2008. október 24. - Budapest, Kék Yuk
Az utóbbi időben láthatóan nagyot zuhant a koncertlátogatási indexem, ami nyilvánvalóan a világgazdasági válságnak tudható be, ennélfogva feltehetőleg ez a közeljövőben sem nagyon fog változni. Egy biztos. November 15-én a Vörös Yukban leszek, mivel a Csók és Könny, valamint az Aurora után újra színpadra lép a KOC. De most beszéljünk inkább a nem várt eseménnyel zárult III Dead Cat Night-ról.
A hagyományokhoz híven este hét után pár perccel betértem a helytől nem messze található kiskocsmába, ahol Aberrált már várt. Nyolc tizenötig megittam két sört, majd tettem egy kis kitérőt az éjjel-nappaliba, aholis vettem WC papírt, mert egyrészt az imént említett kocsmapartnerem panaszkodott, hogy gondok vannak a beleivel, másrészt meg mert már beleszaladtam nemegyszer abba, hogy egyes szórakozóhelyek híjján vannak a papírnak és most valamiért én sem készültem a megefelőképp.
Ennek következtében mikor megérkeztem a The Vaporizers már javában játszott és én egyből azon kezdtem tanakodni, hogy mi az istent is keresnek ezek itt. Az est végére ez úgy módosult, hogy én mit keresek itt, de ez már annyira nem tartozik a tárgyhoz. Lehet ez az egy hónap kihagyás pont elég volt ahhoz, hogy elegem legyen a koncertekből, de akkor meg veszélybe kerül a blog és azt senki nem akarja.
Kilenc órakor lépett a színpadra a Yellow Spots, akiknek nem lenne szabad többet fellépniük a Vörös Yukban, mert azt már kinőtték. A Kék még ideális, bár értetlenül álltam a tény előtt, hogy mit keres a monitorok környékén egy ismeretlen tulajdonosi viszonyban lévő állvány illetőleg lábgép, zavarva a nyugodt táncot. Idővel eme két alkalmatosság eltűnt és így a zenekar leadhadta rendhagyó show-ját, melyen kizárólag a nemrégiben megjelent új hanglemez slágerei voltak hallhatóak legnagyobb örömömre, mert az Oké Májkült utálom. A koncert kezdete előtt Schleki 50 forintos darabáron beszerzett egy rakat művirágot, melynek kiosztása az erősen ittas Ferenc reszortja volt, aki az elvárásoknak eleget is tett. A koncert alatt a zenekar többször panaszkodott a nem megfelelő hangosítására, de szerintem ezzel nem volt semmi probléma és láthatóan a közönség nagy része is rendkívül jól érezte magát. Egyébként meglepő volt, hogy mennyi re sokan eljöttek a 2000 forintos belépő ellenére, de ha figyelembe vesszük, hogy másnap csak a Péterffy Bori került 1800-ba a Corvin tetőn, akkor máris nem horribilis a 2000, hiszen a Bori ráadásul még szar is.
A Yellow Spots után a Silver Shine következett, akiket eleinte a sarokban ülve hallgattam, majd arra a következtetésre jutottam, hogy ha már itt vagyok az lenne a mininum, ha megnézném a zenekarokat, úgyhogy előre türemkedtem merthogy nem láttam az új dobost, aki ült!!! A Szeszkor énekesével volt is emiat egy pitiáner összetűzésem, mivel szerinte ez nem olyan egetverő probléma. Szerintem sem lenne az, ha nem szoktam volna meg, hogy az SS dobosa áll. Persze egy-két hónap és már nem is fogok emlékezni, hogy ez valaha volt másképp is, úgyhogy nincs semmi gubanc. A zenekar rendben volt. Ekkor pillantottam meg, hogy a kanadai Creepshow mechstandján bizony 250 forint volt a kitűző darabja, úgyhogy szóltam is a srácoknak, hogy ez így kicsit sok lesz, merthogy a Dow Jones is zuhan, úgyhogy le is vitték 200-ra. Mindenesetre az kiderült, hogy a Németországban gyártott jelvények előállítási költsége 100 forint, ami felháborított. Úgyhogy le is ültem egy kanapéra.
Már javában játszott az osztrák Bloodsucking Zombies From Outer Space, mikoris fölébresztett valaki, hogy minden rendben van-e, mire én őrült módjára kirohantam a friss levegőre, de éreztem, hogy nagy a baj, így visszasomfordáltam a WC-re, ahol kivártam a sorom, majd a falnak dőlve befészkeltem magam az egyik felső öblítésűhöz és vártam a jobb létet, ami közel egy óra elteltével be is következett, úgyhogy míg átnyargaltam a következő kényelmes kanapéhoz, bepillantást nyertem a Creepshow műsorába, majd aludtam még egy keveset és a következő ébredésemkor már totálisan jól voltam, úgyhogy el is indulhattam haza, de előtte még megpróbáltam táncolni egy keveset, de nem nagyon ment. Azt hiszem kategorikusan kijelenthetem, hogy nem szeretem a psychobilly-t. Ezt így leírni azért igazán jó érzés, mert sokan azt se tudják, hogy mi az, de ebben nincs semmi meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy a Best és a Mónika Show újabban azzal riogat, hogy az emo után itt az új őrület, a gót, ami egyébként már ezer éve itt van.
