2007. június 28. - Budapest, Ártér Kultúrpark

Először azt a címet akartam adni, hogy "Idejönnek Szombathelyről, és máris azt hiszik, hogy övék a világ?!", de aztán olyan letargikus volt az ébredésem, hogy azonmód megvétóztam a dolgot. Pedig a hellyel feltehetőleg nincsen semmi baj, csak én nem vagyok már a régi önmagam. Nagyon nem.

Előszöris fontos szólnom arról, hogy az Árpád hídi metró megállóban állandó jelleggel vannak ellenőrök, ami engem nagyon irritál. Megköszönném a vezetésnek, ha ezen rövid úton változtatna. Legalább szombat-vasárnap had utazzak nyugodtan, mert ez a jegyvevési macera aztán rányomja a bélyegét az egész napomra, és tök nyomott leszek tőle. Az meg senkinek sem jó.

Kiderült, hogy az a bizonyos 73-as lemez nem azt jelenti, hogy 73-ban, hanem ez valami méretmeghatározás. Rák, ki erre rámutatott, egyébiránt meglepve konstatálta Treddel, hogy bizony eléggé pukkadt lehetett az előző este, ha nekem ilyen dolgok olvasására is volt időm. Mindez akkor történt, mikor körbevezettem Rákékat a fesztivál területén, többek közt megmutatva a merchstandban elhelyezett KOC póló illetve kitűző kollekciót, melyet csak azért nem vesz senki, mert fingja nincs róla, hogy a KOC és a Kids Of Cracatau momentán egy és ugyanaz. Persze szombaton minden meg fog változni. Amúgy a mi portékánk a legolcsóbb és a pláne, hogy a PASO-n, a Toastersen meg még valamin kívül csak a mi zenekarunk pólója került eladósorba. Márhogy bandáspólóilag, mivel I love SKA tucatszám van gallérral vagy anélkül.  Meg persze van 2007-es Skaland póló is és a legalján ott is virít, hogy KOC. Nagyon mutatós darab.

Úgy fél ötig eseménytelenül telt amúgy a nap. Az Árpád hídnál vettem valami csirkés szendvicset, ami nem volt jó. Illetve hát jó volt, csak fura volt a színe, meg hőmérsékletileg is hagyott maga után némi kívánnivalót, szóval felmerült bennem, hogy meglehet ezt ki kellett volna sütni, mielőtt berakják a zsömle közé.  Ezután bementem a fesztiválra. Fél öt magasságában a Szombathely -  Dublin - Los Angeles vonalon mozgó Soulbang nagy nehézségek árán, de megkezdte beállását. Ekkor már érezhető volt, hogy az ötös kezdéssel gondok lesznek, de fittyet hánytak az egészre és 10 perccel még meg is toldották a produkciójukat, amit Schleki feltehetőleg a Tizenhétből csípett le, hogy minden rendben legyen. Náluk amúgy volt valami kavarás, hogy csak egy gitárláda van a helyszínen, holott kettő kéne. Ez nekem nem teljesen tiszta, hogy hogy. Ennek ma utána fogok járni feltétlenül, mert a holnap szempontjából ez nagyon fontos. A Soulbangen amúgy máris szemmel láthatóan többen voltak, mint a szerda délutáni időszakban. Furcsamód egy két általam Tizenhétként megismert szám is beleficcent a repertoárba. A padlón egyre több a szőnyeg, úgyhogy a porveszély megoldódni látszik én meg ötölhetek ki új átvezető szövegeket csak hogy naprakész legyek, a betyármindenit!

Hogy KáPé aka Csoki Peti tudjon kicsit szusszanni másodikként a vicces nevű Boogie Mamma formáció foglalta el a színpadot, hogy táncra buzdítsa az időközben gombamód szaporodó közönséget. Dá (az énekes) többször elfelejtette a szöveget, de Vera (a vokál, kinek hangját eleine nem lehetett hallani, és ezért odaküldtem a keverőhöz a Sünit, hogy tolattasson már rá, mert mégiscsak ő a beltag és meg is tetette) kisegítette ebben alaposmód. A Kakaós csigánál volt csupán egy kisebb megingás, de a soulénekesi hangkitartással ez is ügyesen át lett hidalva. Hiábano. Ezt a teljesítményt még Király Linda is méltán megirigyelhetné, ha tudná. Szörnyű amúgy, hogy szegény lány kapcsán még mindig ugyanaz a téma és még durvább, hogy mindezt én mondom. Az új sikerszám,  a "Mi adtuk az EU-nak a legjobb nőket" sem ment le minden nehézség nélkül, de ez sem jelentett problémát, minekután Dá hozta a szokásos őrült fazon figurát, bár az ötödik hátrabukfencet már kicsit untam. A legsokkolóbb, mikor azt játszotta, hogy elaludt az egyik szőnyegen és azt álmodta, hogy az elrepült és ha mocorog, akkor le fog esni, de ez nem következett be. Apropó. A Tigris ma ha nem lövi el a varázsszőnyeg poént, akkor én nagyon fogom tisztelni őket, mert én minden további nélkül megtenném.

A BM-et a Jah's Warriors követte, akikből szerintem csak nagyon kicsit láttam, holott végignéztem. Igen. Ez még nekem is furcsán hangzik. Ez amúgy egy biciklisfutár rap zenekar.

És el is érkeztünk a szarkavarás következő állomásához, ugyanis a debreceni Skafunderz még nem érkezett meg, holott nekik kellett volna következniük. Ez enyhe tiltakozást váltott ki a Tizenhét részéről, mivel az imént szóbahozott KáPé a JW-ben is dobolt, és hogy legyen már egy kis szünet. Igen, jól látod. A szombathelyiek nagyon ráültek erre a napra. Aztán befutott Debrecen és ők jöttek, de ez a 20 perc csend és az azt követő nem tudom mi pont elég volt ahhoz, hogy az addig belém invesztált alkoholmennyiség egy csapásra kiszálljon, úgyhogy dühömben kértem egy feles pálinkát de az se segített, így a Tizenhetet nagyjából józanul voltam kénytelen végignézni, ami nem lenne baj, ha nem bosszantana, hogy már volt egy kis pénzem az alkoholmámor projectben, ami most elúszni látszott.

Tizenhét után még volt az Irie Maffia egy jamaicai csókával (bizonyos Jah Turban), de én ebből semmit nem láttam, mert a kocsmarészen próbáltam helyrehozni magam és a sörösboroskólával végre sikerült újra szintbe kerülnöm. Örömmámoromban le is mentünk hát a Marcival meg a Kutyával a Csónakházba. Ez a Kutya amúgy nem az a Kutya, de a nap egyik fénypontja az volt, mikor a Kutyát bemutattuk a Kutyának. Na a csónakházban egyből elkaptam valami lányt, akit úgy megpörgettem, hogy kis híján beleszédültem, úgyhogy nem is mertem többet odamenni hozzá. Jött hát a chill out, majd dőltem le aludni.

Csodálkozom, hogy ennyit írtam már megint, de ami igazán hiányzott az a tavalyi dorbézolás, hangoskodás a kocsmánál. Valami nagyon nem jazz, de most jön csak a hétvége. Végülis tavaly, mintha három napos lett volna csak, és azért a péntek odatett akkor is.

Amúgymeg ettem hatszázért marhapörköltet kenyérrel, ami nagyon tartalmas volt, valamint négy szelet zsíroskenyeret darabáron hatvanért. (Először még negyven volt rendes kenyérből csak akkor még nem voltam éhes, a hatvan az előre szeletelt, amit amúgy utálok.) Amúgy délután háromkor lehetett még kapni a reggeliként bekomferált bundáskenyeret, illetve kolbászos tojásránottát 300 forint környéki áron.