Hogy mik vannak?!

Koncertlátogatásokból levont logikus következtetések. Nagyon tanulságos.

Friss topikok

  • Bukócső Edömér: S aztán a pap... (2013.02.12. 14:58) Ana
  • Toma: @Madafaka: Hát nem... Pesterzsébet (2013.02.08. 15:27) Nemzetközi Béla Nap
  • Madafaka: @Csáp: Csáp bazmeg ez kurvanagy :DDDDDD NB I. :D még mindig röhögök :D (2013.01.05. 12:49) Meet Eszter
  • mocc: ja kérem, volt más opció is a 7végére ha jól tudom :P (2012.12.16. 20:29) Nyugdíjas bál
  • sensimilla1: ha van marlboro man, akkor en letrehozhatom az LD Ladyt? (: (2012.12.15. 11:55) Ágy, Asztal, TV

Linkblog

Itt vagyunk az Eresszel, kérlek szépen eressz el

Madafaka

2013. január 13. - Bielsko-Biala (Lengyelország), Rudeboy Club

Kilenckor enyhe fejfájással ébredtem. Feltehetőleg sikerült megfejtenem a titkot, hogy miért nem szoktam másnapos lenni. Mert közvetlen lefekvés előtt nem iszom, de ez most nem így történt.

A Schleki még előző nap nagyon büszke volt magára, hogy most milyen jó dolga lesz, mert Losonccal ellentétben ezúttal mindenki ugyanazon a szálláson van, és így könnyebb lesz az indulás, de délig erre ezúttal sem került sor, és ami még nagyobb probléma, hogy most reggeli se volt, pedig a nem iszom lefekvés előttön, és a reggel szigorúan pohárból iszok vizeten kívül az eszek is nagyon fontos része az erőnlét megtartásának. Miután mindenki lezuhanyzott el is köszöntünk a házigazdáktól és elindultunk Ostravába.

Még Keresztúron egyszer megtapasztaltam, hogy a fék a jégen csak szakszosan fog, és ezt az érzést egy elágazásnál újfent átéltem. A szembejövő első Billában vettünk kifliket meg sajtokat, meg májpástétomszerű valamit illetve disznósajtot, meg még valami aszpikos cuccot, majd elindultunk a ostravai bányamúzeumba, hogy majd az ottani parkolóban elköltjük a reggelit, de az utasok nem bírtak addig várni. A répás aszpikos húsból nem is maradt már nekem, viszont hál' Isten a disznósajt senkinek nem lett a kedvence. A bányamúzeumnál csináltunk vicces fotókat, a Ricsikéből előtört az ózdi és felcsimpaszkodott a drótkötélre mire jól bemocskolta a tenyerét és ezután úgy fél órára eltűnt a mosdóba, mire mi elbújtunk előle egy bokor mögé Anikóstul. Azt még láttam, hogy a Ricsi bemegy a portára és leadja a kulcsot, de azt már nem, hogy kijön az ajtón. Ha a többiek nem mondják, hogy két bejárat van, akkor még mindig ott állunk a bokor mögött magamban kuncogva és akkor lehet nem sikerül úgy kétszáz méter után felszedni a Richárdot, aki nem tudom milyen megfontolásból, de elindult a főút irányába.

A bányamúzeum után átmentünk egy italboltba, ahol az Ír vett mindenféle szuvenírt magának, de előtte még a GPS lezavart minket a főútról egy földútra, ami aztán megszűnt, de 30 méterre láttunk egy másik főutat, úgyhogy haláltmegvető bátorsággal nekivágtunk az ismeretlennek, a hótól nem tudván miféle kátyúk vannak alattunk, de nem volt gond. Majd irány Bielsko-Biala. A Karcsi újfent megkérdezte, hogy vezethetne-e most és akkor nem kell éjjel ismerkednie a kocsival, de mondtam, hogy éjjel se kell majd vezetnie.. Ekkor már kicsit kapart a torkom.

Délután fél 5 körül érkeztünk a Rudeboy Clubba, ahol éppan az ANSA nevű zenekar köszönt el a kis számú közönségétől az elég jó búcsúszámukkal, de ne szaladjunk ennyire előre. Útközben a Schleki külön kihangsúlyozta, hogy egy karácsonyi buliba megyünk, mert a lengyeleknél még csak most van karácsony. Erre rá is erősített, hogy valóban karácsonyi fényekben úszott a város. A Szasza viszont úgy vélekedett, hogy sokkal valószínűbb, hogy mi szilveszteri buliba megyünk. Mindketten tévedtek.

A Spots külön backstage-dzsel bírt, amiből nem nagyon akartunk kikeveredni, mert folyamatosan hozták a söröket, meg a szendvicseket, amiket a Szasza az útikönyvéből olvasott szívmelengető mondatokkal honorált, úgymint "Borítsunk fátylat a múltra.", vagy épp "Bocsánat, hogy lehugyoztam a cipőjét." Szasza lengyel kiejtése nem volt tökéletes, de a házigazda többször a segítségére sietett. Erről majd később. Mindenesetre én nagyon boldog lettem volna, ha kapok egy pohár bort, mert a torkom miatt sörözni nem akartam. Így maradt a tea.

A Yellow Spots előtt még számos egyéb zenekar is fellépett. Volt egy jónak igérkező blues zenekar (GifNoise), ami aztán olyan lett, mint a Scorpions, aztán volt egy Evanescence szerű zenekar (Mementoria), amiben csak én tudtam, hogy nem az énekeslány szólal meg olyan vagányul, hanem a dobos. Volt egy csupa lányból álló punk zenekar (Konwersja), meg volt egy csupa fiúból álló is (Spinoffs). Utóbbin az Eresz pogózott is egy nagyot, miután nem találta a gyönyörű fogszabályzós kockás inges lengyel lányt, akit a biztonság kedvéért leellenőriztetett velem, meg a Nusival, hogy nem keveri-e össze egy másikkal. Hiába. A rutin.

A Spots előtt odamentem az ANSA énekeslányához és elmondtam, hogy sajnos csak az utolsó számot láttam tőlük, de el kell mondjam a nap folyamán ők voltak a legjobbak. Eleinte nem értette a beszédem, de a végére nagyon megörült.

Jött a Spots. Az Orsi a lelkemre kötötte, hogy feltétlen beszéljem le Ferenczcel, hogy mindenképpen vigyázzon rá és ne hagyja, hogy a Szasza táncoljon vele, mert a Szasza kevésbé beszámítható. Sajnos ezt a Szaszával is meg kellett volna beszélni, de végül, ha kicsit erőszakosabban ugyan, de teljesült a kívánsága. A koncert amúgy nem mellesleg újfent kiválóra sikeredett, bár a hangosítás nem volt a toppon és ezért (meg másért), több helyen kicsit szét is esett a produkció. A felkonferálások mindenesetre talán itt voltak a legerősebbek, hála a kiskönyvnek, meg a tulaj lelkesedésének. Többször magyar-lengyel nyelvleckébe csapott át az este, illetve megszámlálhatatlanul sokszor hangzott fel a Szasza szájából lengyelül az, hogy "lengyel-magyar két jó barát", de a javaslatomra a folytatást a közönségre bízta, akik kapva kaptak az alkalmon, hogy be is fejezzék a mondatot. Minden átszerelés között a technikus ugyanazt a loopolt instrumentális csodát játszotta és mikor Yellow Spotsnak vége lett, Ferencz egyből megragadta a mikrofont, hogy elénekelje. Mivel nem lehetett lelőni, ezért a Schleki kedvesen lerugdosta a színpadról.

Spots után azt hittem valami disco lesz, de helyette jött egy idősebbekből álló punk zenekar, ami egy az egybe a Szarhonyát juttatta az eszembe. Ők (SoundFuckenBRUCKU) nagyon jók voltak. Azt hiszem alattuk érkezett meg az öltözőbe a helyi specialitás. A 95%-os vodka, amibe csak belenyaltam. Hát izgalmas... És ekkor akár el is inulhattunk volna, ha a Schleki nem mondja, hogy még maradjunk egy órácskát, amit aztán én félre redukáltam, így éjfélkor megkezdődött a pakolás, amivel fél egyre végeztünk is, de az indulás ekkor már nem volt egyszerű, mivel időközben a Szasza beállt a DJ pult mögé és még azzal sem lehetett kirángatni, hogy a kocsiban már az ő zenéje szól. Aztán csak sikerült.

Asszem körülbelül két és fél óra vezetés után adtam át a volánt a Schlekinek, hogy én akkor most szusszannék egy picit. Fél hatkor arra kelek hogy a Schleki szól: "Béla baj van. Lassul a kocsi." Majd megálltunk és nem indultunk, de előtte még láttunk őzikéket. Többen üzemanyag hiányra panaszkodtak. Kérdeztem, hogy világított-e a visszajelző, de mondta a Schleki, hogy nem. Hát ennek nem nagyon örültem. A GPS jelezte, hogy a domb mögött úgy egy kilométerre van egy benzinkút. Két gondolatunk támadt. Az első az volt, hogy odamegyek, a második, hogy feltoljuk a dombon a Anikót, aztán legurulunk. Az utóbbi mellett döntöttünk, és ez jól fel is ébresztett. Nem volt egy könnyű menet. Nem is csináltuk végig, mert szerencsére megállt egy kocsi, aki elvitt a kútra, majd vissza. Betoltuk Anikót és el is indult a motor, úgyhogy sikerült beletankolni úgy 30 litert. Bíztam benne, hogy a hátralévő távra ez csak elég lesz. És mivel már csak 150 km volt hátra igazam is lett.

Igen ám, csakhogy most, hogy volt üzemanyag a GPS úgy döntött, hogy durvulhatunk és lefordított minket a főútról valami névtelen, és éppen ezért kevésbé takarított útra, miközben a hó is szépen eleredt. Indulhatott az újabb kaland. A következő 20 kilómétert körülbelül egy óra alatt sikerült abszolválnunk, de onnantól már tényleg kényelmesebb volt az út, egészen addig míg be nem léptünk az országba, ugyanis az első körforgalomnál dugóba keveredtünk. Ekkor volt azt hiszem 7 óra. Mivel én már friss voltam és a Schleki meg fáradt, így visszavettem a volánt és hazahoztam a kocsit, közben kerülgetve a félreállított kamionokat és előzgetve a nyári gumival kísérletező BMW-ket. Egy élmény volt. Délben már le is feküdhettem.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://madafaka.blog.hu/api/trackback/id/tr395023134

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása