Hogy mik vannak?!

2009. október 9. - Budapest, Bem Mozi

Mint az előző posztból már sejthető volt, két év kihagyás után ismét ellátogattam a Bembe. Mentségemre legyen mondva, hogy a hely már ugye azóta bezárt (bár aztán meg kinyitott), valamint a Korruptivity zseniális megalkotójának meghívására egyszerűen vétek nemmet mondani.
A kezdés kilencre volt megbeszélve, úgyhogy a zenekar tagjait nyolcra rendeltem a helyre. Én hatra mentem a Volga Rakéta próbaterméhez, hogy elhozzuk a fellépéshez szükséges alapokat. Itt egy félreértésből adódóan kiderült, hogy kellett volna hoznom basszusládát, de egy gyors telefon, és máris használhattuk a Hisztéria ládáját, ami kimondottan nagy öröm volt a számomra, mert ennél könnyebb dobozzal én még soha nem találkoztam. Fél hétre értünk a vágóhídhoz, úgyhogy felhívtam a Jasont, akivel hétre beszéltem meg a találkozót, hogy a dobhoz a cserecuccot az itteni terméből magához tudja venni. A telefonból egyből kiderült, hogy ha nem teszek valamit, jelentős csúszni fog a terv, mivel ekkor még Nagyiccén várt a buszára, úgyhogy a Vágóhídról elmentünk az Örsre, majd vissza, így nyolc előtt sikerült is bepakolni a moziba. Időközben kiderült, hogy a koncert csak az éppen aktuálisan vetített film után kezdődhet, így Gyula nyitóbeszéde után komótosan megkezdtük a hangosítás összeállítását. Ekkor derült ki, hogy a basszusláda tápkábele a próbateremben maradt. Szerencsére a hiba kiküszöbölhető egy számítógép kábellel és mivel a Volga Rakéta énekese igen közel lakik, így egy gyors fuvarral ezt a problémát is megoldottuk. Amíg mi kocsikáztunk az időközben megérkezett zenekar szépen beállt. Ekkor derült ki, hogy lemerültek a szintim elemei, de szerencsére a VR-nél volt adapter.

Láthatóan semmi nem gátolhatta meg, hogy végre belekezdjünk a koncertbe. Úgy három-négy szám után egy kisebb társaság elhagyta a helyiséget, majd a fluktuáció tovább folytatódott, úgyhogy fel is merült bennem a befejezés lehetősége, mivel mégiscsak pofátlanságnak tartottam, hogy szegény Volga Rakéta cuccán játszunk és mire ők jönnek már egy potenciális néző sem marad, ám a zenekar és a megmaradt közönség néhány tagjának lelkesedése egyszerűen meggátolt abban, hogy az utolsó utáni utolsó szám valóban az utolsó legyen. De azután csak abbahagytuk és gyors átszerelés után kezdhetett is a VR, akiknek láthatóan sokkal jobban feküdt ez a családi klubkoncert, mint nekünk, ráadásul a közönség lelkesedése sem hagyott alább, sőt. Persze magunkat én értelemszerűen nem láthattam kívülről, de a dicséret, és Gyula köszönetnyilvánítással egybekötött örömujjongása biztosított róla, hogy egyáltalán nem voltunk szörnyűek mi sem.

Fél 12 körül lett vége a koncertnek és miután gyorsan bepakoltunk Jolánba Csáppal átmentünk a Vörös Yukhoz, ahol másnap a Hisztériával lép fel és a megbeszélteknek megfelelően, majd akkor végzik el a hazaszállítást. Jason cserecucca nálam maradt, hiszen október 17-én Sopronban lépünk fel az Experience klubban a Fit Fattel valamint a Yellow spotscal és oda úgyis kell vinni a cineket, a lábgépet, meg a pergőt. Két nappal a koncert után vettem észre, hogy nincs meg a szintim, de pár telefon és már tudtam, hogy a moziban hagytam. 13 év után kiderült, hogy fölösleges innom koncerten, így is mindent elhagyok. Egyedüli hátulütője a dolognak, hogy úgy járok, mint a raszta, akinek elfogyott a ganjája.