2012. november 2. - Budapest
Én nagyon nem akartam írni erről. De kikövetelték. Hát tessék.
Előszöris le kell szögeznem , hogy se másodikán, se elsején nem voltam és harmadikán sem leszek semmilyen koncerten, mert a Toldiban horrorfesztivál van és nagyjából ott vagyok esténként. Elsején a Marianne című svéd szellemes horrort néztük meg a Schlekivel meg a Nusival. Előtte ittam helyi limonádét befőttesüvegből. Elég jól nézett ki. A film ugyanakkor egy fos. Van egy bizalomgerjesztő plakátja, amiből azt hiszed, hogy szét fogod parázni az agyad, ehelyett kapsz egy szocio-drámát vagy mit. A sztori annyi (és tényleg nem több), hogy egy férj megcsalja a feleségét, de nem akar elválni, erre a szerető belehajt a kocsiba amiben a férj meg a feleség utazik. A feleség meghal, ezt követően a férj a vízbe dobja a rossz állapotban lévő szeretőt. Az is meghal, de aztán visszatér szellemként, hogy terrorizálja a férjet. Arra emlékszem, hogy megöli a halott asszony kisbabáját (márhogy a szellem), de hogy mi lett a vége arra már nem.. Lehet az, hogy kiderült, hogy a szellem a szerető? Lehet.. Szót sem érdemel.
A tegnapi eresztés már lényegesen jobb volt. Előszöris volt a Thale norvég mese, mely vett valamennyit a F.E.A.R. játékból (nem sokat), meg a Half Life-ból (még kevesebbet). Szóval van valami csaj, akinek farka van de hátul, de tud gyógyítani (ez csak a végén fontos, de csak azért hogy legyen vége). Vannak enek a lánynak rokonai. Azok rondák. Először azt hisszük, hogy ők gonoszok, de igazából semmi szerepük nincs a filmben. Aztán van valami cég, de csak kicsit, akik ezt a lányt maguknak akarják. Aztán van egy srác, akinek van egy zabigyereke (tök fölösleges vonal), meg egy másik akiről kiderül, hogy rákos, de a végén meggyógyul. Ez se volt egy nagy szám, az ijesztgetési faktora a nullával vetekszik, de legalább vicces volt itt-ott.
A másik amit láttam az az Amíg alszol volt. Ez a film spanyol. Az csinálta, aki a REC-et, amit mivel nem láttam, így nekem ez felért egy mindegyinformációval. A film egy portásról szól, aki éjjelente kiüti az egyik lakót és jól megdugja, amúgy meg zaklató leveleket irkál neki. Bármilyen hihetetlen, ez a beteg alapötlet számtalan vicces helyzet melegágya. Én remekül szórakoztam. A portás öregasszonyhoz intézett monológja feledhetetlen. Amúgy a portás alapvetően nem egy kedves, szerethető figura, ennek ellenére nem lehetett nem kedvelni.
És el is érkeztünk irományom tárgyához. Történt ugyanis, hogy a Laci, a Toma, meg a Csoszi kitalálták, hogy elmennek sörözni. Engem is hívtak. Olyan 11 körül csatlakoztam be hozzájuk a Szimplában. Ekkorra a három középkorú férfi már az ittas állapotot kóstolgatta, amit igyekeztem utolérni természetesen kevés sikerrel. A Laci még a telefonba azt mondta, hogy épp két svéd csajt fűznek , merthogy ő a pinamágnes (2.), de mire odaértem már a lányok eltűntek. Mondjuk volt helyette sok másik. A Laci meghívott egy sörre és talált száz forintot. Azt el is rakta, mert sok kicsi sokra megy (3.). Elmeséltem, hogy miről szólt a korábban említett Amíg alszol. A Laci ezt egy "Zsír"-ral (4.) nyugtázta. Ha jól számolom leírtam az összes kötelezően leírandó kifejezést. A Tomáék megéheztek, úgyhogy átmentünk az úttesten a Rákóczi út túloldalán lévő pékségbe (már elhagytuk a Szimplát, gondolom látszik), amiért figyelmeztetésben részesítettek minket. A fiúk nem laktak jól, úgyhogy még az Astoria Burger Kingjét is meglátogatták. Ha jól vettem ki a Toma sajtburgert evett a Csosz meg valami nagyobbat, aminek momentán nem jut eszembe a neve, pedig az az egyetlen értékelhető dolog a junkfood világában. Azt tudom, hogy a franciák biztoshogy nem ezt hívják Le Big Mac-nek, mivel nem a McDonaldsban voltunk. Mondtam, hogy nézzünk le a Könyvtárba ha már itt vagyunk. Na ott kurvaszar volt a zene, de cserébe nem is volt ott jóformán senki, úgyhogy el is jöttünk. Ekkor találta ki a csoport három tagja, hogy lehúzza a rolót. Én még gondoltam lenézek az Á-ba, de zárva volt. Aztán hirtelen ötlettől vezényelve el akartam menni a Fogasházhoz, de nem lett meg, úgyhogy hazajöttem.
Az est eredménye, hogy sikerült szentimentálisra innom magam, amiben nem voltam teljesen biztos, úgyhogy reggel az első dolgom volt, hogy ennek utánajárjak és tényleg. A második, hogy lemenjek csirkéért, mert római tálban készült széteső csirke a mai menü. Ebben sosem hibázok.
Este hentelős filmek a Toldiban. Csak ajánlani tudom.
