2008. április 25. - Könyvtárklub
A péntekre való tekintettel nem foglalkoztam a szombattal, így egy olyan koncertet látogattam meg, ahol az elhangzó számoknak jó, ha a felét ismertem. Boogie Mamma a Könyvtárklubban.
Fél kilenc magasságában érkeztem meg, épp a betervezett koncertkezdés időpontjára. A valós időpont úgy bő egy órával későbbre datálódott, ami több szempontból is érthetetlen dolog, hiszen véleményem szerint teljesen fölösleges várni egy órát a kezdéssel, csak hogy hátha jön valaki, hisz mégis ki érkezne egy órával a kezdés után. No mindegy. Spongyát rá. A BM mai kiegészítő eleme a Toldi volt, számomra teljesen érthetetlen okból, de jobban belegondolva, semmi kedvem nem támadt az újbóli elolvasásához. Már az sem rémlik igazán, hogy annak idején el kellett-e olvasni mindet. Azt meg pláne nem értem, hogy mi visz valakit a versolvasásra csak úgy, brahiból, mert a versek ha rövidek rövidek, ha meg hosszúak, akkor meg idegesítően hosszúak és egyik esetben sem úgy állok fel a végén, hogy hú basszus, ezt aztán de jól megírta. Hát én még arra sem veszem a fáradságot, hogy valamely kedvenc zenekarom szövegkönyvét csak úgy heccből, zenei aláfestés nélkül felcsapjam. Csak úgy meg meg se tanulnám. Erre az iskolában meg nem csak, hogy olvasásra köteleznek, de még azt is elvárják, hogy egyes műveket meg is tanuljon a szerencsétlen diák. Hát ennek meg pláne mi a fene értelme van, hiszen ez csak puszta magolás mindenfajta felfogás nélkül amiről, ugye, mindannyian tudjuk, hogy a lehető legrosszabb tanulási módszer. Arról nem is beszélve, hogy csak egyszer próbáltam értelmezni példának okáért a Walesi bárdok lényegi mondanivalóját és szavalásomnál őrült módjára nevettem fel, mikor a király már idegbeteg mivoltjáról ír a költő, mert nem hagyják aludni és a tanár erre leültetett, hogy én épp gúnyt űztem. No mindegy. A lényeg, hogy van aki ezért pénzt is kap, hogy magoltat. Felháborító. Persze lehet okoskodni, hogy kell az ilyen is mert így gyarapszik a szókincs, meg az általános műveltség része, csak arról az apróságról feldkezünk meg, hogy az általános azért általános, merthogy az általános iskolában tanultakból gazdálkodik, ami meg azért általános mert mindenhol ugyanazt tanítják. Ergo, ha nem lenne muszáj mindenhol megtanulni, akkor már nem is lenne az általános műveltség része. Na ugye.
Amikor épp nem szívószálból készült petrencés rúd volt a műsor tárgya, vagy hogy Toldi mennyire nagy ivó (Erre például tuti nem tértünk ki anno. Az a sztori, hogy a Miklós bemegy valami kocsmába italt rendelni 5 pintnyi mennyiségben, mely a lábjegyzet szerint 5*1,6 liter (láttam). Hát ez a Toldi tényleg nem szarozik.), akkor jöttek az új számok, meg néhány régi. A régit hagyjuk, az újakat meg nem értem. Van egy csomó legendásan jó ötlet, viszont van rengeteg másik, ami után bármely indie zenekar minden a tíz ujját megnyalná, csak épp a Boogie Mamma nem az. De tény, hogy a közönségük így még tovább fog növekedni. Nekem még szokni kell. Viszont a Verának az új számokban igencsak minimális a szerepe. Ez feltűnt.
A péntekre való tekintettel nem foglalkoztam a szombattal, így egy olyan koncertet látogattam meg, ahol az elhangzó számoknak jó, ha a felét ismertem. Boogie Mamma a Könyvtárklubban.
Fél kilenc magasságában érkeztem meg, épp a betervezett koncertkezdés időpontjára. A valós időpont úgy bő egy órával későbbre datálódott, ami több szempontból is érthetetlen dolog, hiszen véleményem szerint teljesen fölösleges várni egy órát a kezdéssel, csak hogy hátha jön valaki, hisz mégis ki érkezne egy órával a kezdés után. No mindegy. Spongyát rá. A BM mai kiegészítő eleme a Toldi volt, számomra teljesen érthetetlen okból, de jobban belegondolva, semmi kedvem nem támadt az újbóli elolvasásához. Már az sem rémlik igazán, hogy annak idején el kellett-e olvasni mindet. Azt meg pláne nem értem, hogy mi visz valakit a versolvasásra csak úgy, brahiból, mert a versek ha rövidek rövidek, ha meg hosszúak, akkor meg idegesítően hosszúak és egyik esetben sem úgy állok fel a végén, hogy hú basszus, ezt aztán de jól megírta. Hát én még arra sem veszem a fáradságot, hogy valamely kedvenc zenekarom szövegkönyvét csak úgy heccből, zenei aláfestés nélkül felcsapjam. Csak úgy meg meg se tanulnám. Erre az iskolában meg nem csak, hogy olvasásra köteleznek, de még azt is elvárják, hogy egyes műveket meg is tanuljon a szerencsétlen diák. Hát ennek meg pláne mi a fene értelme van, hiszen ez csak puszta magolás mindenfajta felfogás nélkül amiről, ugye, mindannyian tudjuk, hogy a lehető legrosszabb tanulási módszer. Arról nem is beszélve, hogy csak egyszer próbáltam értelmezni példának okáért a Walesi bárdok lényegi mondanivalóját és szavalásomnál őrült módjára nevettem fel, mikor a király már idegbeteg mivoltjáról ír a költő, mert nem hagyják aludni és a tanár erre leültetett, hogy én épp gúnyt űztem. No mindegy. A lényeg, hogy van aki ezért pénzt is kap, hogy magoltat. Felháborító. Persze lehet okoskodni, hogy kell az ilyen is mert így gyarapszik a szókincs, meg az általános műveltség része, csak arról az apróságról feldkezünk meg, hogy az általános azért általános, merthogy az általános iskolában tanultakból gazdálkodik, ami meg azért általános mert mindenhol ugyanazt tanítják. Ergo, ha nem lenne muszáj mindenhol megtanulni, akkor már nem is lenne az általános műveltség része. Na ugye.
Amikor épp nem szívószálból készült petrencés rúd volt a műsor tárgya, vagy hogy Toldi mennyire nagy ivó (Erre például tuti nem tértünk ki anno. Az a sztori, hogy a Miklós bemegy valami kocsmába italt rendelni 5 pintnyi mennyiségben, mely a lábjegyzet szerint 5*1,6 liter (láttam). Hát ez a Toldi tényleg nem szarozik.), akkor jöttek az új számok, meg néhány régi. A régit hagyjuk, az újakat meg nem értem. Van egy csomó legendásan jó ötlet, viszont van rengeteg másik, ami után bármely indie zenekar minden a tíz ujját megnyalná, csak épp a Boogie Mamma nem az. De tény, hogy a közönségük így még tovább fog növekedni. Nekem még szokni kell. Viszont a Verának az új számokban igencsak minimális a szerepe. Ez feltűnt.
