2007. október 24. - Budapest, Blues Alley
Előszöris egy kiáltvány. Férfitársaim! Nem az a módi, hogy letámadunk minden lányt a bejáratnál, csak mert nem bírunk már a fütykösünkkel. Tudom, hogy a mai elfajult világban, mikor a porno már gyakorlatilag mindennapunk része, azt hisszük, hogy ez való... Ó, hová lettél Hans, ki még Helgát az istállóban tetted magadévá miközben amaz a lószarban tapicskolt és hol van már Jürgen, a pap, ki a legváratlanabb helyzetekben nyitott be és szemérmesen eliszkolt. Hát igen.. Akkoriban a nő még nő volt, a férfi meg férfi, most meg már egy Gwen Stefanni koncertet sem lehet elégedetten végignézni. Legalábbis az a hír járja, hogy felejthető volt. Nem úgy a Columbo.
Utoljára a Szigeten számolhattam be Barangó teljesítményéről, mikoris a koncert harmadánál megjelent teljes harci díszben fűszálakkal takartan és csodálkozva nézte, hogy a zenekara már játszik egy vendégmuzsikussal, Tonyóval, aki lényegesen leegyszerűsített basszusfutamokat hozott, mint a popikon, aki később azért csak-csak fölküzdötte magát a színpadra, ahol egy kínált pálinka kirakása után azonmód fel is vette a fonalat. Én akkor azt mondtam, hogy ez volt életem legjobb Columbo kutyája koncertje, és igen. Akkor ezt így is gondoltam. Mostanáig.
Az első szembeötlő dolog, hogy a beígért Rovátkolt Barom koncert elmarad a basszusgitáros sántasága okán. A második szembeötlő meg, hogy a Barangó ezúttal csöppetsem részeges. A produkciójuk kilencre volt kiírva és ennél korábban nem is kezdtek, a nézőszám pedig az elvárásoknak megfelelően alakult. Uszkve 30-an lehettünk, tehát az ülőhelyeknek felét se töltöttük volna fel.
Azért vagyok ilyen pontosan informált, mert a november 3-i koncertünkre készülve az általam lejuttatott szervező, hogy felmérje a helyiség adottságait, megszámolta székeket, melynek limesét 70-ben határozta meg. Rajtunk kívül ezen a napon még valami metál vagy milyen banda lesz, valami Liquid akármi, a belépő meg 500 forint, kezdés fél nyolc. És mi kezdünk, mivel Süninek fél tizenegyre a Gödörnél kell lennie, hiszen az Afro Aid Fest keretében ott játszik a Masszív, aminek meg ő az egyik oszlopos tagja.
A 30 főből körülbelül egynek volt taraja és ketten hárman táncoltak néhanapján, nameg a Süni és én, valamint az Ede, aki nemcsak hogy a Tizenhét basszusgitárosa, de ráadásul még nyolc évig néptáncolt is. Mindemellett annál az embernél tanul zenélni, aki az Eged Marcit is tanította és nagyon híres, de a nevét azt elfelejtettem. Tőle tudtam meg például azt is, hogy a Szarhonya egyik tagja egy jazz-zenész, a másik meg komoly. Egyébként ő a Gödörbe ment volna alapvetően, de csöppet sem bánta meg, hogy így alakult az este. Rajta kívül a Tizenhétből jött volna még a Szasza, de ő fodrásznál volt, valamint a Marci, aki meg futott, viszont valóban lent volt egy picit, de nem maradt már akkorra sem, mire én megérkeztem.
A Columbo a híreknek megfelelően három tagra zsugorodott és a zenéjükben jól felismerhetően keveredett a swing, a ska, a roots reggae és a punk, szóval csak az nem találta meg a neki tetszőt, aki nem akarta. Olyannyira jók voltak, hogy még az alvó ember is felébredt rájuk. Az est egyetlen negatívumaként a bárpult feletti JBL hangfalat tudom felhozni, ami márkájához méltatlna módon recsegett. Valamint, hogy nem játszották az ETA-t, node miért is tették volna?!
Október 27-én Yellow Spots a Vörös Yukban. Lesz még ugyanitt Voodoo Allen, meg még két debütáló (Shadowbirds (ezeknek már egyből lemezük is lesz) és Cowabunga Go-Go!) kilences kezdéssel, ötszáz forintos beugróval. Nagyszerű lesz.
Előszöris egy kiáltvány. Férfitársaim! Nem az a módi, hogy letámadunk minden lányt a bejáratnál, csak mert nem bírunk már a fütykösünkkel. Tudom, hogy a mai elfajult világban, mikor a porno már gyakorlatilag mindennapunk része, azt hisszük, hogy ez való... Ó, hová lettél Hans, ki még Helgát az istállóban tetted magadévá miközben amaz a lószarban tapicskolt és hol van már Jürgen, a pap, ki a legváratlanabb helyzetekben nyitott be és szemérmesen eliszkolt. Hát igen.. Akkoriban a nő még nő volt, a férfi meg férfi, most meg már egy Gwen Stefanni koncertet sem lehet elégedetten végignézni. Legalábbis az a hír járja, hogy felejthető volt. Nem úgy a Columbo.
Utoljára a Szigeten számolhattam be Barangó teljesítményéről, mikoris a koncert harmadánál megjelent teljes harci díszben fűszálakkal takartan és csodálkozva nézte, hogy a zenekara már játszik egy vendégmuzsikussal, Tonyóval, aki lényegesen leegyszerűsített basszusfutamokat hozott, mint a popikon, aki később azért csak-csak fölküzdötte magát a színpadra, ahol egy kínált pálinka kirakása után azonmód fel is vette a fonalat. Én akkor azt mondtam, hogy ez volt életem legjobb Columbo kutyája koncertje, és igen. Akkor ezt így is gondoltam. Mostanáig.
Az első szembeötlő dolog, hogy a beígért Rovátkolt Barom koncert elmarad a basszusgitáros sántasága okán. A második szembeötlő meg, hogy a Barangó ezúttal csöppetsem részeges. A produkciójuk kilencre volt kiírva és ennél korábban nem is kezdtek, a nézőszám pedig az elvárásoknak megfelelően alakult. Uszkve 30-an lehettünk, tehát az ülőhelyeknek felét se töltöttük volna fel.
Azért vagyok ilyen pontosan informált, mert a november 3-i koncertünkre készülve az általam lejuttatott szervező, hogy felmérje a helyiség adottságait, megszámolta székeket, melynek limesét 70-ben határozta meg. Rajtunk kívül ezen a napon még valami metál vagy milyen banda lesz, valami Liquid akármi, a belépő meg 500 forint, kezdés fél nyolc. És mi kezdünk, mivel Süninek fél tizenegyre a Gödörnél kell lennie, hiszen az Afro Aid Fest keretében ott játszik a Masszív, aminek meg ő az egyik oszlopos tagja.
A 30 főből körülbelül egynek volt taraja és ketten hárman táncoltak néhanapján, nameg a Süni és én, valamint az Ede, aki nemcsak hogy a Tizenhét basszusgitárosa, de ráadásul még nyolc évig néptáncolt is. Mindemellett annál az embernél tanul zenélni, aki az Eged Marcit is tanította és nagyon híres, de a nevét azt elfelejtettem. Tőle tudtam meg például azt is, hogy a Szarhonya egyik tagja egy jazz-zenész, a másik meg komoly. Egyébként ő a Gödörbe ment volna alapvetően, de csöppet sem bánta meg, hogy így alakult az este. Rajta kívül a Tizenhétből jött volna még a Szasza, de ő fodrásznál volt, valamint a Marci, aki meg futott, viszont valóban lent volt egy picit, de nem maradt már akkorra sem, mire én megérkeztem.
A Columbo a híreknek megfelelően három tagra zsugorodott és a zenéjükben jól felismerhetően keveredett a swing, a ska, a roots reggae és a punk, szóval csak az nem találta meg a neki tetszőt, aki nem akarta. Olyannyira jók voltak, hogy még az alvó ember is felébredt rájuk. Az est egyetlen negatívumaként a bárpult feletti JBL hangfalat tudom felhozni, ami márkájához méltatlna módon recsegett. Valamint, hogy nem játszották az ETA-t, node miért is tették volna?!
Október 27-én Yellow Spots a Vörös Yukban. Lesz még ugyanitt Voodoo Allen, meg még két debütáló (Shadowbirds (ezeknek már egyből lemezük is lesz) és Cowabunga Go-Go!) kilences kezdéssel, ötszáz forintos beugróval. Nagyszerű lesz.
