2013. január 12. - Ostrava (Csehország), Barrák Music Club
Körülbelül hajnali négy körül értünk vissza a szállásra még Losoncon. Terv szerint nyolckor volt az ébresztő, ebből aztán kilenc lett, de legalább délig nem indultunk el. Én persze már nyolckor ébren voltam, mert a módosításokról senki nem tájékoztatott. Kellett nekem korán lefeküdni.
Miután a Laci megreggeliztetett a Karcsi feltette a kérdést, hogy kell-e ma vezetnie. Mondtam, hogy nem, úgyhogy fel is ment a Szaszáékhoz inni, akik arra hivatkozva rúgtak be a délelőtt, hogy csak úgy eléjük került egy üveg rum, meg bor, meg sör meg még nem tudom mi. Mindenesetre én nem hittem nekik.
Miután az Osziéknál összeszedtem az Orsiékat, meg az Ereszéket is sikerült lerángatni megkezdődött a 300 kilométeres etap lényegesen több megállással, mint amennyit a Schleki szeretett volna, akit érthető okokból megviselt az előző napi rendőr konfliktus. Hasonlóan én sem fogadtam kitörő lelkesedésből a Ricsiből kifakadó buzis vicceket.
Az útról nem nagyon lehet mit írni igazából. A GPS csak egyszer vitt olyan irányba, amerre nem kellett volna mennem és utána folyamatosan elkezdett újratervezni, mintha én rontottam volna el. Aztán átmentünk a kis Tátrán, ami meseszép volt és a havas erdőhöz tökéletesen passzolt a rocksteady. Anikót öröm volt vezetni a szerpentineken, a Schleki csinált is pár utivideot. Ostravába valamikor sötétedés után érkeztünk meg, bepakoltuk a cuccot a liftbe és felmentünk a másodikra. A Budweiserek már vártak a hűtőben és a Schleki valami kakaspörköltet emlegetett, de csak kínait kaptunk végül. A márkás sör helyett jobban esett volna valami helyi lőre, mert az itthon is van. A hellyel két gond volt. Az egyik a 16 fizető vendég, amiről nem ők tehetnek és a kurva hideg, amiről viszont igen. Azt valaki igazán elmagyarázhatná, hogy a szagelszívó az miért fújja a hideg levegőt. Rajtunk kívül a lengyel The Thinners zenekar lépett föl, akire a Schleki azt mondta, hogy elég favágó a dob, mire én egyből rávágtam, hogy mert egy antifa zenekarról van szó. Erről eszembe is jutott, hogy az út nagy részén amellett, hogy Szasza átalakult GPS-szé és olyanokat mondott, hogy "a következő emelkedőn menjen fel" még azon gondolkodtam, hogy ha ez egy antifa rendezvény, akkor lehet csak meg kellett volna venni a TESCO-ban a láncfűrészt. A zenekar egyébként kétes érzéseket váltott ki belőem, de ennek a fő oka a saját magam visszafogottsága. Lehet nekem is kellett volna aludnom, mint Eresznek az egyik padon. Szóval a klasszikus dob-gitár-basszusgitár felálláshoz csatlakozott egy hegedűs lány, ami elég különleges atitűdöt adott a produkciónak, de ettől függetlenül azt mérhetetlenül sajnáltam, hogy a basszer ugyanazt játszotta mint a gitáros. És azt, hogy levette a pólóját egyáltalán nem értettem, mert az Orsi konkrétan vacogott, és a gyerek se volt szétvarrva. Rajtuk páran álltak, de a többség ült.
Aztán Ferenc meg a Karcsi nyomott valam jazz standardet, amit Ferencz jól szétcsapott a Dianával és mind a 16 ember odacsődült a színpad elé, és onnan a Spots alatt se tágítottak... Amúgy ez egy nagyon nagy hely volt, és állítólag az előző nap meg is telt. Ez volt az első olyan koncert, amiben Ferencz és a Szasza duettet énekelt, pedig ezt már a Schleki többször fölvetette, hogy kéne, csak sose volt rá alkalom. Az nagyon jól sikerült. Meg a végén is a Hallelujah, amiben a Karcsi zongorázott, a Ricsi meg gitáron kisért.
Egyébként még koncert előtt a Karcsival volt egy élénk vitánk, hogy mit nevezünk művészetnek, de igazából már nem emlékszem, hogy neki mi volt az álláspontja, csak hogy mi nagyon intellektuelek vagyunk.
A koncert eltelt, volt fotózkodás, aztán indultunk a szállásra a szakadó hóban. Megálltunk útközben egy benzinkúton, vettem söröket, megnyitottunk egy Tátra teát az erősebbikből, így érkeztünk meg az Ostravától 25 km-re lévő faluba egy házikóhoz, aminek volt egy kutyája, aki mindenkit összenyalt. Megint négykor feküdtünk le.
