2007. május 7. - White Fül

A Yellow Spots másodszor lépett föl a White Fül Klubban, ami a Vásárhelyi kollégium színháztermében (nevezzük így) található. Annak idején itt és az Oldsban váltott felállásban csütörtökönként ment a dizsi, aztán úgy tűnik a vezetőségváltás és a kor hatására ez megváltozott. Persze lehet minden a régi, csak éppen a kedd az nem csütörtök.

Az itteni koncertek kuriózuma - és tekintve, hogy ez már a második alkalom, így nyugodtan mehet a többes szám -, hogy a zenekar kétszer 40 percet játszik néhány lézengő embernek. Ez az idő pont elegendő arra, hogy olyan dalok is megszólalhassanak, amiket a zenekar a közönség iránti mérhetetlen tisztelet és megbecsülés okán már nem játszik. Az első ilyen kihullott csemege annak idején a Házassági Évforduló volt, amit én nem csak azért tartok a legnagyszerűbb Spots dalok egyikének, mert én vagyok a bunkó proli a számban, hanem mert ez egy olyan nóta, ami méltán fölvenné a versenyt a Roncsfilmmel, ami meg egy jó mozi. Na ezt add össze! Természetesen ez a dal is szerepelt a mai listán, akárcsak a - bár ez hiba volt, de a közönség egész egyszerűen majd megőrült, hogy hallja - Táncoló fekete lakcipők. Sőt! Még olyan nyalánkságok is előkerültek, mint a Szomorú vasárnap, illetőleg a szintén Seress Rezső klasszikus Én úgy szeretek részeg lenni. Ezek a dalok egytől egyig a második blokkban szerepeltek, enyhénszólva megosztva a kissé iluminált közönséget, akik meglepő módon megszaporodtak a kezdeti állapotokhoz képest. A második blokk lényegesen népszerűbbnek bizonyult egyébként az elsőnél. Ennek két oka lehetett. Az egyik, hogy értelemszerűen később volt, mint az első, így a diákok is már aktívabbak lehettek. A másik ok pedig a nyitószámban sejlik, ami pediglen a Vérfertőzés Texas szélén volt. Ez tudvalevőleg a Lynyrd Kynyrd féle Sweet Home Alabama átdolgozása, amit meg mindenki ismer ergo beindítja a lábakat. Olyannyira, hogy még Feri, a szadista aka Security Man is megtáncoltatta Lucát, a zenekar volt szaxofonosát.

Na most úgy tűnhet, mintha az első blokk olyan csapnivalóan szar lett volna, hogy inkább pofátlanul szemet hunyok az egész fölött, holott ez egyáltalán nem igaz. Hiszen már az első szám után előkerült a nap igazi meglepetése, a Kádár János koponyájából klónozás útján előállított kisded. Pontosabban pusztán ami megmaradt belőle, hisz a terv pont annyira nehezen megvalósítható, mint Ripley és az Alien királynő keresztezésével megalkotni a Super Soldatot, aki még a Predatorokkal is méltán felveheti a harcot.

Volt egy mérhetetlenül idegesítő figura a nézőtéren, akit Aberrált csupán Travoltaként aposztrofált. Szereplési vágya még az ittasságán is túltett, így Ferinek nem egyszer a szerzett partvissal kellett rendre utasítania, illetőleg védeni Alfrédot, hogy az általa felszolgált ital még véletlenül se kerülhessen illetéktelen kezekbe.

Kilencre volt meghirdetve az esemény, viszont csak tízkor kezdődött, így értelemszerűen éjfél magasságában fejeződött be, mikoris immáron hulla fáradtan bepakoltuk a dobokat, a basszus és a gitárládát Schleki édesanyjának ütött-kopott Opeljába. Nagy nehézségek árán rögzítettük Napocska bőgőjét a tetőn, majd szorítva nekem egy kis helyet hazafuvaroztattam magam. Útközben körvonalaztunk egy esetleges Tizenhét KOC koncertet augusztus 31-én a volt Tűzraktérben,  (korábban Tűzraktár). Aminek a mostani idióta neve nem más, mint a Tűztate. Valaki magyarázza már el, hogy ez mi a szar! Mikor kiszálltam egy fiatalember épp kijött a szomszéd házból és a rendőrség telefonszáma iránt érdeklődött. Mocskos egy környék ez, de szeretem.