2008. július 9. - 13. Tokaj-Rakamaz, Hegyalja fesztivál
Három órás vonatút után, mely során Andival a tökélyre fejlesztettük a kő-papír-olló teniszt, hogy majd a bevezetésre kerüljő Hegyalja Open keretében jól megszedjük magunkat, úgy dél tájban megérkeztünk az állomásra és az első helyi erőt elengedve egy Kispolskiba pattantunk, amiben nem volt anyósülés. Legszebb gyermekéveimre gondolva bepaszíroztam magam a vezetői ülés mögé és potom 600 forintért igazi nosztalgia-hangulatban tettem meg a röpke két és fél kilómétert. Időt ezzel nem nyertünk.
A fesztivál előtti napokban eredményesen licitáltam a TeszVesz-en egy jegyre, így 500 forintot spórolva abban a tudatban érkeztem a pénztárakhoz, hogy a könnyen átvehető Artistos pass mellé Andit is meglephetem egy VIP jeggyel és akkor majd oda szarhatunk, ahova nem szégyellünk, ám hamar rá kellett döbbennem, hogy egyáltalán nem fenékig tejfel az élet. Miután én ripsz-ropsz magamra aggadtam a karszalagot még egy olyan röpke két órás sorbanállás következett a tűző napon. Az idő elütésében a VOLT-ról mentett törköly hálás segítőnek bizonyult. Ekkorra már teljesen lemondtunk a felsőbbrendűségi késztetésünkről és Andi miután megkapta a karszalagját egy egyszerű fesztivállátogatóként közelítette meg a biztonsági szolgálatot, én pedig türelmesen megvártam a kemping területén, amíg átnézik a felszerelését. Engem természetesen szó nélkül átengedtek. Sátrunkat a civil övezet területén kívántuk felépíteni, és hogy a jószomszédi viszony semmiképp se szenvedjen csorbát még cölöpöket is osztogattam. A sátor kuplerájosítása után elindultunk a városba pénzfelvétel céljából, valamint hogy a helyi Coopban megvegyük az ásványvizünk. Ezután irány a Borostyán feletti pincészet, ahol a tavalyinak megfelelő 900 forintos áron megvehettem a két liter hárslevelűnket. Elfogyasztani viszont csak kint lehetett, mert bent feláras a dolog. Ez egy kicsit felháborított, mert tavaly egy csomó embert csaltam hozzájuk a Borostyánból és azt hittem ezért járni fog egy kis kiváltság. Aztán kiderült, hogy a kettő egy cég. A Tóth borozó melletti hely idén ki sem nyitott. Ez elkeserített egy kicsit. A kinti szürcsölgetés során tavalyi ismerősökbe botlottunk és az időt a társaságukban ütöttük el. Az esti koncertek egy az egyben kimaradtak. A nulladik mégiscsak a pihenőnap. Igaz, hogy kamionok elleni demostrációban nem vettem részt, de azt hiszem nem ezen bukik el a környezet-tudasság.
Első nap reggelén Andi panaszkodott, hogy valami szar van a háta közepén a sátor alatt, vasárnap kiderült, hogy valóban trágya volt. Olyan fél nyolc környékén álltunk be a zuhanyzóra váró sorok egyikébe. Ekkor az egyik női zuhanyzó már nem működött, a fiúk kettőt használtak így én hamar sorra kerültem. Mikor Andi előtt már csak öten voltak, érkezett az impulzus, hogy fél órára el fogják zárni a vizet. A tapasztalatom azt diktálta, hogy nem eszik olyan forrón a kását, úgyhogy egy tusolás még simán beleférhet, mivel egyrészt az el fogják zárni elég tág fogalom, másrészt még akkoris kitart a bojler. Igazam lett. Olyan tíz óra magasságában indultunk ki a városba. Reggelire lángost ettünk, majd megnéztük a piacteret és a helyi színházat, ami még nincs kész viszont nagyon szép. Ráadásul egy itteni kisboltban még szikvízet is találtam, úgyhogy innentől egy üveg szódásszifonnal flangáltam, amiről nem tudom, hogy ezen a napon hogy sikerült bejuttatnom. Lényeg, hogy sokkal menőbbek voltunk, mint bárki más. Olyan három óra tájban ettünk a templom melletti étteremben paprikás krumplit 550 forintért, ami rendkívül tartalmas volt, miközben andalító dallamokat ütött meg a helyi sekrestyés. Egész egyszerűen imádom ezt a fazont a tört ritmusaival meg a direkt félrenyúlsáaival, mert ilyen játékot ilyen hitelesen több éven keresztül csak szándékosan lehet elkövetni. Az este megnéztük a Belgát, valamint Barabás Lőrinc és Ganxta Zoli végét. Más koncertre nem emlékszem, viszont a Zöldsátornál volt egy 15 éves forma gyerek, aki folyamatosan lefejelte a fesztiváltérképet. Igazán szórakoztató volt. Az már kevésbé amikor egy nála hatszor nagyobb fiatalember, hogy imponáljon a csajának, taszajtott rajta egy nagyot. Miután itt már nem volt semmi látnivaló megnéztünk a mentőknél egy leégett sátrat, de innen elhajtottak, hogy nincs itt semmi látnivaló, pedig igenis hogy volt. Másnap tudtam meg, hogy egy lány meg egy fiú bennégett.
A második nap reggel tönkrevágtuk a gyomrunkat valami zsíroskenyér utánzattal. Meglepő módon a helyiek nagyon rá vannak kattanva a kígyóuborkára és még a lila hagyma helyett is azt használnának, pedig úgy szart sem ér. Így délig laza szieszta következett a korábban már említett színháznál. A szökökutat elfoglalta pár hippi, akiket aztán egy a semmiből előtűnő helyi lakos zavart el, hogy nem szabad a fűre ülni. Mi rögvest a férfi nyomába eredtünk, hogy mégis ki az, de a főtér előtt nem sokkal egy saroknál elvesztettük, de ha már ott voltunk akkor betértünk a bejáratott étterembe. Ebédünk ezen a napon egy rántott hús volt sült krumplival 880-ért illetve mézes csirke tésztasalátával 770-ért. A mézt nem ismertem fel meg a két kis csirkeszárny kevés is volt, viszont a tésztasaláta valami isteni, de magában sajnos nem lehet kapni, de majd erről a harmadik nap szólok újra. Itt tudtam meg, hogy tegnap egy ember meg is halt. Azt hittem, hogy az egyik bennégett fél. A bor-szóda project tovább folytatódott, majd este csatlakoztak hozzánk a frissen érkezett Csabiék. Csabiról teljesen váratlanul kiderült, hogy nincs jegye és nekem meg akadt rajta a szivem így gondoltam egy nagyot, hogy majd bejuttatom. Mivel a hatalmam van beviszlek ötlet nem vált be, így a a kerítésemeléssel próbálkoztam. Csak reggel rakták ki. A szódával és a borral könnyebb dolgom volt, mivel a biztonsági őrség egyik képviselőjével közöltem, hogy az egy esti koncerten lesz színpadi kellék. Megértőnek bizonyult. Közben eszembe jutott, hogy első nap egy akkor fellépő zenekar sofőrje segítségével juttattam be a dolgaim. Az este belenéztem a Kispálba majd aludtam kicsit, hogy teljesen friss legyek a Yellow Spots éjjeli szeánszára, ahova Ferencet eleinte nem akarták beengedni, mert pass problémái adódtak, de aztán ez megoldódott a zenekar legnagyobb riadalmára. Ferenc ugyanis ezúttal szörnyen részeg volt, és erre Tomika a zentai kapcsolat többször fel is hívta a figyelmet. Az itt-ott foghíjas, ám így is nagyszámú közönség az elvárásoknak megfelelően imádta a produkciójukat. Kivéve azt a lányt, akinek ezen a napon volt a születésnapja, de ezt nem mondták be. Ő végig mérgesen nézett. Este kiderült, hogy a sátras emberek élnek.
Harmadik nap reggelire kipróbáltuk az 550 forintos sültkolbászt energiaitallal, ami olyan botrányosan rossz volt, hogy kis híján elhánytam magam, úgyhogy oda is adtam egy hiénának a felét. Az ebéd a korábban már említett rántott hús volt és én még akartam egy bónusz salátát, de mivel nem lehetett így ettem még egy adag csirkét is. Itt szembesítettem a tegnapi ebédlőtársunk a tényekkel a sátoros esetet illetően, de ő megnyugtatott hogy igenis vannak halottjai a fesztiválnak. Egy ember belefulladt a Tiszába egy pedig halálra itta magát. Amúgy a Tisza átúszása 3000 forintos büntetést von maga után. Az esti koncertek újfent kimaradtak. Ez nagyban köszönhető annak a pálinkának ami a semmiből került elő, de elég ütős volt ahhoz, hogy én növényekkel kezdjek el beszélni arról, hogy nem vagyok ám olyan rosszul. Szó szerint.
A vasárnapi hazaút során egy gyorsvonatot választottam, mely Miskolcról indult. Addig személy vonattal haladtunk és 5 óra alatt haza is értünk. A Hegyalja Open végül nem került megrendezésre mert akinek csak bemutatójátékot mutattunk az eleinte hangosan nevetett, majd bealudt. Mindenesetre megcsinálom flash játékba és talán még a kmk-ra is kikerülök.
A beszámoló a http://konyv.paradicsom.info-n is olvasható egyéb más érdekességekkel egyetemben.
