2009. március 22. - Budapest, Dürer kert

Gyurcsány Ferenc március 21-i bejelentésével az MSZP sikeresen elterelte az emberek figyelmét a mindennapi problémákról, arról, hogy EGÉSZ BUDAPESTEN SZARSZAG VAN.

Ez volt az első gondolatom, mikor levittem a szelektív hulladékot, majd elkísértem Andit a metrómegállóhoz, hogy aztán hamburgert és sült krumplit csináljak magamnak, majd az új erőre kapás után kitakarítsak, de a négy hamburgerrel olyan jól laktam, hogy nem lett a dologból semmi. Aztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy már 17 óra van, úgyhogy gyors tusolás és irány a Hősök tere, hogy egy héten belül másodszor is vegyüljek a hippikkel. 600 forintért kaptam fáklyát, meghallgattam pár beszédet - Köztük egy olyat, amiben az egyik főkolompos felsorolta, hogy ki mindenki támogatja a mozgalmat, és amikor az argentin vasúttársasághoz ért elnevette magát. Szerintem ez a pofátlanság netovábbja. Ha így áll a kérdéshez, hogy ha a világ másik végén lévő szervezet támogatása a számára komolytalan, akkor milyen alapon nyilvánít arról véleményt, hogy ki, mikor és hol állomásozzon. Igazam van, vagy igazam van? - és a fáklyagyújtás után aktív részévé váltam az erőszak-ellenesség jelképének. Nagyszerű érzés, mindenkinek csak ajánlani tudom.

A Hősök teréről átmeneteltem a Dürer-kerthez, ahol az este folyamán a Humanista Mozgalom által megszervezett after party volt 300 forintos belépőjegy áráért, és olyan nevek léptek fel, mint a kőszegi Shanti Ska Tones, akikről először itt írtam, vagy a Malacka és a tahó. Rajtuk kívül még fellépett a Ladánybene 27, az Another Day, a T-rex Riders és a Re-G is, de belőlük csak egy-egy számot láttam.

Hét óra negyvenre értem a Kerthez, ahol egy meglehetősen hosszú és folyamatosan növekvő sor fogadott, amiből többed magammal arra következtettünk, hogy bent mozdulni sem lehet. Ez nagyon nem volt így, mindenesetre húsz percnek el kellett telnie, mire eljutottam a ruhatárig.

Innen még fél óra és kezdett a Shanti Ska Tones, akiknél a dobos mondhatni megtáltosodott, hibátlan volt. Mondanám, ha nem derült volna ki időközben, hogy nem másodszor, hanem harmadszor látom őket, de ha valamit évente egyszer látok, akkor érthető, ha kicsit össze folynak a dolgok. Kész szerencse, hogy van internet. Mindenesetre kellemes benyomást tett rám a csapat, és sikeresen leküzdötték azt az akadályt is, hogy ők voltak a nyitó produkció. Ehhez nagy mértékben hozzájárult, hogy kifejezetten szerencsésen elég sok feldolgozással kombinálnak kezdve a nagy klasszikus ám általam lenézett Macskajaj betétdallal, át a Simon and Garfunkel féle Mrs Robinson-on, eljutva a Pancsoló kislányig, ami maga volt számomra a katarzis. Ez leginkább azért vicces, mert két és fél éve ez tetszett a legkevésbé. A fúvós fiúk, hogyha épp nem fújnak, bátran vokáloznak, viszont amelyikük ezt sem teszi, az elég unott fejet tud olykor vágni. A gitárosok megint nem tettek ki magukért, ráadásul a koncert kezdetén a fejeket végig nézve olyan érzésem volt, mintha mindenki náthás lenne, de lehet, hogy csak be voltak szíva. Az énekeslány viszont tökéletesen lefedte a színpadot. A szintis munkásságát sajnos nem tudom kiértékelni, mivel a keverő ezt nem tekintette hangszernek. A félházas közönség meglepő módon láthatóan kifejezetten élvezte a produkciót, annak ellenére, hogy nagy részük, csak a Békejel miatt jött el, amúgy egyáltalán nem kimondott ska arcok.

Másodikként a Malacka és a tahó lépett fel rengeteg sztárvendéggel, többek közt egy hegedűs lánnyal és Szabival a Re-G-ből, akik állandó tagnak tűnnek, valamint vendégénekként Ferencz Kinga is tiszteletét tette egy szám erejéig. Az új énekeslány számomra beérett, pont annyit mozog, amennyit kell, megszoktam, elfogadtam, ennyi.

A maradék négy zenekarról inkább nem írok semmit, mert egyáltalán nem vagyok mérvadó, inkább elmesélek helyette egy viccet:

A nyuszika épp sétál az erdőben, mikor találkozik a magában vihogó medvével. Meg is kérdi:
- Min somolyogsz medve koma?
- Brumm. Tudok egy nagyon jó viccet. Höhö. - mondja amaz a hasát fogva.
- Meséld már el nekem is, hadd nevessek én is!
- Hát jó. Mit mond az egyik Ifjú Humanista a másiknak, mikor a Hősök terén igyekszik fáklyájával a részesévé válni az erőszakmentesség jelének az orkán erejű szél közepette?
- Mi az a Hősök tere?
- Az most mindegy.
- Ja jó. Akkor... Nem tudom.
- Ne égessél már. Muhaha.
- Hát medve, ez nagyon szar. - azzal továbbment. Pontosabban ugrált, mivel a nyúl nem tud menni, csak ugrálni, úgyhogy már maga a tény, hogy sétál is egy vicc.

A végére három érdekesség:
1. Volt lent három gyerek görkorcsolyával, nagyon idegesítettek.
2. A női WC-ben a hányáshoz állnak sorba a lányok.
3. De van aki ezt elintézi a folyosón.