2009. január 29. - Budapest, After Music
A 2009-es év legnagyobb vicce lehetne ebből, ha meg lenne az előzménye.
Az After Musicba csak azért keveredtem le, mert hívtak. Sőt. ez túlmutat egyszerű híváson, egyenesen fel kellett lépnünk. Persze ezt csak azért tartom ilyen fontosnak megemlíteni, mert azért voltak olyan kevesen rajtunk, mert nem voltunk eléggé beharangozva (persze), ugyanakkor ha figyelembe vesszük, hogy egészen Székesfehérvárról is eljöttek miattunk, akkor egyből más a leányzó fekvése. Nézzük a tényeket. Fél kilenckor kezdtünk kábé, a fúvósok abszolút hiányoztak, viszont a Robi néha remekül szintetizátorozott (lehet hangszert kéne váltania, csak akkor én megint mit csinálok a szólók alatt mert a léggitár gáz, a sörivás meg már unalmas), és egy alkalommal baromi vicces voltam, csak már fogalmam sincs, hogy mi lehetett a poén. Viszont három embernek a tízből kurvára tetszett amit csináltunk, de azt is becsülnöm kell, hogy a maradék hét nem ment ki. Becsülöm is. Ráadásul a Cuminak (Közérdek) még egy cd-t is sikerült eladnom és ígéretet tett, hogy feltétlten elhív minket Fehérvárra.
Bryan Adamsról annyit, hogy kurvára nem klubba való zenét játszik és ez elég durva. Ennek értelmében a tribute zenekara sem kifejezetten klubba való, így egészen kínosan éreztem magam, hogy kábé húsz embernek szólt a stadionzene. A zenekar egyébként precíz, de a színpaképet kicsit rombolja a szövegkönyv látványa.
