt meghatározva. Na ez még vicccnek is rossz, szóval kerestünk inkább egy bújtatott éjjelnapalit, ahol megvettem az igazi fesztiválsört, az Adambraunt, amit Sopronban palackoznak. Vettem rögtön kettőt. Kábé ugyanakkorra végeztem velük, mint a DBBB. Ezután egy, számomra teljesen ismeretlen éjjelnappalit közelítettünk meg a hegy tetején. Itt vettem még hármat az előbb említettből, de ezt már kulturáltan beosztottam. Nem mentünk rögtön vissza, de a veszélyes dallamokat a fenti padokhoz is felfújta a szél, szóval Török Ádám elől sajnos képtelenség elmenekülni. Amikor elhallgatott mi egyből visszamerészkedtünk. Nem sokra rá kezdetét vette a már várva várt Hobo koncert. Sajnálatos módon a fiatalember ülősre tervezte a bulit, úgyhogy amikor megilletődötten mondta, hogy nem játszott már itt vagy 16 éve, akkor erre dühödten azt feleltem, hogy "Ezért, bazmeg!" Állítólag volt valami koncepció is, hogy miért kezdett lassúval, de szerintem egy beindult tömeget nem kéne rendre utasítani. A mittudoménhányéves munkássága alatt csak kitermelődött pár erősebb szám is. T. Ádám lehet hogy szar, de legalább pörög. Na emiatt a Hobot se zártam ezen a délutánon a szívembe, Ricsére meg már nem akartam felmenni a domboldalra. Ehelyett találkoztam punkokkal és eleinte ingáztam a társaságom és köztük, majd minekután mégiscsak kényelmesebb fetrengeni, meg padon ülni, mint állni, az utóbbi kis csapathoz csapódtam. Természetesen annak rendje és módja szerint előkerültek a jobbnál jobb tájjelegű borok, amiből még kólával felöntve sem múlt el a köpet utóíz. Viszont az Arany Ászokkal való feljavítás megtette a hatását és istenes nedű kerekedett az addigi förmedvényből. Hát vele telt az este, meg Beatrice számok énekelgetésével. A bor azonban lassan elfogyott és a három éve lejárt konyakos meggylé is már a végét járta, amit amúgy 50 forintért lehetett venni valahol (márhogy elsején), úgyhogy irány ezúttal a lenti éjjelnappali, hogy most aztán igyunk valami vodkacitromot is. Végül vermuth lett a dologból. Asszem. Mindenesetre rendkívül kellemes volt és hatására az este hátralévő része a Korál - mint utolsó fellépő - Homok a szélbenjének éneklésével telt. Persze minekután sem én, sem Csiga nem ismerte a szöveget meg egyébkéntis, inkább csak a dallamhoz ragaszkodva énekelve beszélgettünk, meg vettünk még egy vermuthot, mert azt úgy illik. Meg amúgyis sokan rájártak, szóval muszáj volt.

Olyan éjfél fele keveredtem haza, annak biztos tudatában, hogy befalom a hozott töltött dagadót, de azért még undorító módon ettem hozzá egy paradicsomot is. Mert az élet erő, egészség. Igen. Ez egy jó buli volt. Sok ilyet még.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://madafaka.blog.hu/api/trackback/id/tr2266085

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása