2007. október 27. - Budapest, Vörös Yuk
Mint már korábban utaltam rá 4 éves a Yellow Spots, ami nem volt ám mindig ilyen. Emlékszem például egy garancsi-tavi (?) ska fesztiválra, ahol még az Ági szintizett benne, a Barangó meg alighanem tubázott és senkisem volt kipingálva. Szóval a Yellow Spots 4 éves és untam.
Az egész estét egy bizonyos Cowabunga Go-Go nyitotta. Már nyolc órakor elkezdődött a beállásuk, ami M. Gábornak nem különösebben tetszett. Saját bevallása szerint leginkább az zavarta, hogy ugyanaz a dalrész ment állandóan. Az első koncertes zenekar mérhetetlenül nagy népszerűségnek örvend köszönhetően annak, hogy 2 ex-GAP tagból és 1 ex- Deadbeats (még a NOFX-re se sikerült összeállniuk sajnos) tagból épült fel. Volt még egy gitáros, akiről nem tudok semmit, csak hogy Gábor szerint jobb, mint aki a szólót vitte. Ennélfogva lelkes és népes baráti társaság gyűlt össze a debütáló koncertre, akik táncolni ugyan nem táncoltak, viszont bőszen tapsoltak a dalok végeztével, melyekről először az jutott eszembe, hogy ha lesz kocsim, akkor tudom mit fogok hallgatni benne, majd hogy ha lenne nálam most egy kés, akkor ad hoc jelleggel szívesen feldarabolnék pár embert. A zenéhez való kötődésem végül odáig fajult, hogy nincs még egy olyan állam, mint az USA, ahol még az ilyen egyhangú akárminek is lehetnek lelkes követői (surfrock), nade ott a Gyilkos paradicsomok támadását is komolyan veszik. Beteg világ az, mennyivel többek vagyunk. Zenei téren volt itt-ott egy-egy erősebb félrenyúlás, ami az ismétlődése miatt nagyon úgy tűnt, hogy szándékos. Ennek a közönség nagyon örült, így egyre valószínűbbé vált, hogy mi nem illünk ide (a koncert utáni pozitív viszajelzések özöne ezt tovább erősítette bennem), a dobnak pedig folyamatosan vissza kellett fognia magát, pedig lett volna benne szufla jószerivel.
Már a CGG alatt felvázoltam, hogy a Voodoo Allenre kicsit át fog alakulni a tánctér és ez így is lett. Ők lényegesen táncolhatóbb zenét szolgáltattak, ennek megfelelően a mozgás is nagyobb volt, de csendesebb lett a taps, mivel rájuk inkább már azok jöttek, akik mulatni akartak nem pedig az "Ez az, srácok, jók vagytok!" tömeg. Gábor a nézőcserét ahhoz hasonlította, mint mikor fölszáll a metróra Kőbánya Kispesten és leszáll Újpesten.
A Voodoo Allent követő női bőgővel megspékelt Shadowbirsről teljes egészében lemaradtam, mivel előttük álltam fel először és az addig elfogyasztott (vett/kapott) sörök picit a fejembe szálltak, amit egy feles ginnel tetéztem, úgyhogy megintcsak le kellett ülnöm. Az ő hatásukra Toma a másnap reggeli próbán azt javasolta, hogy a november 3-i koncertet úgy harangozzuk be, hogy "KOC (női szaxofon, női trombita)" merthogy ez még mindig remek marketing és mi mégsem hangoztatjuk eléggé.
Éjfél körül kezdett a Yellow Spots és másfél órás koncertet adtak kommersz pálinkával és szülinapi tortával megspékelve. Egyikből sem fogyasztottam, de a pálinka az jó büdös volt. Nem is értem, hogy Alfréd hogy húzhatta meg annyiszor.
Mint már korábban utaltam rá 4 éves a Yellow Spots, ami nem volt ám mindig ilyen. Emlékszem például egy garancsi-tavi (?) ska fesztiválra, ahol még az Ági szintizett benne, a Barangó meg alighanem tubázott és senkisem volt kipingálva. Szóval a Yellow Spots 4 éves és untam.
Az egész estét egy bizonyos Cowabunga Go-Go nyitotta. Már nyolc órakor elkezdődött a beállásuk, ami M. Gábornak nem különösebben tetszett. Saját bevallása szerint leginkább az zavarta, hogy ugyanaz a dalrész ment állandóan. Az első koncertes zenekar mérhetetlenül nagy népszerűségnek örvend köszönhetően annak, hogy 2 ex-GAP tagból és 1 ex- Deadbeats (még a NOFX-re se sikerült összeállniuk sajnos) tagból épült fel. Volt még egy gitáros, akiről nem tudok semmit, csak hogy Gábor szerint jobb, mint aki a szólót vitte. Ennélfogva lelkes és népes baráti társaság gyűlt össze a debütáló koncertre, akik táncolni ugyan nem táncoltak, viszont bőszen tapsoltak a dalok végeztével, melyekről először az jutott eszembe, hogy ha lesz kocsim, akkor tudom mit fogok hallgatni benne, majd hogy ha lenne nálam most egy kés, akkor ad hoc jelleggel szívesen feldarabolnék pár embert. A zenéhez való kötődésem végül odáig fajult, hogy nincs még egy olyan állam, mint az USA, ahol még az ilyen egyhangú akárminek is lehetnek lelkes követői (surfrock), nade ott a Gyilkos paradicsomok támadását is komolyan veszik. Beteg világ az, mennyivel többek vagyunk. Zenei téren volt itt-ott egy-egy erősebb félrenyúlás, ami az ismétlődése miatt nagyon úgy tűnt, hogy szándékos. Ennek a közönség nagyon örült, így egyre valószínűbbé vált, hogy mi nem illünk ide (a koncert utáni pozitív viszajelzések özöne ezt tovább erősítette bennem), a dobnak pedig folyamatosan vissza kellett fognia magát, pedig lett volna benne szufla jószerivel.
Már a CGG alatt felvázoltam, hogy a Voodoo Allenre kicsit át fog alakulni a tánctér és ez így is lett. Ők lényegesen táncolhatóbb zenét szolgáltattak, ennek megfelelően a mozgás is nagyobb volt, de csendesebb lett a taps, mivel rájuk inkább már azok jöttek, akik mulatni akartak nem pedig az "Ez az, srácok, jók vagytok!" tömeg. Gábor a nézőcserét ahhoz hasonlította, mint mikor fölszáll a metróra Kőbánya Kispesten és leszáll Újpesten.
A Voodoo Allent követő női bőgővel megspékelt Shadowbirsről teljes egészében lemaradtam, mivel előttük álltam fel először és az addig elfogyasztott (vett/kapott) sörök picit a fejembe szálltak, amit egy feles ginnel tetéztem, úgyhogy megintcsak le kellett ülnöm. Az ő hatásukra Toma a másnap reggeli próbán azt javasolta, hogy a november 3-i koncertet úgy harangozzuk be, hogy "KOC (női szaxofon, női trombita)" merthogy ez még mindig remek marketing és mi mégsem hangoztatjuk eléggé.
Éjfél körül kezdett a Yellow Spots és másfél órás koncertet adtak kommersz pálinkával és szülinapi tortával megspékelve. Egyikből sem fogyasztottam, de a pálinka az jó büdös volt. Nem is értem, hogy Alfréd hogy húzhatta meg annyiszor.
