2013. január 23. - Budapest, A38
Igazából ezt a címet már odafele kitaláltam, mert tudtam, hogy ez lesz.
Mint azt már korábban is jeleztem, a mai kiruccanásom elég kockázatos vállalkozás volt a részemről a mérhetetlen fáradtság végett. Miután vettem egy frissítő zuhanyt itthon, a kisboltban meg egy pulykahúsos szendvicset - Aminek azt hiszem zsebecske a neve, vagy valami ilyesmi. A lényeg, hogy egy nagy háromszög alakú valami töltve. Finom. - fölszálltam a metróra. A régi zöldpardon kicsit sáros volt, viszont láttam egy gácsért, majd a tojót is kiszúrtam. Épp a nagy tömeg érkezése előtt és a világhírű Zebulon Dudora után érkeztem meg, akinek pont a Flash előtt sikerült gratulálnom a Zsófiért., de még előtte megnéztem Dr. Máriás kiállítását, amit mindenkinek csak ajánlani tudok. Nekem a laptopozó Sztálin a kedvencem.
Fél kilenc magasságában kezdett a Flash, a dobost láthatóan zavarta a füst, Miklós párszor tévesztett, a hajó az meg tele volt. A fáradtságom miatt képtelen voltam átszellemülni, műértőként meg nem szeretek koncertekre járni, úgyhogy annyira nem is éreztem jól magam, mint lehetne, pedig többször is megpróbáltam erőszakot venni magamon, de nem sikerült, pedig minden sláger lement, az átvezetések is csodálatosak voltak, a magyar Benicio Del Toro tökéletesen hozta a régi formáját, szóval aki nem volt olyan hulla, mint én az teljesen jól érezhette magát. A végére még egy kis pogó is volt. Ja! És volt hegedű, meg vakoló tányér és kanál.
A Tudósokról. Na a Tudósok volt az a pont, amikor már biztos voltam benne, hogy ebből az estéből én már nem tudok többet kihozni, úgyhogy ki is szálltam. 11 körül már itthon is voltam, és hiába vettem ki mára szabadságot, hiszen fél hétkor ugyanúgy felkeltem, mint minden más napon és a visszaalvással is csak fél nyolcig sikerült ágyban tartanom magam. Nem voltam előrelátó.
