2009. november 27. - Érd, Borgödör

Nem tudom megérteni azokat az előadókat, akik kibuknak azon, ha megjelenik róluk egy negatív felhangú írás az interneten. Én a fél karomat adnám (persze csak jelképesen) egy ilyenért, mert az azt jelentené, hogy van közönségünk... Utoljára úgy 3 éve januárban jelent meg a KOC-ról olyan cikk, amit nem én írtam, és velem madarat lehetett volna fogatni csak azért, mert leírták, hogy az énekes szörnyen hamis és legjobb lenne, ha egy az egyben letenne a zenei pályáról. Sajnos hiába az internet több milliárd terrás kapacitása, ezt a beszámolót sehol sem találom és (a kihúzott rész a kihúzott beszámolóra vonatkozik) nagy az esély rá, hogy a Borgödör beli koncertünkre sem fog emlékezni az utókor, hacsak nem írok róla én... Már csak azért sem, mert mind a 7 néző seggrészegre itta magát addigra.

Délután kettőkor épp indultam volna haza, mikor Jolán úgy döntött, hogy ebben engem meg fog akadályozni, de egy relé cserével, valamint egy bebikázással kijátszottam, bár rám ijesztettek, hogy az aksi ilyen szintű merülésének akár cellahiba is lehet az oka és ez nagyon riasztóan hangzott. Már csak azért is, mert nem tudtam mit jelent. A busz azóta hál' Isten üzembiztos.

Fél 5-re az Örs Vezér téri P+R parkolóba találkát beszéltem meg a Violettával, az Optikával és a Jasonnal, de háromnegyed 5-ös érkeztemkor, csak az első két személy volt a helyszínen. 5-re hivatalosak voltunk a Hisztéria próbaterméhez- ahol csatlakozott hozzánk a Gábor meg a Csáp -, így nem várhattunk tovább. Fél 6-ra be is pakoltuk a hangszereket, majd 6-kor összeszedtük a Jasont és a Robit a Vágóhídnál. 7-re le is értünk Érdre.

A Borgödörben utoljára legalább 5 éve voltam, azóta a környék teljesen megváltozott. Előnyére. Úgyhogy amint kiszálltunk Robiékkal egyből elfogott a nosztalgia, hogy régen a Borgödörhöz, mintha fel kellett volna mászni valami sáros, csúszós töltésen, vagy legalábbis a vonathoz biztos, és ahol most parkolunk az régen nem volt ott. Miután ezt megbeszéltük bevittük a cuccokat és én megkérdeztem Jasont, hogy ha ő úgysem iszik lenne-e visszafele sofőr. Ebbe ő belement, úgyhogy elfogadtam a Robi által felkínált Unicumot, amit az este folyamán több másik követett.

Pontban nyolc óra 10-kor kezdett a Kox 'n Roll, amiből az énekes gitárosnak nagyon ismerős volt a feje. Koncert után kiderült, hogy ő játszott a DIY-ban, akiket annak idején az Óborozóban láttam. Kész szerencse, hogy a DIY kimentette magának az idevágó szösszenetemet, mert a Csáp Géza egy az egyben eltűnt a süllyesztőben. Itt jegyezném meg, hogy a madafaka.blog.hu egyes korábbi bejegyzései is megsemmisültek (de erre most nem tudok példát mutatni, szóval lehet hogy kamu). Hát így bízza magát az ember az internetre. Persze a Csisztu videó még mindig fenn van... A pornográf is. A Kox 'n roll egyébként egy háromtagú zenekar, akiknél a hely adottságaiból adódóan a basszus elég halk volt és az éneket is csak néhol lehetett csak hallani. Ettől függetlenül koncertjük igen remek hangulatban telt, a maximális összeszokottság már abból is érezhető volt, hogy a dobos lány kedves mosolygással nyugtázta, mikor az énekes egy váratlan fordulattal egy újabb verse résszel toldotta meg az éppen szóló dalukat.

Másodikként a Hisztéria következett, akikre előzetes információim szerint sokan kíváncsiak. Amennyit az Unicumtól érzékeltem, ez egy igencsak einsteini mérce, nade utánuk jöttünk mi. Előszöris beállás gyanánt a When The Saints Go Marching In-re megírtam és egyben előadtam a Nincs felesem című dalt, melynek a szövege alant olvasható:

Nincs Felesem

Nincs felesem
Nincs felesem
Nincs felesem, nincs felesem.
Ki ad nekem már egy jó kis felest?
Nincs felesem, nincs felesem.

(Andi szerint ez a dal nem annyira jó)

A koncertünk ezt követően túl sok szót nem érdemel. A Mekiszerelem alatt az Akácos utat énekeltem, így téve próbára a közönséget, hogy mennyire jön át a szöveg. Meglepetésemre átjött. A koncert végére a Peti valamiért félmeztelen lett. Nekem ez a rész kimaradt. Viszont volt a végén valami óbégatásszerű a közönség részéről aztán háromnegyed 12-kor összepakoltunk és éjfél körül elindultunk haza.

Mivel volt két üres helyünk, így Peti és Dalma is befért a kocsiba, akiket valahol Kelenföldön raktunk ki. Azt hittük innen könnyedén átjutunk Pestre, de a Duna csak nem akarta keresztezni az utunkat, aztán valahogy csak felkeveredtünk a Lágymányosi hídra, onnan pedig irány Pesterzsébet, ahol Robi lakik. A következő állomás a próbaterem a Népligetnél, majd Csáp lakhelye valahol a környéken, merthogy az éjszakai busza épp az orra előtt csukta be az ajtaját. Miután őt is kiraktuk, mentünk az Astoriára, ahol felvettük Andit. Vele én a Batthyány téren szálltam ki a járatról, így csak a beszámolókból tudom, hogy Gábort a Reiter Ferenc utcánál tette le a busz, Optiék még elmentek Zuglóba és végül Jason fél négykor hajtotta álomra fejét az Örsön. Remek este volt.