2008. január 25. - Budapest, Vörös Yuk
2008. január 26. - Budapest, Kultiplex
A január 25-i esttel kapcsolatban nincs túl sok mondanivalóm. Az elvárásoknak megfelelően a Rózsaszín Pitbull közönsége megcsappant és a kései kezdé a KOC-nál is a várt eredményt hozta. Sajnálatos módon a Kalambo kutyája elmaradt, az első zenekar meg a Sentex volt. Azért magunkat csak részletezem, mert megér egy misét.
De előtte még pár szót had engedjek meg magamnak. A Sentex egyegyszerű punk zenekar fiatalos lendülettel és többek közt a Nyolc óra munka feldolgozásával. Ebbe az egy számba hallgattunk bele Tomával, miután jobb belátásra bírtam egy tarhálót. Már ekkor láttam, hogy ezen az estén sem fog nagyot kaszálni a merchstand, node nem is ez a lényeg, hanem, hogy mindenki jól érezze magát kortól és nemtől függetlenül. A Sentex előtt a Spectrumon újra megnéztem a Föld tíz leghangosabb állatát, melynek első helyezettje a bőgőmajom, a maga 90 decibeljével, majd 11 óra előtt pár perccel beálltunk, hogy 9 szám erejéig megmozgassuk a népet. Én rögtön az elején fölhívtam a figyelmet, hogy ez most egy kicsit más lesz, mint az előző, illetve az utánunk jövő produkció, de azért hallgassák szeretettel, meg táncoljanak, lehetőleg párokba rendeződve. AZ első dalunk az István nagy kalandja volt, melyen két pár ki is alakult, bár a dolog szépséghibája, hogy ez azonos neműek között történt. Mondjuk ha figyelembe vesszük a dal mondanivalóját ez telejsen jogos és pont megfelel az elképzelésnek. Azért én javasoltam, hogy ha lehet, akkor változtassunk ezen. A második dal a Játszótéri nosztalgia volt és ezen már lényegesen többen lökdösődtek, amit nem nagyon tudam hova tenni, mivel ez egy igencsak tinglitangli nóta, úgyhogy tovább öszönöztem a népet az ellenkező nem felé fordulásra, mert megértem, hogy jó dolog a pogó, hiszen ez az egyetlen táncforma, melyben a fiúk úgy táncolhatnak egymással, hogy közben nem tűnnek buziknak, de akkoris van az életben még számtalan dolog, amit érdemes kipróbálni. Kicsit tartottam a követekzeő daltól, hogy nem fog működni a dolog, de a Pankráció mégiscsak meghozta a várt eredményt és a közönség csak ráérzett a társastánc műfajára. Komolyan mondom, jobbak vagyunk, mint a Madarak házibuli zenekar, akiket még soha nem láttam, de úgy képzelem, hogy biztos jók. Innestül telejesen zökkenőmentesen zajlott a koncert, majd a következő érdekesség a Dallasnál ért. Itt volt a legnagyobb a tánc. Aztán a Szomolyán a közönséggel nem volt annyira tökéletes az összhang, úgyhogy a lezárás kicsit döcögősre sikeredett, de ez pont belefér. A koncert után megkérdeztem pár embert, hogy hallották-e milyen tisztán énekeltem, de azt mondták, hogy nem. A Pitbull alatt az Animal Planeten egy nagyon érdekes természetfilm ment, melyben egy nőstény oroszlán nevelgetett egy gazellát egészen addig, míg jött egy hím és elharapta a torkát. Sírtam.
Másnap este enyhén fáradtan mentem a Kultiplexbe ahol tízkor kezdett a Tizenhét. A hely a remek PR-nak köszönhetően tömve volt, engem meg evett a sárga irigység. Előszöris arra gondoltam, hogy hogy vertem a seggem a földhöz a tegnapi harminc fő miatt, most meg egy ilyet kapok a pofámba, majd azzal nyugtattam magam, hogy bizonyára az Another Day miatt volt ez az óriási tumultus (ami ugyanúgy meglepő), hiszen az augusztus 31-i Tiznehét kontra KOC koncerten igencsak elenyésző volt a megjelentek száma. Aztán persze kiderült, hogy a pórnép nagyja azt hitte, hogy PASO is lesz, holott a masszív tudja, hogy a PASO Sound System az csak a szelektorkodást jelenti.
Ápropó! Tomával karöltve február másodikán ünnepeljük 30. születésnapunkat. Ráadásul a KOC is 15 éves, úgyhogy lesz egy születésnapi hepaj a Blues Alleyben, ahol fellép a Masszív is.
A Tizenhét mindenesetre fergetegesen jó koncertet adott, bár a fúvósszekció létszáma egy fővel csökkent, akiből szintis lesz, csak még nem érkezett meg a KORG-ja. Márciusra nagy valószínűséggel már az új felállás lesz. A Rudeboy-t újfent nem adták le. Minő mázli, hogy ott voltam a születésnapi koncerten, és hallhattam. A koncert nagy előnye volt, hogy az o o sevenről megtudtam, hogy az a 007. Az Another Dayből vajmi keveset láttam csak. Igazából nem szeretem a tömeget, mert füllesztőek és mozdulni sem lehet.
A bárpultnál fel-fel hangzott egy egy sirám a Kulti bezárásaval kapcsoltban és kérdezték, hogy itt leszek-e mikor jönnek a markolók, hogy tucatnyi emberrel együtt mártírhalált haljak. Meg elhangzott a Settenkedős "ezzel a kultúrát adják el" mondat is. Szerintem azért egyrészt nem eszik ilyen forrón a kását, másrészt meg nem értem, hogy ha ilyen olcsó volt a telekár, akkor miért nem vette meg valaki anno? Miért kell hasonló okokból lebontani az Almássy teret is? Miért korlátozzák a Sziget működését? És miért nincsenek már bulik a Simonsban?
Véleményem szerint aki képtelen a városban élni az menjen kapálni, mert elképzelhetetlennek tartom, hogy az idősek Pesten nem hallanak nagyot és ezért nem szarnak az egészbe.
2008. január 26. - Budapest, Kultiplex
A január 25-i esttel kapcsolatban nincs túl sok mondanivalóm. Az elvárásoknak megfelelően a Rózsaszín Pitbull közönsége megcsappant és a kései kezdé a KOC-nál is a várt eredményt hozta. Sajnálatos módon a Kalambo kutyája elmaradt, az első zenekar meg a Sentex volt. Azért magunkat csak részletezem, mert megér egy misét.
De előtte még pár szót had engedjek meg magamnak. A Sentex egyegyszerű punk zenekar fiatalos lendülettel és többek közt a Nyolc óra munka feldolgozásával. Ebbe az egy számba hallgattunk bele Tomával, miután jobb belátásra bírtam egy tarhálót. Már ekkor láttam, hogy ezen az estén sem fog nagyot kaszálni a merchstand, node nem is ez a lényeg, hanem, hogy mindenki jól érezze magát kortól és nemtől függetlenül. A Sentex előtt a Spectrumon újra megnéztem a Föld tíz leghangosabb állatát, melynek első helyezettje a bőgőmajom, a maga 90 decibeljével, majd 11 óra előtt pár perccel beálltunk, hogy 9 szám erejéig megmozgassuk a népet. Én rögtön az elején fölhívtam a figyelmet, hogy ez most egy kicsit más lesz, mint az előző, illetve az utánunk jövő produkció, de azért hallgassák szeretettel, meg táncoljanak, lehetőleg párokba rendeződve. AZ első dalunk az István nagy kalandja volt, melyen két pár ki is alakult, bár a dolog szépséghibája, hogy ez azonos neműek között történt. Mondjuk ha figyelembe vesszük a dal mondanivalóját ez telejsen jogos és pont megfelel az elképzelésnek. Azért én javasoltam, hogy ha lehet, akkor változtassunk ezen. A második dal a Játszótéri nosztalgia volt és ezen már lényegesen többen lökdösődtek, amit nem nagyon tudam hova tenni, mivel ez egy igencsak tinglitangli nóta, úgyhogy tovább öszönöztem a népet az ellenkező nem felé fordulásra, mert megértem, hogy jó dolog a pogó, hiszen ez az egyetlen táncforma, melyben a fiúk úgy táncolhatnak egymással, hogy közben nem tűnnek buziknak, de akkoris van az életben még számtalan dolog, amit érdemes kipróbálni. Kicsit tartottam a követekzeő daltól, hogy nem fog működni a dolog, de a Pankráció mégiscsak meghozta a várt eredményt és a közönség csak ráérzett a társastánc műfajára. Komolyan mondom, jobbak vagyunk, mint a Madarak házibuli zenekar, akiket még soha nem láttam, de úgy képzelem, hogy biztos jók. Innestül telejesen zökkenőmentesen zajlott a koncert, majd a következő érdekesség a Dallasnál ért. Itt volt a legnagyobb a tánc. Aztán a Szomolyán a közönséggel nem volt annyira tökéletes az összhang, úgyhogy a lezárás kicsit döcögősre sikeredett, de ez pont belefér. A koncert után megkérdeztem pár embert, hogy hallották-e milyen tisztán énekeltem, de azt mondták, hogy nem. A Pitbull alatt az Animal Planeten egy nagyon érdekes természetfilm ment, melyben egy nőstény oroszlán nevelgetett egy gazellát egészen addig, míg jött egy hím és elharapta a torkát. Sírtam.
Másnap este enyhén fáradtan mentem a Kultiplexbe ahol tízkor kezdett a Tizenhét. A hely a remek PR-nak köszönhetően tömve volt, engem meg evett a sárga irigység. Előszöris arra gondoltam, hogy hogy vertem a seggem a földhöz a tegnapi harminc fő miatt, most meg egy ilyet kapok a pofámba, majd azzal nyugtattam magam, hogy bizonyára az Another Day miatt volt ez az óriási tumultus (ami ugyanúgy meglepő), hiszen az augusztus 31-i Tiznehét kontra KOC koncerten igencsak elenyésző volt a megjelentek száma. Aztán persze kiderült, hogy a pórnép nagyja azt hitte, hogy PASO is lesz, holott a masszív tudja, hogy a PASO Sound System az csak a szelektorkodást jelenti.
Ápropó! Tomával karöltve február másodikán ünnepeljük 30. születésnapunkat. Ráadásul a KOC is 15 éves, úgyhogy lesz egy születésnapi hepaj a Blues Alleyben, ahol fellép a Masszív is.
A Tizenhét mindenesetre fergetegesen jó koncertet adott, bár a fúvósszekció létszáma egy fővel csökkent, akiből szintis lesz, csak még nem érkezett meg a KORG-ja. Márciusra nagy valószínűséggel már az új felállás lesz. A Rudeboy-t újfent nem adták le. Minő mázli, hogy ott voltam a születésnapi koncerten, és hallhattam. A koncert nagy előnye volt, hogy az o o sevenről megtudtam, hogy az a 007. Az Another Dayből vajmi keveset láttam csak. Igazából nem szeretem a tömeget, mert füllesztőek és mozdulni sem lehet.
A bárpultnál fel-fel hangzott egy egy sirám a Kulti bezárásaval kapcsoltban és kérdezték, hogy itt leszek-e mikor jönnek a markolók, hogy tucatnyi emberrel együtt mártírhalált haljak. Meg elhangzott a Settenkedős "ezzel a kultúrát adják el" mondat is. Szerintem azért egyrészt nem eszik ilyen forrón a kását, másrészt meg nem értem, hogy ha ilyen olcsó volt a telekár, akkor miért nem vette meg valaki anno? Miért kell hasonló okokból lebontani az Almássy teret is? Miért korlátozzák a Sziget működését? És miért nincsenek már bulik a Simonsban?
Véleményem szerint aki képtelen a városban élni az menjen kapálni, mert elképzelhetetlennek tartom, hogy az idősek Pesten nem hallanak nagyot és ezért nem szarnak az egészbe.
