Alig másfél hónap után utam ismét Szombathelyre vezetett, ahol ezúttal az Eskabbe, a The Butttholes, és a Yellow Spots hármas mellett fellépett az est sztárvendégeként aposztrofált és méltatlanul népszerű Kovbojok formáció.
Schleki az indulási időpontot 15.30-ra határozta meg és én illő módon háromra meg is jelentem az Alumíniumgyárnál. Vittem WC papírt is, mint minden buliba, hisz sosem lehet tudni és jól tettem. A már korábban általam is vezetett Ford Transittal indultunk el, majd a Keletinél a híd alatt felvettük a Márkot, mikoris kidőlt a kocsiból a Fender csöves erősítő, de hála az égnek nem lett nagyobb baja, mivel Napi nagylábujja nagyszerűen tompított. Mindenesetre Aberráltra várva a felszerelés elhelyezése jelentős átalakításon esett át. Az út lefelé teljesen eseménytelenül zajlott. A hírekkel ellentétben sehol nem volt se eső se jég. Egyedül Répcelakon találkoztunk egy kis hóval, és az első megálló éppen az a benzinkút volt, ahol alig egy évvel ezelőtt a Masszívval is megálltunk és a hazaút akkor egy őzzel való konfrontációba torkollott. Ezt a negatív előjelet egészen a visszaút megkezdéséig sikerült magamba fojtanom. Szombathelyre érve egyből megálltunk az első szembejövő TESCO-nál, hogy kellékvásárlás címen gyakorlatilag feléljük a teljes leendő gázsit, vagy legalábbis a felét. Innen egy kis térképes navigáció következett (melyből kiderült, hogy a Derkovbois zenekar a Derkovits lakótelepen nevelkedett suhancokból verbuválódott), majd meg is érkeztünk a helyre, ahol befészkeltük magunkat az öltözőbe, hogy elköltsük a fogyasztást.
Pontban kilenckor kezdett az Eskabbe, akikkel utoljára az ABC Tehetségkutatón találkoztam az A38-on. Igazság szerint nem a zenéjük miatt ismertem fel őket, hanem a harsonás lelkesedése miatt, bár valljuk be: ezúttal ő sem volt annyira átütő erejű, de a közönség sem volt annyira lelkes. Mindenesetre illedelmesen végignézték ezt a veszprémi ska-punk zenekart az ötödik sorból.
Másodikként a szintén veszprémi Buttholes következett, akiket megintcsak nem láttam ezer éve, de még mindig nagyon jók. Rájuk talán még kevesebben voltak kíváncsiak, mint az Eskabbéra, de legalább azok elől tolongtak. Azért az látszik, hogy ha nincs egy helyi zenekar sem a listán, akkor azért annyira nem tódul a nép.
Őket a Yellow Spots követte, akik ezúttal még egy projektoros megoldással is készültek, amivel undorítóbbnál undorítóbb horrorfilm bevágásokkal tették még feledhetetlenebbé az estét. Úgy a második szám környékén érkezett meg Ferenc aka Mr-B az utazótáskájával, melynek rejtekéből olyan csuda dolgokat varázsolt ki, hogy abból még egy gyépés is rájöhetett, hogy itt bizony egy előszilveszteri buli van kialakulóban. Márk kapott például egy nagyon csinos aranykalapot, Schleki egy ananászálarcot, Napi egy boát, Joci angyalszárnyakat, Krisztián valami kesztyűfélét és György egy fátyolos süveget. Volt emellett még konfettiszórás, pezsgőbontás és tánc, tánc, tánc, úgyhogy vigadhatott kicsi és nagy egyaránt. Visszataps is volt, szóval elmondhatjuk, hogy a zenekarnak ismét sikerült az est fénypontjává válnia.
Persze a Kovbojoknak a nyomába sem érhetett. A Schleki mesélte, hogy a Kovbojok első fellépésén olyan sokan voltak, hogy ő annyi embert még soha nem is látott a Vörös Yukban (aztán a Kék Yukban már lényegesen apadt az érdeklődők száma), továbbá, hogy még a királyi tévétől is felhívták, hogy ugyan adja már meg a srácok számát, mert annyira jók. A félmilliós letöltésük is ezt igazolja. Ráadásul ez az este sem jött volna létre a Kovbojok nélkül ugyanis a helyiek direkte őket akarták és a Spots csak ráadás lehet. Így annak rendje és módja szerint az uszkve 120 fős nézősereg teljes létszámmal oda is nyomódott a színpadhoz, hogy együtt énekelhesse bálványaival a Kakadalt, ami egyébként szerintem épp olyan kurvaszar, mint bármely másik nótájuk, viszont valahol mégis megvan a bája annak, ha két kölyök leül egy webkamera elé és egy kukán dobolva idétlenségeket énekel. Na ezt a koncert egyáltalán nem adja vissza, mivel konkrétan van egy dobos és egy basszusgitáros is a zenekarban, ennélfogva nem lesznek többek, mint egy huszadrangú Prosectura klón. Nem jósolok nekik nagy jövőt.
A koncertek végeztével pár lelkes rajongó megszállta az öltözőnket póló, illetve kitűző vásárlása céljából, amit nagyon leleksen fogadtam, hisz végre jól kikupeckedhettem magam, majd ezt követően hazadobtuk az Edét és indultunk is Pestre. A kocsit olyan 100 méteren én vezettem, mert kíváncsi voltam, hogy megy-e még. Hát ez olyan, mint a biciklizés. Hogy a déjavu ne váljék valósággá hazafele megálltunk ismét a TESCO-nál és betértünk a benzinkútjába, ahol egyáltalán nem fogadtak minket jó szívvel. Na persze mit várhat ott az ember, ahol még a biztonsági őr is sörözik.
Hazafele láttunk pár úton átszelő rókát és elütöttünk egy sast. BÚÉK!
