2008. november 21. Budapest, Gödör klub
A Szenvedélyek Napja alkalmából ingyen hallgathatta Copy Cont és a Freedom Fighters-t, valamint az Irie Maffiát aki akarta és befért. Mi befértünk. Persze ehhez az kellett, hogy már ott legyünk nyolcra.
Az első dolog ami szemet szúrt a 18 év alattiak nagy számú megjelenése a bejáratnál. A fogyasztást nagyjából a vodka, illetve a dobozos sör határozta meg előre jelezve, hogy a ma este sem lesz egyeseknek hányástól mentes. Mivel Andinak fájt a foga, amire gyógyszert szed így az este folyamán teljesen nélkülözte az alkoholtartalmú italfogyasztást és én szolidaritásból hasonlóan absztinens voltam, melynek a legnagyobb előnye, hogy még annyira sem voltam másnapos a következő reggel, mint egyébként. A hátulütője a dolognak, hogy az ásványvíz sokkal könnyebben csúszik, mint a sör így az ember gyakrabban szomjas. Hosszú távon tehát egyáltalán nem éri meg a dolog, hacsak nem tanusítunk egy minimális önmegtartóztatást. Én nem akartam a gatyámat is vízre költeni, így a második üvegnél le is álltam. A spórolás eredményeként másnap lehetőségünk nyílt megnézni a Quantum csendjét a MOM parkban, ami eléggé megosztott. Abból a szempontból kifejezetten tetszett, hogy ott kezdődik, ahol a Casino Royale befejeződött és még maga az alapsztori is James Bondhoz méltó, viszont az egyik Bond lány viselkedése (amelyik a Sophie Marceaura hasonlít) kifejezetten felháborított. Mert milyen dolog már, hogy a szeretője bérgyilkost küld rá, és miután ezt a hölgy túléli odamegy a fickóhoz és a szemére veti, hogy hogy tehetett ilyet? Hát milyen picsa viselkedés már ez? Nem! Egyszerűen nem tudom túltenni magam ezen és még az sem segít, hogy vasárnap leadták az eredeti fekete-fehér Casino Royale-t az MGM-en, amiben amellett hogy a megszokottan szar volt a szinkron (Miért 8 béna szinkronszínésszel nyomják le az összes filmet, miért nem adják inkább felirattal?), még nem átallottak Bondot nem egyszer Jimmynek szólítani. A másik problémám az új Bonddal, hogy ez is szinkronos volt, holott úgy ültünk be rá, hogy feliratos lesz, persze lehet, hogy csak benéztük. Viszont a bolív tábornok magyar hangja újfent elkeserített. A hangot az a fószer adta, aki az überunalmas Nyomozóban a feleség szeretőjét alakította. Ezt a vén faszt közvetlenül ezelőtt a magyar ótvar Comedy Centralban láttam meg a feledhető lista élén tanyázó Magyarok a Holdon címre hallgató produkcióban. A figuráról azt kell tudni, hogy ő lehetne a magyar Steven Seagal, mert még Chuck Norris is nagyobb színészi kvalitással bír. Efelől csak azoknak maradhat kétségük, akik nem látták a múlt heti Walkert, melyben Norris kiváló komikusságáról tett tanúbizonyságot. Persze a térdemet nem csapkodtam a nevetéstől, de feltehetőleg Chucknak nem is volt ez célja, ő inkább az emberibb oldalát akarta megmutatni a tisztelt nézőnek, szemben Litkai Gergellyel, akinek a nevével fut ez a humorbombának tartott szenny. Persze mit várjon az ember a Buhera Mátrix alkotójától, nem igaz?
Fél kilenctől a keverő pult előtti részt birtokba vette pár önjelölt dobos és fél órán keresztül ugyanazt a monoton ütemet hallgathattam. Szegény busmanok már rég főbe lőtték volna magukat, ha minden este ez szólna náluk és lennének annyira civilizáltak, hogy ismerik a lőfegyvereket és azok használatát. Koncertjüknek pontban kilenckor a színpadon felhangzó lábdob ütemei vetettek véget és kezdett a Freedom Fighters, ami szerintem egy egészen ötlettelen név, legfőképpen azért mert tudom mit jelent. Ezzel szemben teszemazt a Bridge to Solace kifejezetten menő. Mindenesetre Legoman alaposan felspanolta a népet, mire megérkezett az ISTEN. Copy Con előadását úgy egy óra elteltével untam meg, mely során részesei lehettünk egy leánykérésnek is. Kihasználva, hogy a koncert alatt az emberek többsége a tánctéren küzd, így le tudtunk ülni a bárpult előtti teljes rejtély övezte lezárt asztal mellé, ahonnan az idők folyamán egyre több széket loptak ki a megfáradt látogatók. Ezt megelégelve a biztonsági őrség egy tagja megszüntette a karantént, mely után pár lelkes halandó egyből beette magát az asztal mögé. Meglepve tapasztaltam, hogy nem kezdtek el recskázni, hogy micsoda VIP-k is ők. Bevallom az irigység beszél most belőlem, mert hiába kérleltem az Andit, hogy legalább a sarokhoz üljünk oda ő hajthatatlan volt. Ekkortájt lett vége Copy Connak és az utolsó okádás után a fiatalok nagy része a ruhatárhoz, majd a kijárathoz tódult teret engedve az idősebb kint álló tömegnek. Ekkortájt tört be a bejárat üvegajtaja a nagy tömegnyomor hatására. METÁL! Miközben arról értekeztünk, hogy vajon a szórakozás mámorában a fiúk akarják megbaszni/szopatni a lányokat vagy épp fordítva, a lányok azok akik vágynak a baszásra/szopásra egy érdekes beszédfoszlányt csíphettünk el, mikoris egy láthatóan magát megdugatni akaró picsa arról beszélt kiszemeltjének, hogy a fiúk mind csak dugni akarnak. Hát mi ez, ha nem felhívás keringőre? A dolognak nem lett folytatása mivel időközben befutott a srác korábban beismert barátnője.
És ekkor kezdődött az Irie Maffia, mely alatt akinek még nem jutott elég a tapiból most végre kielégülhetett. Ebben nagy segítséget nyújtott a vörös rucis ribi, aki miután végiglejtett pár fiatal kezén kitáncolt pihegni, majd ismételten lecsapott áldozataira. Az IM-től hallhattunk az új lemezről egy számot, ami alapján nem venném meg, az utolsó számot meg inkább nem vártuk meg, hanem elmentünk a ruhatárhoz, ezáltal kijátszva a később érkező tumultust és irány haza.
