Hogy mik vannak?!

2008 június 26. - Budapest, Ártér Kultúrpark

Miután megtudtam, hogy D'Artagnant egy ágyúgolyó ölte meg biciklire pattantam, hogy kilátogassak a PASO SKa, Reggae Club sátortáboros találkozójára, mely júni 29-ig tart és a napijegy 1500 forintba fáj. Régen a tábor Nagy-Skaland néven futott, a névváltozás miértjéről beszéljen helyettem ez a link. Mivel a KOC vasárnap kettőtől Balatonfüreden játszik a mólón, és mi a 7.55-ös vonattal  megyünk le, úgy gondoltam idén nem viszek sátrat. Egyszer már úgyis kibekkeltem a dolgot egy kanapén, meg amúgyis kerékpár=szabadság. Ám legnagyobb sajnálatomra a szürkület beköszöntével kiderült, hogy a hátsó lámpám nem váltja be a  hozzá fűzött reményeket, így kvázi elkerülhetetlenné vált a hajnalig tartó kinnmaradásom. Volt mondjuk egy megingás.

A körülményeknek megfelelően fél tízkor érkeztem meg a Run to the Sun-ra. A programfüzet szerint ők negyed hétkor kezdtek, így egyértelműen kijelenthetem, hogy jelentős csúszás volt. Kikértem egy korsó sört, rágyújtottam egy szál cigire és eme két dolog amint vegyülni kezdett a délben elfogyasztott jól megerőspistáztatott zöldbablevessel, olyan lökést adott a gyomromnak, hogy éreztem baj lesz, így átdiszlokáltam a tábori WC-khez, ahol nem volt papír, de a Streetstones mindig segít ha baj van, így megtörténhetett a második csípés is. A 320 forintos sörrel kapcsolatban innestül kezdve értelemszerűen enyhe fenntartásaim voltak, mást meg nem mertem,annak ellenére, hogy mint megtudtam az alkohol és a cigi a két legkiválóbb szúnyogirtó-szer. Így telt el pár óra, mely során a csónakházon kívülről meghallgathattam a Kettő-Kettőt, valamint a Kingston Cruisers első felét. Igen, jól olvastad. A csónakházon kívülről, merthogy idén a szerevezőbrigád már nem próbálkozott meg a nagyszínpados sátras megoldással, helyette a fesztivált a csónakházra és környékére sűrítette meglehetősen hangulatosan, így a csónakház lett a koncertterem, ahol a falakról csöpög az izzadtság, és a szájánál körívben épültek fel a különféle standok. Nekem nagyon tetszett. Pont mint a Kingston Cruisers fúvós szekciója, akik láthatóan rendkívül élvezték a produkciót és vígan táncoltak azon  a kis terülten, ami a számukra fenntartatott. Az énekeslányról ugyanezt már nem tudom elmondani. Nekem a túlmozgása nem volt hiteles, itt-ott igazából le se tudtam követni mit csinál. Állítólag ő ilyen meg már így is visszafogja magát, de nekem kellemetlen volt, ez van. A hangjára nincs, nem is lehet panaszom.

Őket követte a PASO, akik a Kuki Mukival kezdtek, amit már nem is tudom mióta nem játszottak. Már ezért érdemes volt eljönni, de ezenfelül még számos régi/ismeretlen/új dal is felcsendült, szóval tényleg különlegességet kapott a maroknyi megjelent.  Ráadásul a Krsa sem ugrált. Bent is ragadtam rajtuk és a nagy melegre való tekintettel fröccsözésbe keztem, aminek a nagy meleg miatt hamar meg is lett a hatása. A Skattilán jöttem el róluk, mert továbbra is megrémít a neve, viszont nem is tudtam, hogy klezmer elemek is vannak benne. A koncert végére a lányok legnagyobb örömére Krsa  zakója alól lekerült a fekete inge, de a bekecs hiánya miatt nem lett belőle Michael Knight.

A kinti hideg megcsapott, de közelsem rakott rendbe. A Budapest Riddimből alig láttam valamit, a Láma Dalairól pedig egy az egyben lemaradtam a separéban folytatott beszélgetés, majd elalvás okán. A hely fedettségéből adódóan sikeresen átvészeltem az immár rendszeresnek mondható éjjeli nyári záport, majd a felkelő nap első sugaraira ébredtem. Ekkor vettem észre, hogy baromira fázom. Első próbálkozásként hát felvackoltam magam a színpadra kipipálva ezzel az idei színpadon alvást, majd mivel ezzel sem voltam megelégedve dülöngéltem kicsit a Sound Sistaz pakolására, amit bizonyára nagyon élveztek, mert rajtam kívül mindenki aludt volna már. Ezen gondolatom akkor vált megalapozottá mikor elindultam,  hogy kikössem a biciklim, ugyanis a zene azonmód elhallgatott.

Ma a BKV szolgáltatásait fogom igénybe venni.