2013. január 22. - Budapest, Szabad az Á...
Az egész úgy kezdődött, hogy elmentem Kosaras Renáta kiállításmegnyitójára a Symbolba ingyen-bor és pogácsa reményében.
Vivien pont előttem lépett be az ajtón, és akárcsak én, ő is elkésett. Ekkor még nem tudtam, hogy így hívják. Igazából semmit nem tudtam róla, csak azt, hogy megkerülve a protokollt, nem adta le a ruháját a ruhatárban. A példáját követtem én is. A kiállítás megnyitása befejeződött, mire fölértem a galériára. A Gyula elmondása szerint volt pogácsa, de gyorsan el is fogyott, úgyhogy üres gyomorral kezdtem neki az estének. Ráadásul előző nap szintén kiállításmegnyitón voltam a Rottenbiller utcai FKSE-ben, ahova meg az Andi hívott, akinek ott lóg a 28 nap című munkája. Ott amúgy egyrészt fellépett a Ricsárdgír, ami egy nagyon vicces zenekar és miattuk akár írhattam is volna az estéről, de végül nem tettem meg valamilyen oknál fogva, pedig úgy egyig, akkor se kerültem ágyba, és a Krúdyban még kaptunk egy fickótól isteni káposztás pogácsát is. A lényeg, hogy akkor vittem magammal sajtos rudat, mert két héttel korábban ugyanott már megtapasztaltam, hogy ezek a megnyitók már korántsem olyan bohémek, mint a válság előtt voltak. Remélem ez alól kivételt képez a január 25-ei Dongó Café beli Gyula féle Kórrajzok a hatalomról 2.0, amin amúgy csak lábjegyzetben említeném meg, hogy fellép a Kék Halál. Szóval ott tartottam, hogy fent vagyok a galérián, és a Gyula elég szürreális módon épp bemutat. Konkrétan lókupec módjára megmutatja a fogaim, majd elad egy felháborítóan alacsony 10.000 forintos áron, amit szerintem azóta se kapott meg, de ez már ne az én problémám legyen. Vivientől megtudom, hogy ő ír, meg fest meg zenél. És most ugorjunk egy fél órát. Miután elköszönünk a Renátától Vivien elpanaszolja, hogy milyen szörnyű, hogy már nem lehet seholse dohányozni. Mondom neki, hogy nem úgy van az, mert ismerek ám én egy helyet, és ez pediglen a Szabad az Á..., úgyhogy menjünk oda. És így tettünk.
Ahogy közeledtünk az Á...-hoz, felmerült bennem, hogy lehet nincs ma semmi, de a bejáratnál kiderült, hogy tévedtem, hiszen ma volt a 72. Havizaj és én ennek mérhetetlenül megörültem, mert az Á...-nak ez az egyik legjobb programja, de tényleg. Miután rendeztük az én újraregisztrációmat és a Vivien elsőjét lementünk. Kétféle csapolt sör van az Á...-ban és Vivien a drágábbikat kérte ki. Nekem a Borsodi is jó volt és a későbbiekben neki is. Olyan 8 óra 50 felé járhatott az idő, mikor Vivienben felvetődött, hogy igyunk valami rövidet. Zöld abszintot szeretett volna, de csak fekete volt. És ekkor kezdődött.
Kilenc magasságában állt színpadra a Tóth Kína Hegyfalu, ami - tekintve, hogy a színpadtól viszonylag távolabb ültünk és előttem meg páran álltak, így nem láthattam sokat - szerintem egy gitárosból és egy énekeslányból állt, aki néha szintizett, meg hörgött, de azt leguggolva átéléssel. Őket csak ajánlani tudom. Youtube-on vannak videok, nem emelek ki egyet se. Vivien, (aki jövő héten kimegy a Toa Tattoo-hoz Németországba, úgyhogy a lelkére kötöttem, hogy feltétlen adja át az üdvözletemet a Szúnyognak) kedvence az "Ez nem az én házam" refrénű dal volt, amit én nem hallottam, mer épp WC-n voltam.
A második zenekar az MKB (Mindenki Kapja Be). Róluk is van video, de olyat nem találtam, ami tegnap volt. Ugyanis az énekes pillangónak volt öltözve, a gitáros meg lárvának. Azt hiszem alattuk kezdődött Vivien alvásteszt vizsgája, amin nem ment át, ugyanis az ébredésem után közölte velem, hogy mérhetetlenül haragszik rám.
Az utolsó fellépőről, a francia Petpetsről sajnos nem tudok mit mondani, mert őket már csak az abszintfelhőn keresztül láttam, amit amúgy mindenkinek csak ajánlani tudok.
Kettőre értem végül haza, a Blahán a gyrososnál ettem valami péksüteményt, ami hol van hol nincs, pedig szerintem nem hülyeség. Úgyhogy ettem még egyet.
Tekintettel arra, hogy ma este Flash lesz az A38-on, nagyon erősen gondolkodom egy holnapi szabin.
