2009. december 23. - Budapest, Szeparé

Karácsony előestéjén a zárt körű bulijairól ismert elit helyen, a Szeparéban jártam, amiről az a hír járta, hogy számos celeb gyakori vendég az objektumban, de Aberrálton, rajtam, és a fellépő Galla Miklóson kívül talán csak a Roy és Ádámból ismert Ádám tartozott ebbe a kasztba. Habár a koncert végére a szemfülesebbje találkozhatott még a Ladánybene 27 billentyűsével is, aki mondjuk nem médiajelenség, szemben a Csermanek Lakótelep frontemberével, Csabival. Milyen érdekes, hogy magamat leszámítva a felsorolt hírességek 60%-át személyesen is ismerem. Ez alapján akár a volt Bahnhof az én törzshelyem is lehetne, de nem az. Már csak azért sem, mert baromi drága. Időközben eszembe jutott, hogy a Magashegyi Underground énekesnője is tiszteletét tette az estén, de a hírességek csarnokába az ő képét azért nem helyezem fel, mert csak rajzolt klipjük van.

A koncert kilenc órakor kezdődött és Miklós kérésére erre az estére a helyet dohánymentes övezetté alakították, melynek eredményeként érkeztünkkor a bejáratnál óriási tömeg fogadott, azt a képet festve, hogy teltházas a koncert. Már már a visszafordulás gondolatával kacérkodtam, de aztán bekémlelve láttam, hogy nincs akkora dugulásveszély úgyhogy megváltottam a jegyem, majd felkerestem a ruhatárat és vettem magamnak egy italt, ami nagyjából a koncert feléig kitartott és azt maximum még egy korsó sör követte. Szórakozóhelyen utoljára így egy Old Man's beli Deák Bill koncerten viselkedtem még a múlt évezredben. Többet oda se mentem le. Nem kérdés, hogy ez most se lesz másképp.

A koncert első felében egy Galla onemanshowt láthatott a népes publikum, akik csaknem beterítették az egész koncerttermet. A műsor ezen részét kimondottan élveztem, több örökbecsű viccet még másnap is elmeséltem szeretteimnek, viszont az ezt követő koncerttel egyáltalán nem voltam megelégedve. Eleinte féltem, hogy vajon nem lesz e vérciki, hogy csak a Bélát itt ne keresséket, illetve a Kötödét ismerem, de mikor konkrétan a Bélával kezdtek és utána a Kötöde jött úgy éreztem, hogy na mostmár akár haza is mehetnék. Meg is tettem volna, ha nem egy híres zenekarra  váltottam volna jegyet, így azonban érdekelt, hogy mégis miért volt ez annyira annak idején sikeres, merthogy ma csak azért lenne esélye, mert a Galla azóta egy név lett. Körülbelül netto 40 perc volt a koncert a ráadásszámok előtt, melyek megegyeztek a nyitódalokkal ami tekintve, hogy nem kizárólag GM49 dalokból épült fel, egy életműnek meglehetősen gyenge, hacsak nem hardcore egypercesekről van szó, de Miklós nem kimondottan ezt a műfajt művelte. Ráadásul a Béla telefoncsengőhangként kimondottan tetszetős, viszont koncerten eléggé bealtat és ez nagyjából az összes dalról elmondható volt. Egyetlen előnyük, hogy könnyen jegyezhető refrénnel bírnak és az ember csak nagyon ritkán alszik el éneklés közben.

Úgy a koncert felénél kezdtem el azon töprengeni, hogy végeredményben nyugodtan rágyújthatnék, hiszen csak azért nem teszem meg, mert Miklós megígérte, hogy ha én nem cigizem, akkor ő olyan műsort csinál, amitől én remekül fogom érezni magam. Dehát ez nem igaz! Tény, hogy az átvezető szövegek visszatartottak az elmenéstől, de maga a produkció összeségében azt a bogarat ültette a fülembe, hogy vajon a KOC is ilyen unalmas a külső szemlélő számára? A kérdés megválaszolására legközelebb február 2-án kerülhet sor, mikor a Volga Rakétával közösen megtartjuk a KOC-Volga Rakéta zártkörű klub első nyílt napját a Delírium Pubban (Bp. VII. Kertész utca 33.), mely minden hónap első keddjén kerül megrendezésre 19.00-tól 23.00-ig. A belépőjegy ára 500 forint de ezért választható welcome drink jár, szóval gyakorlatilag ingyen van.